Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

272 160. országos fllés január 14-én, hétfőn. 1889. ság előadója: T. ház! Van szerencsém a közmunka-és közlekedési bizottság jelentését a „Vágjobbparti érdekeltség*-nek ármentesítő társulattá átalakításáról szóló 247. számú előterjesztés tárgyában tisztelettel bemutatni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentés kinyomatását s a ház t. tagjai közt leendő szétosztását elrendelni s egyszersmind az osztályok mellőzésével annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni s az osztályok mellőzésével annak idején napirendre fog tűzetni. Egyéb jelentés nem lévén, következik a napirend : a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Josipovich Géza jegyző: Ivánka Imrei Ivánka Imre: T. képviselőház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a ház előtt fekvő törvényjavaslatot a véderő-bizottság előterjesztése szerint a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Teszem pedig ezt azért, mert első sorban azon viszony, a melyben Magyarország Austriával van, nemcsak a dynastia közössége, de a kölcsönös védelem szükségessége szempontjából is Magyarországra nézve szintén hasznos és üdvös; elfogadom, mert azon békeszövetség, a melyet a monarchia Németes Olaszországgal kötött, azon feltevésben létesült, hogy a közös monarchiának hadereje nemcsak hogy csökkentetni nem fog, hanem emelkedőben lészen. És miután Magyarország hosszú évek során mindazt, a mi a haderő fejlesztésére, annak jobb felszerelésére és felfegyverzésére szükséges volt, áldozatkészen megadta: ezen iránytól eltérni nem kivánok, hanem ezentúl is azt akarom, hogy szövetségeseink azon meggyőződésben éljenek, hogy Magyarorság ezen szövetség következtében — ha actióra kerülne a sor — összes erejét feladatának teljesítésére fogja fordítani. (Helfy Ignácz közbekiált: Akkor nagyon drágán fizetjük meg ezt a ssővetséget! Halljuk!) Azon bizalom, a melyet igy magunktartása által szövetségeseink részéről kinyertünk, még sokkal nagyobb mértékben van meg Urunk és Királyunknál. Erős várunk ez, melynek alapját az örökösödési háborúk vetették meg; erősbítette ezt Magyarország magatartása a franczia nagy háborúk alatt és betetőzte az 1867-68-iki kiegyezés. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek következtében én, a mióta a kiegyezés törvénynyé vált, mindazt, a mi a hadsereg erősítésére szükséges, még saját némely óhajtásaim lefojtásával is, készségesen megszavaztam. Ha, t. ház, meg akarjuk ítélni, hogymiképen áll ma Magyarország egész Európa előtt haderejének bemutatásával, össze kell hasonlítanunk a multat a jelennel és ugy következtetni a jövőre és ha ezt teszszük, meg fogjuk látni, hogy e folytonos növekedés az ország súlyának emelésében, és a hadseregben a magyarságnak terjesztésében találja kifejezését. Ha a 48 előtti császári-királyi akkori hadseregben szolgált magyar csapatok létszámát veszem tekintetbe, azt látom, hogy a gyalogság mintegy 58 ezer — kerek számokban beszélek — a határőrség 40 ezer és a huszárság 16 ezer harczost állított ki; magyar tüzérség és külön csapatok nem léteztek. Mindezen csapatok németül vezényeltettek.' Thaly Kálmán: II. Józsefig magyarul vezényeltettek! Ivánka Imre: Bocsánatot kérek, most közvetetlenül a 48 előtti időkről beszélek, legyen teháta t. képviselő ur türelemmel. (Halljuk! Halljuk!) A vezénylet tehát, a mint mondám, ebben az időben minden csapatnál német volt. A 48-iki hadjáratban, midőn a magyar kormány alatt álló hadcsapatok létszáma a legmagasabb létszámot érte el, a kormány mintegy 186 ezer ember felett rendelkezett, a melyeknek nagyrésze kellő fegyverrel és felszereléssel ellátva nem volt. Ezen csapatokban a huszárezredek mind, mindazon zászlóaljak, melyek a sorgyalogság kereteinek ujonczaikkal való kiegészítése utján, honvédzászlóaljakká alakíttattak át, szintén német nyelven vezényeltettek s a vezérlet a hadsereg túlnyomó részében német nyelven történt s a hadsereg élén jóformán egytől-egyig a császárikirályi hadsereg volt tisztjei állottak, a kik közül igen sokan csak gyöngén, némelyek épen nem tudtak magyarul s mégis azon hadseregbeli férfiak között, kik vértanúságot szenvedtek hazánk szabadságáért és jogaiért, Pozsonyban és Aradon megtalálják önök neveiket. Ebből én azt következtetem, hogy az, hogy valamely hadseregben a vezényszó német, vagy más nyelvű, azon hadseregnek fiaiból a hazafiságot még nem öli ki. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. Ellentmondás balfelöl.) Ezen kis kitérés után, t. ház, tovább megyek. Most három esztendeje a magyar hadsereg, mint ő Felsége a király hadseregének kiegészítő része, következőleg volt. képviselve : a sorgyalogságnál 11)6 zászlóalj, a huszársággal és két ulánus ezreddel összesen 18 lovasezred, a tüzérségnél 6 ezred és egynehány műszaki osztály, tehát körülbelül 340 ezer emberrel. Ezen kivül volt még a honvédgyalogság s mintegy 8 ezer honvédlovas, összesen tehát az egész állomány mintegy 440—450 ezer ember harczosból állott; ezek közül a sorkatonaságot németül, a honvédséget magyarul és horvátul vezénylik és csakis a vezérlet maga német. Most tekintsük, hogymikép áll azóta a dolog, mióta megszavaztuk az általános népfölkelést és a nagyobb póttartalékot. Ma Magyarország állít a közös-hadsereghez 47 gyalogezredet, 4 zászlóaljjal számítva, 8 vadász zászlóaljat, 18 lovasezredet, 6 tüzérezredet, 12 nehéz üteget, 3 vár-