Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-164
16*. országos ülés január 18-án, pénteken, 1889. 377 alább egy kérdés feltétele és megoldása" kívántatik franczia nyelven és itt legyen szabad gróf Andrássy Gyula képviselőtársam tegnapi beszédére reflectálva, egy rövid választ adnom azon kérdésére, hogy ha mi a tartaléktiszti vizsgálat letételére követeljük a magyar nyelvet, miért nem követeljük azt, hogy a diplomatiai vizsgálat is magyar nyelven tétessék, mert a diplomatia épen olyan közös, mint a közös hadsereg? Erre a válaszom az: hogy ha a diplomatiai szolgálat épen ugy, mint az általános védkötelezettség, mindenkire kötelező volna, akkor követeinők a magyar nyelvet a diplomatiai vizsgálatnál is. (Élénk helyeslés és tetsBés balfelöl.) így azonban teljesen megnyugszom abban; de én fentartom azon követelményt, hogy a diplomatiai közegektől, főleg a consulatusi hatóságoktól, a magyar nyelv ismerete megköveteltessék. (Helyeslés balfelöl.) Távol állok attól, hogy azoktél, a kik a tiszti vizsgálat letételére kényszerülve lesznek, a német nyelv tudását és ismeretét meg ne követelném. Azt hiszem, eléggé kézzelfogható bizonyítékát is nyújtom ennek akkor, midőn az esetleges kétévi önkéntesi szolgálatnak kényszerítő eszközét is elfogadom. De kívánom és pedig kívánom állami szempontból, hogy a tartaléktiszti vizsga nyelve az 1868: XXX. törvényczikk 57. §-ában foglalt intézkedések figyelembe vétele mellett az állam nyelve legyen. Kívánom pedig állami szempontból ezt azért, mert azt akarom, hogy a dualismus ez által is törvényes kifejezést nyerjen. Kényszeríteni fogjuk ifjainkat a német nyelv megtanulására. De én nem akarom függővé tenni bármely bizottság érzetétől, hogy az határozza meg, mily mértékben engedtessék meg a vizsga letétele magyar nyelven. En ereszben nem kegyelmet, hanem jogot követelek a magyar állam száraára. Nem tartok én attól, hogy a tartaléktiszti vizsga — mert méltóztassék mindig szem előtt tartani, hogy erről van szó — hogy mondom, a tartaléktiszti vizsga nyelve által, mindig hozzá íéve: a német nyelv ismeretének követelménye mellett, a közös hadsereg egysége felbontatnék és az polyglottá tétetnék. Am ragaszkodjanak ő Felsége örökös tartományaiban a német államnyelv használatához. Beőthy Ákos: Ott nem államnyelv! Dárdai Sándor: Legyen államnyelv, vagy sem, ragaszkodjanak ahhoz czélszerííségi szempontból, de az osztrák kormány e tekintetbem gyöngeségének következményei ne sújtsanak minket. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert hiszen a magyar állam erőteljes fejlődése e részben is az osztrák kormánynak csak erős támaszt nyújthat. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem akarom, mint gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam tegnapi beszédében — bár elismerem, hogy a legnemesebb intentio vezette —- nem akarom a magyar culturát szembeKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92 VII. KÖTET. állítani a külön osztrák-német, a külön cseh, a külön lengyel culturával. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Kívánom mindegyiknek fejlődését teljes szivemből, hogy hü ragaszkodással viseltethessenek azok is hazájuk és a trón iránt, melynek védelmére azonban épen saját nemzeti culturájuk fentartása érdekében meg kell hozniok azoknak mindazon áldozatokat, melyek az osztrák-magyar monarchia fentartására szükségesek. Ezek elmondásával, t. ház, azon meggyőződéstől vezérelve, mely megfelel a beszédem elején kifejezett két feltételbe foglalt követelménynek ; a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés.) Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. honvédelmi minister ur első felszólalásában, a vita első napján, azon kérést intézte a t. házhoz, de különösen a két ellenzéki párthoz, hogy vitassuk meg e törvényjavaslatot nyugodtan, tárgyilagosan s ugyanazon beszéde folyamán kijelentette határozottan, hogy itt megalkuvásnak helye nincs. De én nem értem, hogy e két dolgot az igen t. minister ur mikép tudja összeegyeztetni. Tárgyilagosság alatt egy parlamentben, különösen midőn minister szólítja fel erre a képviselőket, rendesen azt értjük, hogy vitassuk meg a dolgot egész objectivitással, vizsgáljuk meg a törvényjavaslat különböző intézkedéseit, mérlegeljük s mondjuk meg, melyik intézkedése jó és melyik rossz s akkor a többség meg fog állapodni, ki fogja vetni belőle a rosszat és elfogadja a jót. De előre kijelenteni, hogy alkuvásnak helye nincs és mégis azt kívánni, hogy nyugodtan, tárgyilagosan folytassuk a vitát, ez legfeljebb csak azt mutatja, hogy az igen t. minister ur tábornoki minőségében is hajlandó kegyesen a parlamenttel szemben eltekinteni azon axiómától: „nur nicht raisoniren" és megengedi, hogy raisonirozzunk, a mennyit csak tetszik, csak hajtsuk végre a napiparancsot ugy, a hogy van. (Derültség a szélső baloldalon.) Mindazonáltal, t. ház, igyekezni fogok teljes erőmből tárgyilagos lenni, legalább annyira, a mennyire ily helyzettel és törvényjavaslattal szemben egyáltalában tárgyilagos lehet az ember. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor és Irányi Dániel tisztelt barátaim, oly ékesszólással s oly meggyőző erővel fejtették ki elvi álláspontunkat a törvényjavaslattal szemben, hogy részemről nem tehetek egyebet, minthogy szivveWélekkel csatlakozom az ő fejtegetéseikhez s azokat csak egyetlenegy érvvel óhajtom még kiegészíteni. Ezt az egy érvet pedig épen az előttem fekvő törvényjavaslatból merítem. (Halljuk!) Azon romboló, alkotmánycsorbító törekvések, melyek már régóta lappangva léteztek, melyek az 48
