Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

160. országos ülés január 14-én, hétfőn. 1889. 377 bírálni a javaslatot azon részeiben, melyekről megemlékeztem. Az első, t. ház, azon kérdés, melyet felvetni kívánok — igaz, hogy nem picans, de érzem, hogy tartozom vele, azért méltóztassék meg­engedni, hogy adataimat felsorolva, abból conelu­sióimat levonjam — (Halljuk!) az első, mondom. a létszám kérdése. Erre nézve a törvényjavaslat teljesen homályos. Számokkal találkozunk, de ezek meg nem magyaráztatnak és semmiféle vizs­gálati támpontot nem szolgáltatnak. A kormány előterjesztése ugyanis, a hadi létszámot a követ­kező számokban fejezi ki. Azt mondja, hogy a sorhadnál a 10 éven keresztüli felemelés 64,000 ember. A póttartaléknál hasonlóképen — ha a törvényjavaslat ereje teljesen kifejlik — a lét­szám 172,000, melyből ha levonatik a jelenlegi póttartalék, marad 92,000 ember. Ezenkívül a honvédség szintén póttartalékot kap, mely a monarchia két felében 4,500 emberből áll, mely tehát a természetes 4%-os fogyatékkal mintegy 32,000-et tesz ; nyilvánvaló tehát, hogy a létszám­emelés a kormányi javaslat szerint 188,000 főben jelentkezik. Hozzá teszem itt mindjárt, t. ház, hogy itt egy kis hiba van a kréta körül, mert méltóz­tatnak tudni, hogy a papnövendékek, papok, tanítók és tanítónövendékek, valamint családi körülményüknél fogva szabadságoltak, eddig a sorhadnál voltak, de tényleg nem szolgáltak; most ezek innen kiszakittatván, a póttartalékba helyez­tetnek át. B. FejérváryGéza, honvédelmi minis­ter: Kivétetnek! Horánszky Nándor: Kivétetnek? Meghaj­lok előtte, hogy ez eddig nem volt; de minden­esetre a többi előbb említettek át fognak helyez­tetni a póttartalékba. Ha tehát ezek helyén ismét rendesen besorozottak íognak a sorhadba jutni, világos, hogy e tekintetben az emelés szintén nagyobb. De az előterjesztés, felfogásom szerint, a valóságnak nem felel meg. (Ugy van! Vgy van! a baloldalon.) Előre bocsátom mindenekelőtt, t. ház, hogy én a hadsereg természetes fogyatékát, egyszer s mindenkorra kijelentve, 4°/o-ra nem tehetem, (ügy van! balfelöl.) Nem tehetem pedig először azért, mert a rendelkezésre álló statistikai adatok szerint 4°/o a hadsereg természetes fogyatéka a közös had­ügyminister által kiadott jelentés szerint sohasem volt. Másodszor azért sem, mert a 20-ik évről a 21-ik évre áttevén az újonczozást, kell hogy e tekintetben a helyzet javuljon. Ki kell még jelen­tenem másodszor azt is, hogy én a 8%-ot, mely esetleges mozgósítás esetén állítólag beállani fog, teljesen problematicus számnak tartom. Ez még kipróbálva nincs és ha ez az eset csakugyan be­következnék, akkor ez az administratiónak valóban nagy szerencsétlenségéről tenne tanúságot. (Vgy van! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, mint mondám, másként látom a létszám feleme­lésének kérdését, melyet azért kell tüzetesen fel­említenem, hogy számadataim bebizonyítottak legyenek és hogy abból a megterhelés mértékét kivonhassam. A dolog tudniillik ugy áll, hogy a t. honvé­delmi minister ur 25,000-re teszi az évi szaporu­latot a póttartaléknál. Hogy honnan veszi a t. minis­ter ur ezen számot, azt nem tudom, utána néztem és arra jöttem, a mire engem az osztrák törvény­javaslat indokolása is rávezetett^hogy tudniillik az 1886/87. évi sorozás eredményei egyszerűen elejtettek és az 1885. évi sorozás eredménye véte­tett fel; továbbá, hogy a volt negyedik és jövőre harmadik korosztálynak sorozási eredményeit brut­tó vették fel, vagyis nem tisztán az úgynevezett jelenleg alkalmatlanok, hanem a beállított összes contingens vétetett és ebből vonatott kiazután a jók­nak és képeseknek gyanítottak száma,ami azután azt a 25 ezernyi létszámot adja. Ez, felfogásom szerint, téves. (Halljuk! Halljuk!) Téves azért, mert az 1885. évi ujonczozás eredményei rendkívüliek voltak. Kevés évben voltak oly rosszak, mint 1885 ben. Mig ellenben 1886-ban és 1887-ben mind a három korosztály 153 —157 ezerben jelent­kezett. Ha mi most ezekből a 150 ezer átlagot vonjuk ki és ebből megállapítjuk azt, hogy az évi újonczozásnak eredményei három korosztályból körülbelül 145 —150 ezer emberre tehetők, egy­szersmind vizsgáljuk azt, hogy a korosztályok egyenkint, midőn sorozás alá kerültek, minden év­ben mennyit adtak ki, mint alkalmas létszámot: akkor azon eredményre jutunk, hogy azon három korosztály a megvizsgálás következtében,mint mon­dám, mintegy 150,000 embert adott ki alkalmas újonczul. Most a közös hadsereghez kell 103,000 emberből álló újonezjutalék, továbbá kívántatik a honvédséghez 12,500 s annak utánna a Landwehr­hez 10,000, Összesen 125,500 ember. Ha e 125,000 ember az eddigi ujonczozási eredményekkel szembeállittatik, kitűnik, hogy az eddigi három korosztály nem csak hogy teljesen kiadjaelétszá­mot, de az közel 25 ezerrel több, a mi már mint felesleges szám a póttartalékba fog jutni; azon­kívül a póttartalékba fog még jönni tisztán a harmadok korosztály, mely igaz, sokat nem ad ki, mert már kétszer ment a vizsgálaton keresztül, de az mindenesetre eléggé tekintélyes szám. Ha most már ezenkívül a törvényjavaslatnak azon rendelkezését veszem figyelembe, hogy tudniillik nemcsak a feles számmal sorozottak, hanem a kevésbbé alkalmasok is felvétetnek a póttartalékba, akkor constatálnom keik hogy az úgynevezett jelenleg alkalmatlanoknak legalább 50% a lesz az, mely a póttartalékba átlagos számba jutni fog, (Helyeslés a baloldalon) a mely szám 1884-ben 78,000-et,l 885-ben 96,000-et, 1886-ban 85,000-e^

Next

/
Oldalképek
Tartalom