Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

258 159. országos ülés január 12-én, szombaton. 1889. sék azon hadi kötelezettség teljesítésére, melyre például az iparos vagy földmvíelő-osztálynak 3 év szükséges. Vagy fordítsuk meg a dolgot és mondjuk azt, hogy a főczél nem ez volt, hanem a tiszti anyagmegszerzése. Vájjon czélszertí és okos dolog-e ezen fokozat elnyerését oly feltételhez kötni, a melynek sok s egyébként genialisnak és legtökéletesebbnek mondható tisztianyajr nem képes megfelelni azon okból, mert nem tud németül. Megjegyzem, hogy a minister urnak a német nyelvi miként tudásával való settenkedése azon férfiúhoz, a ki magát Magyarország honvédelmi ministerének nevezi és a ki hazafias önérzetére oly nagy applombbal szokott hivatkozni, legalább is nem méltó, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert a minister urnak tudnia kell, hogy maguk a német katonai tankönyvek irályuknál fogva is olyanok, a melyek a német nyelvnek tökéletes ismeretét tételezik fel és hogy az, aki ezen német tankönyveket megérteni nem képes, aHeeres-Organisationból vagy a Waffenlehre-ből ugyan németül vizsgázni nem fog. De van még a t. minister urnak egy vesszőparipája és egy kedvencz phrasisa, a melyet sokszor hangoztat ugy itt e házban, mint azon kivül, midőn azt mondja, hogy a ki nem tud németül, az magát müveit embernek nem is tarthatja, vagyis ő a német nyelvismeretét, mint a műveltség hévmérőjét állítja fel. Ha e tétel állana : akkor például Bécsben a Hotel Imperial kapusa, vagy Budapesten az Angol Királyné főpinczérei (Zajos derültség) sokkal műveltebb emberek volnának, mint azon angol, franczia és német tudósok és államférfiak, kik véletlenül csak anyanyelvükön birták magukat kifejezni, de a kiket azért az egész világ a minister úron kivül nagy embereknek ismer el. (Élénk tetszés balfelöl.) Sőt ha az életiróknak igazuk van, a nagy Napóleon sem consul, sem dictator korában nem beszélt sem németül, sem angolul, pedig e két nyelv tudása rá nézve legalább is oly fontos volt, mint egy furvézer-önkéntesre nézve az, hogy a kocsikenés és lószerszámozás mesterségéből németül tudjon vizsgázni. (Élénk derültség balfélöl.) A t. minister ur e pbrasist a végletekig ismétli. Tanácsolom, hogy mennél ritkábban illesse a magyar ifjúságot a műveletlenség vádjával, mert ha egyszer eszébe jut az ifjúságnak, megfordítja ezt a tételt és azt mondhatja,hogy ő mint magyar nemes ember és magyar minister a magyar nyelvtani vizsgán szintén megbuknék. (Zajos tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Ha a t. minister ur azt válaszolná erre, hogy hosszú és dicsőséges katonai pályája alatt elfeledte édes magyar anyanyelvét, nem volna oly jogosult, mint a magyar ifjúság azon kifogása, hogy egyéni, családi s az ország sajátságos politikai viszonyai miatt nem volt alkalma németül megtanulni. (Élénk helyeslés a balés a szélső baloldalon.) S itt lehetetlen, hogy egy perezre ki ne térjek gr. Széchényi képviselő urnak tegnap erre nézve tett nyilatkozatára. (Halljuk!) A t. képviselő ur mintegy szégyennek bélyegezte, hogy a mai fiatalság nem tud németül. Én a képviselő urat csak egy dologra figyelmeztetem. Alig két évtized választja el a nemzetet attól a kortól, melyben ellenkezőleg a német nyelv tudásával való kérkedés volt hazafiúi bűn. A t. képviselő ur erre nem emlékszik, mert az e szellemben folyt hazafias tüntetéseket valószínűleg német dajkája karján a gyermekszobából nézte. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Mi igen jól emlékszünk még ez időkre s az elmúlt 20 évet nem tartjuk politikai életünkben oly nagy jelentőségűnek, hogy az eszméktől eltérjünk s korainak tartjuk, hogy a német nyelv nem tudását bélyegezzük bűnnek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az a concessio, melyet a t. minister a német nyelvű vizsgára nézve tesz, amaz instructióban lesz letéve, mely szerint azok, a kik magukat németül kifejezni nem tudják, magyarul felelhessenek. Mi ezen instructiókat s azoknak intentióit nagyon is jól ismerjük! Nekünk törvényes garantiákra van szükségünk és arra, hogy azok, a kik e garantiákat végrehajtják, ne csak Bécsnek, hanem Budapestnek is felelősek legyenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ha jogos azon hazafiúi tudat és meggyőződés, hogy mi a trón és haza védelmének firmája alatt a végletekig követelt áldozatokat a hadsereg telhetetlensége folytán mindig meghozzuk, akkor azt hiszem, jogos az a kívánság, hogy adassék meg a magyar ifjúságnak a garantia, mely őket az osztrák generálisok kiirthatatlan és fajgyűlöletből származó bosszúvágyának kiszolgáltatni nem fogja. (Elénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) De mi megértjük, hogy önök ezen garantiának megadásától irtóznak, mert fenn akarják tartani azon barriére-t, melyen csak nem régiben még egy Hollán és Máriássy tábornok nyugdíjaztattak. Erre a barriére-re szükségük van önöknek a tiszti vizsgán is, mert önök jól tudják, hogy ez az egyedüli módja, hogy a magyar ifjúságot a hadseregbe bevenniök ne kelljen és nem a magyar ifjúság akaratán, hanem a katonai körök intentióján múlik, hogy a magyar ifjúság a tiszti állásokat tömegesen fel nem keresi, hanem azon féltékenység, hogy a magyar ifjúság tömeges belépése a szellemet, melyhez a hadsereget évszázados traditiók kötik — könnyen megmételyezné. Fájdalom, ezen traditiók kendőzésére az igen t. minister ur nem átall egy igazán naiv indokba kapaszkodni, midőn azt mondja, hogy az ifjúságnak, me^y a vizsgán megbukik, ép ugy kell az évet