Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

168. országos ölés január ll«én, pénteken. 1889. ^gg műnk lapjain végig nézünk, azok épen azt bizo- i nyitják, hogy a magyar ember, tartozott legyen akár a müveit osztályhoz, akár a néphez, ha csak j vezetni tudták, soha sem szorult arra, hogy a vitézségre s lelkesedésre tanítsák.flga^! ügy van íjobbfelől.) Ezeket figyelembe véve s különösen figyelembe véve azon körülményt, hogy a tartalékos tisztek háborúban sokszor igen kényes és nagy felelősséggel járó helyzetbejuthatnak, midőn a tapintatos és czélirányos vezetéstől sokszor ezereknek jóléte függ: a véderő fejlesztése szempontjából üdvösnek tartom azon intézkedést, hogy az egyéves önkéntes a tényleges szolgálat alatt a hadi tudományokban való alapos kiképeztetése végett egyéb tanulmányokkal ne foglalkozhassak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon helyesen alkalmazható itt azon közmondás, hogy két urnak egyszerre szolgálni nem lehet, mert azon kevés egyének, a kik képesek voltak a tiszti vizsgát jó eredménynyel letenni és egyéb tanulmányaiknak is megfeleltek, mindössze dicséretes kivételek ; de kitűnő egyesek végett csak nem tarthatunk fenn egy helytelen és hosszú évek során át czélszerütlennek bizonyult rendszert. Tudjuk azt is, hogy ugy a közös hadseregnek, valamint a honvédségnek háborúban nagyszámú tisztekre van szüksége ; mert ha a tényleges szolgálatban levő tisztek száma elégséges jelenleg, midőn békelábon vagyunk, de ha csak egy részlet-mozgósítás terveztetik, már távolról sem elégséges. Ezen hiányt * valamiképen pótolni kell, csak az a kérdés, hogy miképen. Felfogásom szerint e hiányt másképen pótolni alig lehetséges, mint az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglalt intézkedés által, t. i. hogy az egyéves önkéntesek szigorú rendszabályok által a tartalékos tiszti vizsga letételére kényszeríttessenek, azaz, hogy a tiszti vizsga ezentúl kötelezővé tétessék. Ezen czéínak elérésére volna kimondandó, hogy az egyéves önkéntes, ki a tiszti vizsgán megbukott, egy második évet tartozzék szolgálni a végből, hogy vagy a második esztendő végén a tiszti vizsgát jó eredménynyel letehesse, vagy pedig, ha ezt nem akarja, vagy erre nem képes, a hadsereg egy a szolgálat követelményeinek mindenképen megfelelő altisztet nyerjen, mert minden harczképes hadseregnek első alapfeltétele a katonák tökéletes és alapos kiképzése lévén, ezt első sorban csakis értelmes, gyakorlott altisztek által lehet elérni. (Helyeslés jobbfelöí.) Megengedem, t. képviselőház, hogy az intézkedéshazánk fiatalságának egyéni érdekeit tekintve kemény és súlyos, de meg vagyok róla győződve, hogy — a mint hazai fiatalságunk számtalan esetben is bizonyította, hogy az államnak érdekeit saját egyéni érdekeivel mindig tapintatosan megtudta egyeztetni — ebben az esetben is hazafias önmegKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. tagadással fogja a törvényhozásnak határozatát fogadni. Ha közelebbről vizsgáljuk ezen intézkedést, be kell vallanunk, hogy az az egyén, a ki az egyéves önkéntességre jogosult, bir azon qualificatióval, hogy a tartalékos tiszti vizsgát kellő szorgalom mellett le is tehesse; ennélfogva az egy esztendei szolgálatnak két esztendőre való terjesztése csak a hanyagot^ és korlátolt felfogású egyéneket fogja sújtani. És ez, t. képviselőház, szerény felfogásom szerint igazságos; mert ha valaki — tekintetbe véve azt a kiváltságot, hogy előzetes tanulmányainak alapján 3 év helyett csak egy esztendőt tartozik szolgálni és ezen egy esztendő alatt katonai kötelességének eleget tenni nem akar vagy nem képes és a mi, t. képviselőház, a gyakorlati életben sajnos, de valónak bizonyult, hogy értelmiségünknek csak egy csekély része törekedett tisztté lenni — akkor legyen meg az államnak azon joga, hogy — ha már valakiből nem képes jó tisztet faragni, legalább is egy jó altisztet nevelhessen magának. Szemben azon nagy és az új véderőtörvényjavaslat által még némi tekintetben növelt terhekkel, a melyeket az általános védkötelezettség a lakosság nagy zömére ró, még mindig legkisebbeknek és igen csekélyeknek kell tekintenem azokat a követeléseket, melyeket a müveit osztály iránt támasztanak. Á két esztendei szolgálat csak kivételnek és buzdításnak tekintendő, hogy a czél minél teljesebben, már az első esztendőben eléressék és ha figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy a tartalékos tisztek nagy hiánya miatt a vizsga letevéséhez fölösleges nehézséget fűzni bizonyára nem fognak, meg lehetünk győződve, hogy az egyéves önkéntesek legnagyobb része már az első esztendőben el fogja nyerni a tiszti kardbojtot. És ha továbbá meggondoljuk, hogy az önkéntesek másodévi szolgálata tulajdonkép minden csapat-parancsnokra nézve valóságos teher, arról is meg lehetünk győződve, hogy a másodévi szolgálat veszélye remélhetőleg csak igen kevés hanyagot fog sújtani. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát, t. ház, az előadottak alapján a véderő törvényjavaslatnak ezen intézkedéseit, mint jókat s czélszertíeket elfogadom. De a t. ház engedelmével még egy körülményt vagyok bátor felhozni, melyet már a véderő-bizottság tanácskozásai alkalmával is megpendítettem. (Halljuk!) Ezen tanácskozások folytán ama nézetemnek voltam bátor kifejezést adni, hogy az egyévi önkéntesi intézményt, mely kiváltságot értelmiségünknek nagyobb része oly jutalomnak tekintett, a melyért az államnak viszontszolgálatot nyújtani nem tartotta érdemesnek, meg kell szorítani oly módon, hogy az egyéves önkéntesek a vizsgálatot letenni kényszerítve legyenek. Ugyanakkor azonban kimondtam, hogy ha már egyrészről a vizsgálatot kötelezővé teszszük, akkor más29