Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

157. ersiágos ülés Január 10-én, esfiiörtökSn. 1889. 2Q5 Ott, a hol a bizottság az egész véderő-törvényj avaslatot tárgyalj hol joga van minden katonai kérdéshez hozzászólani, határozatokat hozni és a t. háznak javaslatokat tenni, ott a bizottság resolutiókat hoz és olyan dolgokat kér, melyek már régen existálnak és a melyektől örülnénk, ha megszabadulhatnánk. Utalok egy példára. (Halljuk! Halljuk!) A t. kormánypárt egy tagja a bizottságban azon indítványt tette, hogy fogadtassék el a magyar nyelv a tiszti vizsga nyelvéül, kijelentvén, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy ez a törvénybe bevétessék. Ezen nézethez csatlakozott a véderő-bizottság t. elnöke is és csatlakoztunk mi is, az ellenzék tagjai. Egyszerre csak a következő ülésben már nem volt törvénybe iktatásról szó, hanem az mondatott, hogy elegendő az, ha az instructióba fog bele jönni, hogy az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven lehet letenni. Ezen nézetváltoztatásra nézve ok gyanánt természete sen megint a komoly politikai helyzet vonatott elő. minthogy ha azért, mert például Nagy János egyéves önkéntes a puskapor összeállításának titkait a német nyelv helyett most egyszerre magyar nyelven magyarázná a tiszti vizsgán, a politikai helyzet minden villámai felidéztetnének. (Helyeslés balfelöl.) Az eredmény pedig az volt, hogy előttünk fekszik egy határozati javaslat, melyben az kéretik, a mi már rég megvan, a mit később, a mikor a magyar nyelvről fogok szólni, be is fogok bizonyítani, hogy tudniillik a részletes fejtegetéseknél az egyéves önkéntesek a magyar nyelvet is használhassák. Hogy ha a véderő-bizottság meg van arról győződve, hogy ez szükséges, miért nem téteti ezt bele a törvénybe? (Zajos helyeslés balfelöl.) De mondok még egy másik példát. Mikor az 1888: XVIII. törvényczikket hoztuk a tartalékosok és póttartalékosok behívásáról, akkor még a póttartalékosok fegyvergyakorlatra nem voltak kötelezve s igy abban a törvényben nem is lehetett arról szó, hogy ha á póttartalékosok tényleges szolgálatra behivatnak, mint a tartalékosok, azoknak is, a szerint, a mennyi ideig szolgáltak, egyik vagy másik fegyvergyakorlat elengedtessék. Mi ellenzéki részről előhoztuk a bizottságban a javaslatnak e hibáját s kívántuk, hogy ha a póttartalékosok a javaslat értelmében külön fegyvergyakorlatokra vonulnak be, szintén nyerjenek ezért recoinpensatiót a tényleges szolgálatra bevonulásért az által, hogy a fegyvergyakorlatoktól felmentetnek. El is ismerte a bizottság az ellenzéki tagok ezen javaslatának helyességét és a t. minister ur is kijelentette, hogy a kérdést meg fogja fontolni. Ebbe bele nyugodtunk. Azóta hetek multak el és ma a t. előadó ur előáll és még mindig ajánlja a kormánynak, hogy ez a kérdés tanulmány tárgyává tétessék. (Derültség balfelöl.) Mikor legyen ez tanulmány tárgya ? Talán akkor, mikor a törvényt már megalkottuk? Ha ily motívumok vezetik a jelentést, akkor én nem adhatom annak meg a szakbizottsági jelentés jellegét. (Helyeslés balfelöl.) Ne méltóztassanak félreérteni; én nem azt akarom mondani, hogy a jelentés szerkesztői nem tudtak volna jelentést szakszerűen indokolni, hanem ha ezt akarták volna tenni, akkor azt kellett volna javasolniuk, hogy a ház ne fogadja el a törvényjavaslatot. Azért oly lapos a jelentés, mert annak szerkesztői nem tudtak a javaslat mellett lelkesülni és hiányzott nekik a meggyőződés meleg hangja, (ügy van! balfelöl.) Ezek után áttérek, t. ház, az egyéves önkéntesek kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ha az egyéves önkéntesek kérdésében helyesen akarunk Ítélni, először is az szükséges, hogy tisztába jöjjünk a felett, mi ez intézménynek czélja. Én e tekintetben nem akarom saját definitióimat használni, hogy azok ne tekintessenek elfogultaknak, hanem hivatkozom három, e téren nézetem szerint főauctoritásra. Az egyik: a bécsi hadiiskolának, a melyben a vezérkarnak utónövedéke képeztetik, előadásai a hadszervezetről. Azt mondják: ,,Az egyéves önkéntesi intézmény czélja, hogy az általános védkötelezettség mellett az intelligens elem a hadseregbe történendő bevonása által existentiájában ne veszélyeztessék és hogy háborúban a szükséges többlet fedezésére tartalékos tisztek, orvosok és hivatalnokok nyeressenek.

u Továbbá: „a müveit emberek hamarább nyerhetik el a harczképességet, a miért is rövidebb ideig lehet őket a tényleges szolgálatban tartani, ugy, hogy hivatásukban kevésbé zavartatnak, a mi az államéíetre nagy fontossággal bir. Az egyéves önkénteseknek azonban, ha nem is a tiszti, de legalább is az altiszti vizsgát kellene le tenni ök." Albrecht főherezeg, a hadsereg főfelügyelője 1870-ben megjelent „1870 und die Wehrkraft der Monarchie" czímű brochure-jében azt mondja, hogy: „az egyéves önkéntesnekféligmeddighasználható tisztté vagy altisztté kell lenni". Az utasítás pedig a véderőtörvényhez azt tartalmazza, hogy: „az egyévi önkéntes intézménynek czélja a közgazdasági érdekek lehető kímélése, továbbá a háborúban nagyobb számmal szükséges tisztek, orvosok és hivatalnokok nyerése". Ezen citátumokból tehát, a melyeknek autoritativ jellegét senki sem fogja kétségbe vonni, határozottan kitűnik az, hogy az egyéves önkéntesi intézmény első sorban politikai intézmény közgazdasági és culturális érdekeink megkímélése végett és csak másodsorban katonai intézmény. (Helyeslés, ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A politikai momentum tehát a katonai momentum előtt jár és valóban az intelligens elem