Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-162
330 Í 62, országos ülés január Ifi-än, szerdán. Í88». ugyanazon tónusból beszéltek, melyből a t. képviselő ur beszélt, (TJgy van! a szélső baloldalon) és már előre is látom, milyen helyesléssel fogadják majd a bécsi osztrák lapok a t. képviselő urnak mai felszólalását. Ez lesz a legerősebb kritika egy magyar Írónak itt a magyar képviselőházban elmondott ilyen beszédére. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat indokolásában külömben a t. minister ur és épen az imént Vadnay t. képviselőtársam is azt mondotta, hogy az 1868-iki védtörvény, szemben más államoknak a hadügyi téren tapasztalható haladásával elégtelennek bizonyult; csakhogy ugy a t. minister ur, mint Vadnay t. képviselő ur is azt hiszik, hogy a védképesség fokozására elegendő az, ha az állampolgárok mérték nélkül való megterheltetésében versenyezünk más államokkal és elfelejtik, hogy ma már épen nem elegendő a hadsereg védképességének fokozására a hadi létszámnak mérték nélkül való emelése, hanem okvetlenül megkívántatik még azonfelül a hazafias szellemnek és erkölcsi erőnek fokozása is. (Ugy van! a ssélsö balon.) T. képviselőház! Ugy látszik, hogy a kormány egyáltalán nem akar tudomást venni arról, hogy Európa hadseregei a lefolyt 20 év alatt nem csak anyagilag változtak át, hanem szellemileg is. Sem a nagy, sem az apró államok nem tévesztik ma már szem elől azt, hogy nem elég a győzelem biztosítására a hadsereg nagy száma, a fegyelem, hanem ahhoz a hazafias szellem és az erkölcsi erő gyarapítása is szükséges. (TJgy van! a szélső balon.) És most, t. ház, minthogy beszédem további folyamán én is kritikám tárgyává kívánom tenni a hadsereget, a hadsereg tisztikarát és annak szellemét, mielőtt erre rátérnék, kénytelen vagyok a leghatározottabban tiltakozni azon felfogás ellen, melynek Tisza István t. képviselő ur (Halljuk! Halljuk !) tegnapelőtti, beismerem, fényes beszédében (Egy hang a szélső balon: Dehogy fényes !) itt a képviselőházban kifejezést adott.; tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mintha a hadsereg egyenrangú tényező lenne a nemzettel, a nemzet törvényhozásával; (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon). A hadsereg nem lehet állam az államban,a hadsereg äz államnak csak intézménye. (Ugy van 1 a szélső baloldalon.) S t. ház, midőn mi a hadsereget bíráljuk, akkor nem teszünk egyebet.minthogy legszorosabb törvényhozói kötelességünket teljesítjük, (Helyeslés a szélső baloldalon) épen ugy, mint a mikor az állam más intézményét, például közigazgatását vagy törvénykezését tesszük bírálat tárgyává. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S valamint, t. ház, nem jogosult az, hogy a közigazgatási tisztviselő vagy bíróság provocatiót lásson az itt gyakorolt kritikában: ép ugy nincs erre feljogosítva a hadsereg vagy annak tisztikara sem. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A ki ellenkezőt állít, t. ház, az, megengedem, tarthat igen fényes szónoklatokat, de annak bizony a képviselői kötelességről a törvényhozás jogköréről még csak a legprimitívebb fogalma sincs. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A t. képviselő ur különben meglehetős inconseqnentíát árul el beszédében. Ugyanis mig egyrészről elismeri, hogy a közös hadsereggel szemben még sok kívánni való van; midőn továbbá azt mondja, hogy a tisztikar legnagyobb része és épen a magas állásokban levő része annyira más viszonyok közt és más eszmekörben nőtt fel, mint a minők azok a viszonyok és az az eszmekör, melybe most bele kell tanulnia; mondom, midőn ezt egyrészről beismeri, mégis másfelől, habár mi lényegileg nem mondunk egyebet, minket elvakult izgatással vádol. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ebben azután minden van és mindent lehet találni, csak következetességet nem. Mert ha elismerjük, hogy a közös hadsereggel szemben még sok kívánni való van s ha igaz az, hogy a tisztikar nem tudja magát beletalálni viszonyainkba és eszmeköreinkbe, akkor mi csak jogos téren mozgunk, midőn nem elégedve meg általánosságokkal, meg is kívánjuk mutatni, mi az, a mi a hadsereggel szemben kívánni való s egyszersmind a legnagyobb erélyességgel és határozottsággal követeljük meg, hogy végre valahára a hadsereg tisztikara tanuljon bele a mi viszonyainkba és eszmekörünkbe. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ne feledje a t. képviselő ur, hogy sebeket nem lehet gyógyítani, ha azokat betapasztjuk, hanem csak az gyógyíthat gyökeresen, a ki a sebek mélyére hatol. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kétségtelen, t. ház, mint már előbb is említem, hogy a védképesség fejlesztésére nem elég pusztán a hadilétszám emelése, hanem ha a győzelmet biztosítani akarjuk és ha a háború esélyeinek bizalommal akarunk szemébe nézni, akkor kötelességünk a hadseregben a hazafias szellemet, az erkölcsi erőt is fokozni. Az oly hadsereg fentartása, t. ház, mely nem ismer hazát, csak hadurat, az oly hadsereg csupán dynasticus érdek. Az olyan hadsereg, a mely — hogy magamat Tisza István t. képviselőtársam szavaival fejezzem ki — nem tudja magát beletalálni a nemzet viszonyaiba és eszmekörébe, az olyan hadsereg, a melynek keblét nem hevíti a legforróbb hazaszeretet, a mely a nemzeti intézmények iránt nem bir érzékkel, az lehet igen alkalmas eszköz a népszabadság eltiprására, (Élénk helyeslés a szélső balon) hanem az alkotmány, a haza. a népjog megvédésére nem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Hogy pedig, t. képviselőház, annak a hadseregnek a tisztikara még ma sem tudja magát beletalálni viszonyainkba és eszmekörünkbe, és
