Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

50 146. országos ülés deezember 4-én, kedden. 1888. bízatván az igények elbírálása és a végeldöntés e kérdésben. Mert először is ez a törvény nélkülöz minden ellenőrzési rendszabályt, senki sem fogja megítélhetni, hogy az egész eljárás miként folyt le. Az eredményt meg fogjuk látni, azt fogják mondani: 200 millió, de hogy e kártalanítási eljárás milyen phasisokon ment keresztül és hová fordíttatott, arra nézve tájékozva nem leszünk. De e szakasz másik sérelmet is tartalmaz, azt tudniillik, hogy maga a jog tétetik függővé bizonyos formalitásoktól. Azt mondja ugyanis, a törvényjavaslat 13. §-ának első bekezdése: ..Kártalanítás csak az esetben adatik, ha a jogosult s illetőleg törvényes képviselője ebbeli igényét legkésőbb 1889. évi márczius hó 31-ig a kir. adófelügy élőn él írásban bejelenti". Itt tehát, t. ház, egy olyan formalitástól függ a jog fennállása, a mely azon joggal semmi összeköttetésben nincs. Azt hiszem, hogy ha elismerjük, hogy ezen jog csakugyan kártalanítandó, ennek önmagában való fennállása különböző formalitásoktól nem függhet. Ezért, t. ház, én azt hiszem, hogy itt már magában az eljárásban vaaiáhfba. Ha a kormány azt mondja, ho_gyá'kártalanítással ezen jogért tartozik, akkor ezen tartozását ő maga vegye i©gygekbe, szedje össze és Írassa ki a kártalanítandó összes regale-jogokat, tegye hozzá a kártalanítási összeg nagyságát és azt tegye közszemlére nyilvántartás utján, hogy erre azután a reclamatio megtörténhessék. így a jog nem tétetik függővé olyan külső formától, mely azzal semmi összefüggésben nincs. Másodszor az ellenőrzés is lehetőbb lesz az egész közönségre nézve, mert utóvégre ebben a törvényben nemcsak a regale-tulajdonosok az érdekeltek, hanem érdekelt az egész adófizető polgárság, mert mig a tulajdonosok a kártalanítást kapják, addig a polgárság összessége ezen kártalanítást fizeti. T. ház! Kekem már volt szerencsém ezen eszmémet hangoztatni, mely szerint én azt hiszem, hogyha hathatós ellenőrzésről nincs gondoskodva, a t. ház szón absolutistiens határozaton is túlmegy, hogy a, minister úrra bizza a végeldöntést, hogyha ezen elhatározásnak semmi határt nem szabunk s azt semmiféle ellenőrzésnek alávetni képesek nem vagyunk. Azért lesz szerencsém egy halasztási indítványt benyújtani arra nézve, hogy ezen ellenőrzési eljárást e törvény állapítsa meg; mert a mint már mondani szerencsém volt, még absolutisticus jogi fogalmak szerint is biztosítani kell a törvénynek ép ugy az állampolgárokat, mint a kormányt magát, hogy a törvény intentiói, ugy a hogy azok szándékoltattak, ki is fognak vitetni. Kern akarom ismételni azt, a mit mondtam, hanem csak egy példát akarok felhozni, hogy ez eljárás szerint mi történhetik. Sok esetben meg fog történni az, hogy e formalitások egyikét valamely regaletulajdonos elmulasztja. Mi történik akkor? Elveszti regalejogát. De, t. ház, kérdem: nem képzelhető-e olyan eset, hogy tudomása van erről másnak, a ki a feljelentést vagy bejelentést az igazi tulajdonos nevében, ki már elutasittatott, megteszi és az állam ki fogja fizetni a regaleváltságot egy olyannak, a kinek ahhoz semmiféle joga nem volt. Ez egy példa, t. ház, lehetne több példát is felhoznom, ha a t. ház türelmét tovább is fárasztani akarnám, a mi nem szándékom. Egyszerűen azon szempontból, hogy az ellenőrzés mind a kormány, mind pedig a nagy közönségre nézve lehetővé tétessék, egy halasztási indítványt vagyok bátor benyújtani, a mely így szól (olvassa): A 13 — 14. §§. a 2l-es bizottsághoz utasíttatnak vissza új szövegezés végett azon szempontból, hogy a kártalanít ás-nyújtás ellenőrzése lehetővé tétessék. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés szélső balfelöl.) Nagy István jegyző : Spéner Andor! Spóner Andor: T. ház! A tárgyalás alatt lévő 13. §. a kártalanítási eljárás a kezdetlegesség stádiumában követendő eljárást szabályozza. Elvi dispositiói ellen semmi kifogásom nincs, már azért sem, mivel általánosságban elfogadván a törvényjavaslatot, be kell ismernem, hogy azok a törvényjavaslat általános intentióinak megfelelnek ; a szakaszt magát tehát elfogadom. Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mivel több rendbeli módosítást tartok szükségesnek. Indítványom részben talán inkább styláris jellegű, részben pedig olyan, hogy némely gyakorlati igényeknek megfelelni alkalmas. Nevezetesen azt találom, hogy e 13. §. 4-ik kikezdése egy jogi impossilibitást involvál, a mennyiben az illetéktelen adófelügyelő, ugy hiszem, nem szándékosan, de a szerkezet hibás voltánál fogva azon joggal van felruházva, hogy oly jogosultak számára, kik az italmérési jogosítványt nem az ő működési területükön gyakorolták, ügygondnokot nevezzen ki; erre nézve bátor vagyok a következő indítványt benyújtani: „A negyedik kikezdés első sorából kihagy andók a következő szavak: „melyek nem az illetékes adófelügy élőnél tétettek, vagy", ellenben a kikezdés végén a következőt tartom szükségesnek hozzá csatolni: „illetéktelen helyen, de a törvényes határidőn belül beérkezett bejelentések a bejelentő félnek igazolvány gyanánt szolgáló egyidejű értesítése mellett törvényszerű elbánás végett haladék nélkül, az illetékes királyi adófelügyelőhöz hivatalból átteendők." A második módosítvány a szakasz 5-ikkikezdésében foglalt két rendbeli határidőre vonatkozik. Általában véve rövidnek tartom az itteni megállapított határidőket. Az általános határidőre, mely márczius 31-ére van megállapítva, már azért sem