Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-159
©52 1& 9 * országos Illés január 12-én, szombaton* 1889. nek kell egységesnek lenni a hadseregnél, a fővezérletnek, mely az uralkodóra van bizva. Már pedig ez egységességnek szükségét Magyarországon senki kétségbe nem vonta. És vájjon miért kötnek az államok szövetséget g vájjon miként fognak megjelenni a közös csatatéren például az olaszok és osztrákok, ha az együtt küzdő hadseregeknél feltétlenül szükséges az egy nyelv beszélése. Arra, hogy diadalt lehessen kivívni, legkevésbé sem szükséges a győzelemre, hogy a hadsereg németül legyen vezényelve; ott van Savoyai Eugen, a ki az osztrák hadsereg dicsőségének majdnem egész foglalatja, rosszul beszélt németül, de annál jobban vezette a hadsereget. (Igás! Ugy van; balfelöl.) Midőn egy hadsereget szerveznek, figyelembe kell venni azon veszélyeket, a melyeknek elhárítására és leküzdésére azon hadsereg hivatva van és lehet. Jelenleg csak két veszély lehetséges: az egyik egy nagy orosz háború, a másik, a mi Európában lehetséges, egy socialis forradalom. Vájjon a hadseregnek ketté választása és a külön magyar hadsereg megalkotása ezen két veszély leküzdésének akadályul fog e szolgálni? Hiszen az orosz ellen minden magyar ember kész lesz síkra szállni az egész nemzet minden szenvedélyével, teljes elszántsággal és a létért való küzdelmének tudatában fog harczba menni. Ha orosz háború miatt külön kell hadsereget szervezni, akkor nem lehet jobban eljárni, mintha annak élére és vezetésére magyar embert, a magyar nemzetet állítjuk. Ha socialis forradalom ellen kell biztosítékául szolgálni egy hadseregnek, akkor azt kérdem, hol lehet alkalmasabbat találni, mint egy szervezett külön magyar hadsereg, midőn a socialismus itt az országban még eddig semminemű sikert sem ért el, de nem is olyan a talaj, hogy egyhamar azt elérhesse, mig a hadseregnek része, mely a nagy gyárvárosokban s a nagy munkás mozgalmak közepette van elhelyezve, vagy a munkás szövetkezetek tagjaiból toborzva és kiegészítve lesz, inkább ki van téve annak, hogy ne tegye meg azon szolgálatot egy socialis forradalom idején, a melyeket a közbiztonság és a rend érdeke megkövetel. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Minden nemzetnek van hadserege és körülöttünk, midőn a lét nagy harczát küzdeni fogjuk, a legújabban született nemzetek is fegyveresen fognak kilépni. Minden nemzet tudni fogja, hogy midőn a harcztérre megy, saját léteért küzd és győzelmében nemzete lesz glorificálva; csak a magyar lesz a jelen egységes hadsereg keretében az egyedüli nemzet, mely nem saját fegyverzetében jelenik meg a küzdelem terén s midőn ott vérét hullatja, az a kétely támadhat agyában, hogy vájjon diadal esetén köszönet-e vagy bilincs várand-e reá? (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) De ezen törvényjavaslat, a melynek czélja, hogy törvényessé tegye a hadsereg függetlenségét, midőn kimondja, hogy itt alkudozásnak helye nincs, megaláztatást mér a nemzet méltóságára. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Véget kell tehát hogy vessünk a meghunyászkodásnak, véget ezen szégyenletes állapotnak. Meg kell végre mondani, hogy van egy másik akarat, a nemzetnek souverén akarata, (Élénk helyélés a bal- és szélső baloldalon) melynek engedelmességet és tiszteletet követelünk épen ugy, miot annak • részére, a kire a hadsereg vezetése bizva van. Elég ideig volt bizalommal a nemzet, mig a hadsereg szervezetében a veszélylyel való ijesztgetés hatása alatt annyi, de annyi befolyását a hadseregre a törvényhozás feladta; szükség most már azt mondani, hogy az előlegezett annyi bizalommal szemben már egyszer bizalmat kell hogy mi is élvezzünk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg kell hogy szűnjék azon állapot, a hol a nemzetet folyton gyanú és felügyelet alatt tartják. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) A mi hűségünk nem lehet kisebb, mint bárkinek hűsége és abban különbözik a hadsereg hűségétől, hogy a hadsereg fizetést húz és kész meghalni; mi fizetünk, dolgozunk és szintén készek vagyunk a trónért meghalni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Azt mondják, kormányválság fog bekövetkezni, hogy ha ezen törvényjavaslat nem megy keresztül. (Halljuk! Halljuk!) Nem volt elég az, hogy 13 esztendőn keresztül a nemzetet oly politikai helyzetbe és oly politikai sülyedtségbe vitték és vezérelték, hogy ilyen hangon mernek beszélni a magyar nemzet törvényhozásában ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Örökké akarnak élni, mikor a história csak bűneiket fogja feljegyezni. (IgasíXJgy van! balfelől.) T. ház! Én ezt a törvényjavaslatot, a mely az alkotmányosság veszélyere szolgál, nem fogadom el még általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául. (Zajos helyeslés balfelől.) És ha való igaz az a nagy alkotmányosság, a melylyel önök dicsekedni szoktak, ám kövessenek és ne fogadják el a törvényjavaslatot. Hadd lássuk, hogy mind az a remény, bizalom, ígéret és dicséret, a melyet az alkotmányosságba vetnek és hirdetnek, vájjon be fog-e válni, mikor a megpróbáltatás ideje elkövetkezik. Mert én szentül meg vagyok győződve, hogy ha önök eltávoznak a cabinetből, önökön kivül az országban sem államférfiú, sem párt, sem többség nem fog találkozni ezen törvényjavaslat keresztülvitelére. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) És, t. ház, minthogy a kérdés ugy van fölvetve, hogy ezen cabinet megbuknék, ha a jelen törvényjavaslat el nem fogadtatnék, én kettős okot látok arra, hogy a törvényjavaslat el ne fogadtassák : megdőlne az egységes hadsereg intézménye s ez a rossz kormány egyszerre és egy időben;