Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

40 146. országos ülés deczember 4-én, keflder. 1888. delkezik e házban nagy hatalommal. Pedig nem ezt mondta, hanem egészen mást: csak egy phra­sisra hivatkozott, mely ha jól tudom épen Horvát Boldizsár igen tisztelt képviselő nr ajakáról leb­bent el és magyarázta, hogy azon korlátlan hata­lom, melyet a pártnak szemére vet, a miníster­elnök ur kezei közt hogyan nőtt és növekedett s hogy annak a bizalom képezte alapját és a szemé­lyes tulajdonok, hogy tehát a hol ezen személyes tulajdonok hiányzanak, ott a korlátlan hatalom is hiányzik; és nem azt mondotta, hogy mertily kor látlan hatalma van s mert a bizalomra és a hata­lomraérdemesnek tartja, azért szavazza meg a sza­kaszt, nem, hanem jogi érvekkel s a dolog benső ter­mészetéből vett érvekkel támogatta. (TJgy van! a jobboldalon.) Azt találom, hogy midőn egy ilyen be­széd ily rosszul idézett tételeihez egy egész tudomá­nyos értekezést Magyarország múltjáról és jövő­jéről és történelmi visszapillantást fűzött, melyben eddig ismeretlen adatokat derít fel, például, hogy : Napóleon pártkülönbség nélkül gyűjtötte maga köré a franezia kitűnőségeket, az a Napóleon, ki minden­kit, a ki vele ellenkezett, száműzött vagy lelöve­tetf, a ki még egy asszony ellenmondását sem tudta eltűrni, midőn mondom, a történet tudományá­nak nem ismert archívumából minden ismeretes fogalommal és történeti traditiókkal ellenkező állítások egész épületét ilyen homokalapra alapí­totta, mint a, minőt beszédében látunk: akkor legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy ha el is hiszszük, hogy elvi alapra építette okoskodását, bár látjuk, hogy ezen elvek a tárgyalás alatt folyvást szint változtattak és egyszersmind folyvást nőttek, legyen meggyőződve, hogy mi is elvi alapra építjük okoskodásainkat és elvi alapra akarjuk szavazatainkat helyezni (ügy van! a jobb­oldalon.) Ezen elvi alapra pedig ráutaltak G-ajári Ödön és Bokros Elek t. képviselő urak és én bővebben kifejteni nem kívánom, de legyen szabad egyszerűen ezen feltételre ismételten rámutatni azért, mivel a sok ellenmondás, a kérdésnek más térre való gyakori és bő elvezetése által talán részben elmosódott a közönség előtt ezen állás­pont tökéletes igazoltsága. Ezen álláspont pedig az, hogy a fennforgó esetben nem pusztán bírás­kodási tevékenységről van szó ott, a hol a har­madik fórumban a kárpótlás kérdésének végleges megállapítása forog fenn, hanem egyszersmind oly kérdésről, a melybe mélyen bele játszik az álbrm rendelkezési hatalma. És hogy ha con­tentiosus, pusztán a mérték határaira vonatkozó kérdések bírói eldöntés tárgyát képezhetik helye­sen, de helyes bírói eldöntés tárgyát nem képez­heti oly kérdés, a melyben az állam rendelkezési hatalma játszik közbe. Ennek igazolására felhoz­hatok és bátor vagyok felhozni én is először azt, hogy van számos ember, a kinek formális joga van regáléra, de a ki nem gyakorolta, vagy mert nem gondolt vele, vagy mert, a mint azt Irányi Dániel igen t. képviselő ur kijelentette, lelkiisme­rete ellen van ezen jog gyakorlása, vagy mert esetleg megfeledkezett vagy nincs tudomása róla és ezek, bár kétségtelen, hogy joguk volt vagy van, kárpótlást a már megszavazott szakaszok alapján sem bíróság előtt, sem más előtt nem kívánhatnának. Továbbá bátor vagyok felemlíteni azt, hogy ezen kívül vannak számosak, a kiknek joguk nincs és nem is volt soha, mint például a székelyek és szászok, a kiknél regale nem volt soha, a kiknél el van ismerve, hogy ez intézmény egyáltalában nem létezett. Vannak igen számosak, a kiknek azért, mert e jogot hosszasan gyakorolták és mert az állam joguk gyakorlatában találja, bár e joggal nem bírnak és azt nekik semmi bíróság meg nem ítél­hetné, ennek következtében e gyakorlat fejében kárpótlás volt adandó és adatik is. Itt az állam egyszerűen azért — ismétlem, a mit a t. állam­titkár ur is erre vonatkozólag helyesen kifejtett — mert egy financiális törvényt akar életbe­léptetni és a törvény életbeléptetésének akadályait el akarja törülni — minél kevesebb bajjal az egyesekre és minél kevesebb hátránynyal a fenn­álló állapotokkal szemben — nem a jogi alapokat és elveket, hanem a fennálló állapotokat veszi a kárpótlás alapjául, a mint e törvényjavaslat intéz­kedéseiben megállapítva van. Már most, ha ily természetű az eljárás maga, ha az ily lényegileg nem jogi alapokon, hanem ezélszertíségi alapokon nyugvó törvény maga, ennek folytán szükség­képen csak a jelen állapotokat kell hogy tekin­tetbe vegye, annyiban a mennyiben e jelen álla­potok akadályául szolgálnak az új jövedéki törvény életbeléptetésére vonatkozólag: akkor kérdem, az ennek életbeléptetésére vonatkozó eljárás birói eljárás lehet-e a helyes? Erre önök maguk feleltek azzal, hogy nem, midőn nem merték az önök által kitűzött alapelvek consequentiáit levonni és nem merték e kérdést az első forumtói az utolsóig birói közegek tárgyalására bizni. Hanem mikor azt akarják, hogy az alsó fórumon administrativ legyen az eljárás és csak a legfelsőbb fórumon kívánják a birói eljárást, kérdem, ha ez inconse­quentiát elkövették s fentartják a legfelsőbb fórumra nézve követeléseiket, vájjon nem tökéle­tesen igazsága volt-e a t. államtitkár urnak, mikor azt mondotta, hogy azon bíróság, mely elé önök a kérdést harmadik fórumban vinni akarják, csak­ugyan merőben alaki igazságot lesz kénytelen érvényesíteni, tehát épen ott és akkor, a hol és mikor ennek érvényesítése legkevésbé czélszertí. Mert kérdem én, hogy az Írásbeli és bizonyítékok­hoz kötött eljárás mellett, mint a minő a pénzügyi törvényszéknél múlhatatlan, a dolgok természeté­ből és azon fórum összealkotásából és praxisából

Next

/
Oldalképek
Tartalom