Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

362 168. országos ülés jaimár 17-én, csütörtökön. 1889. azt mondom, hogy belügyminister is. Minden fontosabb bizottság élén, mely az ország lét­érdekére vonatkozó kérdéseket van hivatva tár­gyalni, nevezzük azt főrendiházi reformnak, vagy regale-váltságnak, ott van a másik Tisza. A dele­gatióban, e kis parlamentben, ezen oly fontos bizottságban, ott is egy Tisza elnököl s a véderő­bizottságnak ki lenne más az elnöke, mint Tisza (Derültség bálfelöl) és végül ki védelmezné a jelen törvényjavaslatot, ki vádolná az ellenzéket haza­fiatlansággal, mint szintén egy Tisza. Elismerem, t. képviselőház, nagy tehetségüket, ismerem politikai értéküket, de csudálkoznomkell, hogy 250—300 kormánypárti képviselő közül ilyen dologra nem akadna más ember, csak Tisza. S ugy hallottam a minap, hogy már annyira vagyunk az ő eultusukkal, hogy a tudós académia elnökévé is Tisza Kálmánt akarják választani a tudós akadémikusok. (Mozgás jobbfelöl. Derültség balfelöl.) Ha most már ennyire vagyunk, nem marad egyéb hátra, mint hogy az országnak régi szép czímerét, a négy folyót s a megkoronázott hármas dombból kiemelkedő kettős keresztet a Tisza czímerével cseréljük fel. (Derültség.) A t. ministerelnök nr, ugy a clubban, mint itt a házban, bátran s elismerem, mint mindig, verve-vel, védte ezen törvényjavaslatot s a nála nem szokatlan azon argumentumra hivatkozott, hogy azt nékie „szent meggyőződése" sugallja. Én tisztelem, t. képviselőház, minden államférfim­nak meggyőződését, de bocsánatot kérek, 1867-ben is —saministeri székből is, egy és ugyanazon meggyőződésre hivatkozni, ez talán mégis egy kicsit sok a jóból. Egy meggyőződést indokoltnak ismerek el ezen törvényjavaslat védésénél s ez az, melyre a honvédelmi minister ur utalt, ez a com­promiss-meggyőződés. (Tetszés balfelöl.) Hiszen, t. képviselőház, a kormánypárti club­ban, midőn előzetesen tárgyalták e törvényjavas­latot, hányan voltak, a kik ellene felszólaltak s mai napon is a megtámadok közül Beőthy Algernon védelmére kelt. (Felkiáltások jobbfelöl: Ö nem támadta meg!} Elnevezték ezt az állapotot, mely­ben a kormánypárti club volt, criticus állapotnak. Mi az a criticus állapot? A physica szerint criti­cus állapot az, mikor a folyadékok olyan magas hőmérséken vannak, hogy már megszűntek folya­dékok lenni, a nélkül azonban, hogy elpárolog­nának. (Zajos tetszés és derültség a baloldalon.) Ezen illékony állapotban jól esett látni egy jellemszilárdjegeczet (Felkiáltások balfelöl : Pulszky Ágost!), a ház eltalálta, Pulszky Ágost t. kép­viselő urat. (Zajos derültség balfelöl.) T. képviselő­ház ! Éti szerencsétlen helyzetben vagyok, de a t. ház szerencsés helyzetben van, tudniillik ugy tudom és ugy gondolom, hogy azt a beszédet, melyet Pulszky t, képviselő ur tartott, a t. ház minden tagja réges-régen elfeledte, mert ha nem feledte volna el, nem hiszem, hogy nem akadt volna a többség kebelében is képviselő, a ki ne adott volna be egy határozati javaslatot, hogy a kormány „hasson oda", hogy egy olyan jogtanárt, a ki azzal a férfiúval szemben, a ki igazán alkotmányt védett, azzal szemben ezen alkotmányvédelmet egyenesen csak jogászi szörszálhasogatásnak nevezi; hogy azt a jogtanárt, a ki képes a ház felzúdulása nélkül — bár elismerem büszkén, akadt a többség kebelében Horváth Gyula, a ki rázúdult a képviselő úrra •—• a ki a magyar állam nyelvét odaállítani merte a német nyelv mellé; a ki azt merte mon­dani, hogy a nemzetiségeknek joga lesz a magyar állam nyelve ellen felkelni és izgatni. Pulszky Ágost: Azt nem mondtam! Fenyvessy Ferencz: A t. képviselő ur hiába fog hivatkozni beszédére, mert ez megjelent minden napi lapban és ugy vagyok értesülve, hogy ma már a naplóban ez szépen ki van hagyva. Hogy mondom, „hasson oda" a kormány, hogy az ily jogtanár az ifjúság érdekében minél előbb mozdittassék el helyéről. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Egy ily beszédre csak egy választ adhatunk és egy választ fognak adni választói s e válasz az, a mit a magyar operette­refrainjében énekelnek: szégyelje magát! (Derült­ség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Maga a tárgyalás az előttem szólottak által annyira ki van merítve, az érveknek annyi súlyával jött mindkét ellenzék a javaslat ellen, hogy csekély tehetségemnek nem maradt fenn voltaképen semmi —- nem akarnám tehát a t. há­zat untatni. De mégis, mielőtt beszédemnek a végére jönnék, egy körülményre kell a t. parlament figyelmét felhívnom, a mely vonatkozik a véderő­ről szóló törvényjavaslat tárgyalására. (Halljuk!) A t. kormány és a ház igen jól tudja, hogy mily rendkivüli fontossággal bir ezen törvényjavaslat ugy hazánkra, mint a monarchiára nézve; igen jól tudja az egész képviselőház, hogy mily lázas izgatottsággal kisérik figyelemmel e javaslat^ tár­gyalását ugy e házban, mint e házon kivül. És mi történik, t. ház ? Van egy a t. kormány által, de államköltségen, fentartott hivatalos távirati iroda, mely ellátja az összes bécsi és igy a külföldi lapokat e fontos törvényjavaslat tárgyalásának ismertetésével. És ime, mégis a legdurvább hézagos tudósítások jelennek meg a bécsi sajtóban ugy a mint a külföldi sajtóban. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Komlóssy Ferencz: Zsidók csinálják! Fenyvessy Ferencz: Például, mikor ezen — ismétlem — rendkivüli fontos javaslat tárgya­lás alá kerül, az első napon beszél mindkét ellen­zék nevében Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, a ki beadott egy különvéleményt. Az első napi tárgyalás után a bécsi sajtóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom