Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

28 145. országos ülés deczemfoer 3-án, hétfőn 1888. okszerűen felelni. Én igenis, t. h az, £t bírói tekintélyt emelni kívánom és épen azon álláspont, melyet ezen ügyben elfoglalok, nagyrészt szintén abból származik, hogy én a birói tekintélyt ez úton is megóvni akarom. A bírónak nézetem szerint kötelessége a törvényt alkalmazni, alkalmazni oly tüzetesen, szabatosan meghozott szabályokat, melyek minden egyes esetre alkalmazást nyerhetnek, kell, hogy nyerjenek. Nem én említem először, hogy a javaslat nem kizárólag a szoros jog, hanem nagyrészt és igen helyesen a méltányosság igényeit is figyelembe véve, a méltányosság alapjára is helyezkedik. Már, t. ház, veszedelmesebb dolgot nem lehet megengedni, mintha a birót a méltányosság terére akarjuk állítani. Minden körülmény közt kerülni akarom, hogy a biró mást, mint a lörvényt, a szoros jogot alkalmazza. Felemlittetett az is, hogy oly tanok lettek a múltkor általunk hirdetve, melyek mellett a jogállam fenn nem állhat, hogy innét kijelentetett,' miszerint az alaki s nem az anyagi jogot kell érvényesíteni. A formai eljárásnak, az alaki jognak szabályai épen arra valók, hogy az anyagi jogot biztosítsuk s épen azért, t. ház, mivel ez eljárásban az anyagi szabályokat oly tüzetesen nézetem szerint megállapítani nem lehet, mint a milyennek kell, hogy ezek a biró kezében legyenek, épen azért nyilatkoztam akként, hogy a közigazgatási pénzügyi bíróság eljárása esetében is, azt tartom, hogy nincs meg az a kellő alap, a melyen egyedül járhatna el ez ügyben, ha bíróságok nem eszközlik a per előkészítését. Erre Grecsák Károly képviselő ur a mai napon azt mondta, hogy más ügyekben is eljár azon bíróság a nélkül, hogy a biró az előkészítő stádiumban közreműködött volna. Igenis elj ar ä közigazgatási pénzügyi bíróság egyenes adó- és illetékügyekben, de talán a t. képviselő ur megengedni méltóztatik, hogy az azon ügyekben való eljárás, azok természete, azok egyszerűsége folytán talán mégis nagyban eltér a most szőnyegen levő törvényjavaslatban érintett ügyekben követendő eljárástól és hogy azért, hogy más ügyekben alaposan, megnyugvást keltve járnak el az előző közigazgatási eljárás mellett azon bíróságok, azért még sem nem rabulismus, sem nem inconsequentia, ha azt állítom, hogy nagyobb megnyugvással járna el akkor, ha előzőleg birói úton történnék a per előkészítése. Azt is mindjárt felemlítettem, hogy ez azonban a pénzügyi közigazgatási bíróság eljárási szabályai szerint nem valósitható. A másik inconsequentia, a mivel vádoltattam, az volt, hogy én múltkor állítottam, hogy a 12. és a 21. szakasz szerint a magánjogok felett ugy is a bíróság fog ítélni, holott mindjárt a 12. szakasz első pontja szerint egy eminens jogi kérdés a pénzügyminister hatáskörébe tartozik. A kik méltóztatnak szavaimra visszaemlékezni, vagy legalább azok, kik szavaimat idézői szíveskednek, talán mégis érdemesnek tarthatnák, hogy szavaimat ugy idézzék, a mint ezek el lettek mondva. Én határozottan azt mondom, hogy szorosan vett magánjogi kérdések felett és épen ezen kijelentésemmel, hogy azt mondtam, „szorosan vett magánjogi kérdések", én is kifejezést adtam azon nézetemnek, melyet ma Bokros t. képviselő ur oly szépen fejezett ki, hogy a regalemegváltás kérdésénél nem szorosan a magánjogi igények dominálnak. Már magában az, hogy az állam ezen jog megváltását törvény által határozza el, bizonyítja, hogy jns publicum dominat privatum, hogy itt közjogi érdek is játszik közbe. Epén a túlsó oldalról méltóztatott felemlíteni, hogy azért pártoltatik ezen törvényjavaslat, mivel megszünteti a régi feudális rendszernek egyik maradványát. Már pedig, nézetem szerint, a mi a feudális rendszerből folyik, az tisztán magánjogi alapon nem nyugszik. Ennélfogva absolute nem vádoltathatom avval, hogy kijelentésemben inconsequentia volt, midőn azt mondtam, hogy a szorosan vett magánjogok felett különben is a biró fog ítélni, mert magát a megváltási jogot nem tekintem tisztán magánjogi természetűnek. Ezek azok, t. képviselőház, a mikre — miután hivatkozás történt nyilatkozataimra — még ma kívántam refleetálni. Álláspontomat különben már a múltkor fejtettem ki és azt most is fentartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző: Búsbach Péter! (Nagy zaj. Felkiáltások: Holnap! Ma ! Szavazzunk !) Elnök: Szavazásról szó nem lehet, minthogy még több képviselő van feljegyezve, hanem az a kérdés, hogy Búsbach képviselő ur még ma kíván-e szólni. (Élénk felkiáltások: Két őrá ! Holnap! Má / Halljuk!) Búsbach Péter .* Csak egy pár szóval kívánok személyes kérdésben felszólalni. (Halljtik!) Polónyi Géza képviselő ur reám vonatkozólag egy megjegyzést tett, a melyre, más helyen és irányban lévén elfoglalva, ugyancsak képviselői kötelesség teljesítésében, az ő beszédének befejezése után nem válaszolhattam. Egy közbeszólásomra Polónyi képviselő ur ide szólott, mondván: „római character" és ezzel kapcsolatban aPucher nevet említette. Én ezt a dolgot szintén nem veszem olyan komolyan, hanem azt gondolom, hogy egy bizonyos irányban kötelességem felszólalni és nem a Pucher, hanem a „római character* iránt tisztába jőni Polónyi képviselő úrral. Mert egyszerűen azt mondani: „római character", abban nincs semmi, de ha annak hátterét sejtetjük, kötelességünk tudni, mi az, a mit a képviselő ur a háttérben tart; mi az,a mi acharacterhez csatoltatik, melyet már másodszor is hallottunk a római jelzővel kapcsolatban. Hát, t. képviselőtársam, nem tudom a Pucher-féle ügyet akarja-e azzal össze-