Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

Igg 168. országos Illés decíember 14-én, pénteken. 1888. meg nekik a szavazati jogot, hisz ha szavaznának, beavatkoznának mások érdekeibe és az államéiba is? Már hogy mondhat ilyen indokot valaki, a ki maga is azt mondja, hogy 800,000 választója van az országnak Hát annak a 800,000 választónak szabiid a 13 millió ember érdeke felett határozni? •Hát ha a 13 millió választottja rendelkeznék az állam ügyeivel, nem sokkal helyesebb volna az arány? (Felkiáltások: a 13 millióban benn vannak a nők és gyermekek is!) Jól tudom én ezt, de tudom azt is, hogy az általános választási jog mellett a 13 millióból nem 800,000 volna a választó. Hiszen a választási törvény megszabja, hogy mely időben és mely polgárok kapnak szavazatjogot és hogy csakis a férfiak szavazhatnak, a mit mellesleg megjegyezve, igazságtalannak, méltánytalannak tartok. (Derültség jobb felől.) De ezen létezésünk óta fennálló hiba javítása más évtizedeknek, talán századoknak van fentartva. Ha azt óhajtjuk, hogy a haza minden polgára hozza meg amaz áldozatokat, melyeket a haza követel: akkor a legszebb polgárjogot sem szabad megtagadni senkitől, a ki becsületes és elért bizonyos kort, legyen az férfi, vagy nő. (Hosszas derültség.) S mert ez a meggyőződésem, csatlakozom Irányi t. képviselőtársam kifejtett nézeteihez. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e kérvénynél, melynek itt igazában szóba jöhető pontjai nem tartoznak azon tárcza keretébe, melyet én kezelek, felszólalok, mindenekelőtt egy kérésem van a t. ház tagjaihoz, de még inkább a t. ház különböző pártjainak sajtóbeli képviselőihez. (Halljuk!) Ezen kérésem az, hogy az ellenem intézni szokott támadások harmadnapos hideglelése ne érje őket utói. (Derültség jobbfelól.) A harmadnapos hideglelés alatt értem azt, hogy, miután alig pár nap előtt megtámadtak azért, hogy mindent én akarok csinálni, tegnapelőtt azzal vádoltak, hogy gyáván megszöktem, bár bizonyára tudták, hogy a főrendiházban a regale-törvényjavaslatok bizottsági tárgyalásánál jelen kellett lennem. Csak azt kérem, hogy azért, mert most felszólalok, ne vádoljanak holnap ismét azzal, hogy mindent magamhoz ragadok. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon ) Ezen kérésem előrebocsátása után én arról, a mi a vitában oly kiváló szerepet játszott, a választói jogról most nem szólok. Nem szólok részletesen, mert egyetértek ugy a bizottsági véleménynyel, mint több képviselő ur felszólalásával, köztük gróf Apponyi Albert képviselő urnak véleményével is, hogy ez a kérdés itt ezen kérvény kapcsolatában csakugyan meg nem oldható, részletesen nem tárgyalható. Két dolgot kivánok csak megjegyezni. Madarász t. képviselő ur szerintem ugyanis félreértette Asbóth képviselő ur beszédét annyiban, mert ő azt, a mit mondott, esak arra vonatkozólag mondotta, hogy a választói jog nem olyan, hogy azt, mint némelyek teszik, a természet-jog szerint a születéssel együtt járónak tekintsék. Ezt azzal indokolta, hogy itt nem személyes jog gyakorlatáról, de oly jogról van szó, mely az állam összeségének érdekeire befolyással van és azt hiszem, hogy ez irányban indokolása és okoskodása a próbát csakugyan kiállja. (Helyeslés jóbbfelöl.) Továbbá számokkal be lehet bizonyítani, hogy a választók száma Magyarországon nem apad, hanem tetemesen szaporodik; igy tehát valamely retrográd intézkedések nem történhettek. De természetes is ezen szaporodás, mert bizonyos esetekben az adó, a meghatározott adótétel a jog gyakorlatának alapja; és elégszer hallottuk elpanaszolni, én is szerettem volna, hogy szükség ne legyen rá, hogy az adók mennyire emelkedtek ; ha pedig az adóforint alapja a censusnak, ott a hol ez az alapja — mert nem mindenütt az — az adó pedig folytonosan emelkedett, természetes, hogy ez által a választói jog kitágult és többekre terjed ki. (Ugyvan! jobb felöl. Felkiáltások balfelöl: Hát az adóhátralékok?) Biztosíthatom, hogy e miatt aránylag kevesen esnek ki belőle. Különben azt gondolom, a képviselő ur nem fogja hibáztatni, hogy az adóhátralékok figyelembe jöjjenek, mert hisz utoljára az állam iránti kötelességet is teljesíteni kell. (ügy van! jobbfelöl.) Most — ismétlem — nem szólok a választói jogról. Igen sajnálom, hogy Madarász t. képviselőtársam nem ismer el bennünket szabadelvűeknek ; csak az az egy vigasztal, hogy ő 1848-ban is a másik pártot, melynek pedig akkor vezére Kossuth Lajos volt. nem ismerte el elég szabadelvűnek. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Áttérve már most azokra, a mik valóban ide tartoznak, én elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát; elfogadom, mert abban a meggyőződésben vagyok én is, hogy a gyári törvényhozás kiegészítése magában foglalja az intézkedéseket a nőimunkáról, a gyermekek munkájáról épen ugy, mint a vasárnapi munkának nem betiltását, mert azt én sem tartom igy általánosságban lehetőnek, de a vasárnapi munka szabályozását. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt gondolom, hogy ezen törvényhozásnak kell mindezen kérdéseket felölelni, figyelembe vévén — ugy mint gróf Apponyi t. képviselő ur maga is elismerte — bizonyos iparágak természetes szükségét, mint azt is — a mire Madarász képviselő ur hivatkozott — hogy a munkást sem szabad, ha önszántából akar dolgozni, keresetében bizonyos mértéken túl korlátozni. Ezen kérdés szabályozása tehát igenis oda tartozik és szerintem is szükséges. Gróf Apponyi t. képviselő ur feíemfitette,