Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

164. országos ülés deesember 15-én, szombaton. 1888. Jg3 szerint ott gyártanak olyan lemezt, a minőt Európában csak két gyár gyárt, gondolom egy Berlinben és Francziaországban egy másik. (Tetszés.) Szó volt az eljárás folyamában arról, hogy hát tulajdonképen mi képezi a kisajátítás tárgyát és mi legyen az összeg. Hát, t. ház, a kisajátítás tárgyát képezheti a törvény szerint ugyan csak ingatlan, de később át lett vive ez a jogokra is. És itt különböztessük meg a dolgot; itt ugyan nem ingatlanról volt szó, mert a terület és épület nem a czég tulajdonát képezték, de igen is tulajdonát képezte a kizárólagos jog s e jogot akarta kisajátítani a város — vagy más szóval mondjuk — érte kártérítést adni. De ez a dolog lényegében ugyanegy, mert itt csak a megtérí­tendő összegről van szó, tekintettel arra, hogy minő kárt szenvedett a ezég a négy esztendei szünet következtében. Bizalmasan — tehát nem egészen hivatalosan, de mégis, hogy valami fogalmat nyerjen arról az összegről, a mit hajlandó a város a czégnek meg­ajánlani és megadni — tudakozódott a czég az iránt, hogy miben állapodnék meg a város és mekkora lenne az az összeg? Azt felelte a város, hogy miután itt ingatlanok kisajátításáról szó nincsen, ő nagyon szívesen megfizeti azon össze­get, melybe a gépeknek, egyszóval a gyárnak át­helyezése kerül. Ez, t. képviselőház, kitesz 5—6 ezer forintot. Mig ellenben a mit a gyár évenkint a könyvek adatai alapján, mint tiszta jövedelmet kimutat, meghaladja a 25 — 30 ezer forintot is. Erre vonatkozólag természetesen a czég egyáltalában nem bocsátkozhatott még csak bizalmas egyez­kedésbe sem, hanem kimondta azt, hogy — ha épen nem lehet máskép — vigyék a dolgot per útjára, illetőleg a ministerium, mint legelső iparhatósági fórumhoz. Mindezekből látszik, hogy mivel a város a ministerium határozatát magáévá nem tehette, itt oly érthetetlen önkénykedést, pasáskodást követett el, mely vissza fogja riasztani iparo­sainkat gyártelepek felállításától. (Helyeslés jobb­felől.) Ha ily egyszerű iparág sem tud nálunk meg­állni, hogy létesítenének nagyobb gyárakat, midőn a főváros maga vágja útját haladásának. Már csak azért sem adhatok igazat Kaas t. kép­viselő urnak, a ki kötelességszerűleg, mint fő­városi képviselő szólott ugyan a dologhoz, de nem érdemileg. Azt mondja a t. képviselőtársam ugyanis, hogy ő ebben a város pénztára elleni támadást lát. Hiszen még az Írásokból azt sem tudjuk, fog-e a város valami kártérítést fizetni és ha támadás van valamely pénztár ellen, bizonyára csak a czég pénztáráról lehet szó, nem a váro­séról. Azt is mondta — nem ugyan világosan, de szavaiból és a város irataiból is az volt kivehető — hogy ez csak egy olyan szédelgő czég, mely szerző­désszerű kötelezettségeinek nem felelt meg, mert nem oly szerszámokat és gépeket szerzett be, mint kellett volna és örökösen perekkel és végre­hajtásokkal volt megtámadva. Ez állhatott akkor, midőn a czég a kezdet nehézségeivel küzdött, midőn még nem volt piacza, mely gyártmányait megfizethette volna. De hát nem igy van ez minden nagyobb vállalatnál. Azutóbbi években bebizonyította e czég, hogy ha békésen fennállhatott volna, ma már talán világhírű is lehetne. Kár volt tehát már iparunk érdekében is útját vágni e gyár fejlődésének. Nem a gyáron múlt az sem, t. ház, hogy a dolog oly sokáig húzódott, mert hisz a czég több­ször felszólította a várost, hogy vessenek véget a dolognak békés utón. De mindig azt a giínyos választ kapta : menjenek a ministerhez : ugy lát­szik, ott nagy protectiójuk van! Intézze el az! Hát az el is intézte s a város a sok huza-vona közben végre elért ahhoz a ponthoz, a hol azt mondták neki: eddig és tovább nem! S ha van igazság a bíróságoknál, a mit hiszek is, nem a czég, hanem a város fogja megadni e halogatás árát. Az előadottak után nem marad egyéb hátra, mint kijelentenem, hogy mindenben elfogadom a kérvényi bizottságnak a t. előadó ur által tol­mácsolt ítéletét. Elfogadom azt a jog és méltá­nyosság, de leginkább az igazság szempontjából, mely itt megtámadva van és elfogadom az ipar fejlesztésének érdekében is. Hozzájárulok a kérvényi bizottság határozati javaslatához. (Élénk helyeslés több oldalról.) Gróf Széchényi Pál, földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi minister: Kaas Ivor b. képviselő ur apellált a ház, azon kétségbevonhatlan jogára, hogy bírálatot mondjon a minister eljárása fölött. Magam is elismerem a ház e jogát, magam is apellálok e bírálatra és kérdem, vájjon a minister eljárására nézve ezen ügyben mi irányadó; a főváros, vagy az illető czég, vagy egyik-másik képviselő óhajtásai vagy a törvény parancsa? (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom szerint csak ez az utolsó lehet mérv­adó : (Ugy van! jobbfelöl) és mivel sem az egész­ségügy kezelése, sem pedig egyéb más dolog nincs az én felügyeletemre bizva, a mi ez ügyre vonatkozhatik, mint tisztán csak az ipari kérdés; mivel tehát máshoz hozzászólani és másban intéz­kedni jogom nincs: nekem ez ügyben más törvény, mint az ipartörvény, rendelkezést nem is tartal­mazhat, (ügy van! jobbfélöl.) Az ipartörvény illető szakaszát a t. képviselő ur felolvasta a t. háznak; elég tehát, ha én arra csak röviden hivatkozom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom