Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

366 163. országok ülés január 17-én, csütörtökön. 18§8. kölcsönözünk, ez által a pangermanismust fejlesztjük, a mi veszedelmes lesz a monarchiára nézve. Bocsánatot kérek, én azt kereken tagadom. Sőt a németség csak akkor foglalkozhatnék egyáltalában azon eszmével, hogy másutt keressen támaszt, mint e monarchiában, ha létét kellene itt feladnia. Az a faj, melynek történeti múltja van, melynek egész lénye össze van kötve a dynastiával, mely az állam központját képezi, ez a faj ezen állam keretéből ki csak akkor fog gravitálni, ha itt e monarchiában nemzetiségét, létét veszélyeztetve fogja látni, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) tehát azt mondani, hogy mi a pangermanismusnak teszünk szolgálatot azzal, hogy bizonyos befolyást biztosítunk a német nyelvnek, ellenkezik a valósággal. ( Ugy van! jobbfelöl.) Másodszor azt mondja a t. képviselő ur, hogy az által, hogy mi a pangermanismust itt fejlesztjük, a porosz királynak teszünk szolgálatot. Már bocsánatot kérek, először is helyes-e, ha mi azt mondjuk, hogy a porosz király érdekében feküdnék, hogy nálunk a pangermanismus terjesztessék, hogy érdekében van a mi szövetségesünknek a monarchia integritása ellen törni? Nem hiszem. Azt hiszem, hogy ezt nekünk hirdetni nagyon téves dolog s meg sem felel a tényeknek, mert a pangermanismus ép úgy, mint a panslavismus, csak az európai állami keretek rovására fejlődhetnék s csak anarchiára és respublicára vezethet. És ezt nagyon jól tudják a fejedelmek és azt hiszem, nekünk nem lehet feladatunk őket másra tanítani. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondja a képviselő ur, hogy a hadsereg, annak elemeit tekintve, vagy pangerman, vagy panslav lesz. Ezt sem fogadom el. Egyetértek ugyan a t. képviselő úrral abban, hogy ez baj volna, ha valósulna; de kérdem a t. képviselő urat, lehet-e most ezen az alapon, a melyen a hadsereg áll, ettől tartani, lehet-e ettől tartani addig, mig ő Felsége kezében van a vezénylet letéve, kire nézve megsemmisülését jelentené épen ugy a panslavismus, mint a pangermanismus — addig még mi az egész sereget annak egész kiterjedésében ellenőrizhetjük ? Nem lehet. De lehetne ettől tartani akkor, ha a t, képviselő ur eszméi megvalósulnának, ha külön válnék a lajtántuli és azon inneni hadsereg s az ottani hadsereg az ottani parlamenttől, a miénk pedig az ittenitől függene. Akkor nem lehetne jót állani arról, hogy nem fog-e a hadsereg esetleg pangermanná és panszlávvá válni. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért ne bolygassuk a hadsereg közösségét. Még egyet akarok Ugron Gábor t. képviselő urnak megjegyezni. (Halljuk!) Meggondolta e a képviselő ur, hogy mire vezet az, ha mindig azt mondják, hogy a közös hadsereg mögött nem áll a nemzet? hogy ha a hadsereg megveretnék, szétmállanék, hogy bensöleg a hadsereg egészségtelen alapon áll. Meggondolta-e, hogy ez azt teszi, mintha azt mondaná az ellenségnek: jöjjetek, ne féljetek, győzni fogtok! (Helyeslés a jobbóldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Végül kérdem a t. képviselő urat, hazafiúi lelkiismeretével nem érzi-e önmaga. azt, hogy ha a válság pillanata beállana s a király nemzetét fegyverre szólítaná, vájjon akkor ő is nem fogná-e ezt a zászlót hazafiúi lelkesedésének egész súlyával, teljes odaadással követni? Nem fogna-e azért mindent feláldozni? Tessék felelni! Ha igen, hát akkor kérdem, hogy honnan veszi azt a bátorságot, hogy ezt tagadja, miért tagadja meg saját jobb természetét. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ha pedig nem, akkor azt hiszem, eljátszotta játékát ebben az oi'szágban. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek után elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csakis azon okból, mert nem tudom, hogy ha a közelebbi t. szónok ur megkezdi beszédét, lesz-e még időm pár helyreigazítás megtételére, kérek most szót. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogom azokat védelem alá verni,kik itt jelen vannak vagy jelen lehetnek; mert mindeniknekmegvan a módja, ha szükségesnek látja ezt önmagáért megtenni, de midőn olyanokra nézve is mondottak olyanokat, mik nem felelnek meg a tényeknek, a kik nem lehetnek itt jelen, akkor kötelességem ezt megtenni, habár azokat a nagy Fenyvessy mondta is, (Élénk derültség jobbfelöl) a kinek különben gratulálok azon hősies védelemért, melylyel a magyar culturát ellenünk oltalmazza; mert semmihez sem kell több bátorság, mint hősileg megvédeni olyat, a mit meg nem támadott senki. (Élénk derültség a jobboldalon.) A képviselő ur jónak látta azt állítani, hogy t. barátom a eultusminister azt mondta, hogy a harczképesség előbbre való, mint a cultura. Nem ezt mondta, hanem azt, hogy az ország megvédése és biztonsága előbbre való, mint a cultura ; mert csak a megvédett országban fejlődhetik a cultura. (Helyeslés jobbfelől.) Egészen más ez és pedig oly dolog, melyet határozottan mint igazat elismerni nemcsak lehet, de kell. (Helyeslés jobbfelől.) A másik, miről a képviselő ur beszél, az a távirati iroda. Azt mindenki tudja, hogy egy távirati irodát és pedig merem elmondani, az ország minden pártszinezetét képviselő lapjainak is annak idejében sürgetésére, 1867 óta mindig s most is segélyez a kormány, de csak azt az egyet segélyezi. Nem tudom, hogy a képviselő ur melyiket vádolta; mert magánvállalat van több is. Azt kell hinnem, hogy miután bele kiáltották azt, hogy zsidók teszik, talán mást értett alatta, mert azon távirati iroda főnöke a mindnyájunk által ismert