Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

IfiS. oraágos Illés deciember 11-én, pénteken. 1888. fg| szerrel helyettesíteni a jelenlegi rendszertelen­séget s a biztosítás ügyét egységes alapon szabá­lyozni. Alkalmazkodhatunk e tekintetben a nyugoti államok törvényhozásainak hasonirányú intézke­déseihez azon előnynyel, hogy mi békés viszo­nyok közöttfoldhatjuk meg e kérdéseket, melyek azoknál a társadalmi rendet felforgatással fenye­gették. Örömmel üdvözlöm a földmívelés-,, ipar- és kereskedelemügyi ministernek azon kezdeménye­zését, mely a munkásoknak balesetek elleni biz­tosítását tűzte ki feladatául és részemről csak azt kívánom, hogy hozza a minister ur a házat mielőbb azon helyzetbe, hogy a javaslatból tör­vény válhassék. Hogy mennyire szükség van ily törvény alkotására, méltóztassanak megengedni, hogy néhány statistikai adatot hozhassak fel. Az általános munkás-egylet tagjai közül 1876 —1881-ig 5459 sérült fordult elő, vagyis minden 10 — 11. A Ganz-gyárban 1879 — 1882. években 451 baleset történt, a négy évben alkal­mazva volt 2813 munkás, tehát minden 5 egyénre esett egy sérülés. A munkásokat ért baleseteket előtüntető statistikai adatokat egyébként nehéz nyerhetni, mert a munkaadónak bejelentési köte­lezettsége kimondva nincs és igy tisztán jóakara­tukra vagyunk utalva; az illető gyárvezetőknek pedig nem áll érdekében minden esetet bejelen­teni, hogy az elrendelendő vizsgálat esetleg a gyár­hiányos berendezését felderítse. Ez idő szerint a bányatársládákon kivül baleset elleni biztosítás 108 gyárban fordul elő 17,000 munkással, vagyis a gyárak hatodrészében a munkásoknak körül­belül 50%-ára terjed ki a biztosítás. Ily törvény életbeléptetése eredményezni fogja, hogy a munkaadók felelősségük érzetében a biztonság minden követelményének lelkiismere­tes pontossággal megfelelni fognak és ez által is apasztani fogják a balesetek számát, mig ma a felelősség alól legtöbb esetben kibújván, a kere­setképtelenné váltak eltartása az illetőségi köz­ség nyakába szakad. S ha a munkásosztály látja, miszerint ugy az államkormány, mint a társadalom többi osztályai a sorsuk javítására szolgáló intézményeket meg­valósítani törekednek, benne is felébred az állam iránt hiányzó bizodalom s kívánatos is, hogy a magyar ipar felvirágoztatása azon rázkódtatások nélkül valósuljon meg, melyek azt más országok­ban nyomon követték s hogy munkásosztályaink­ban nem az állam biztonságát veszélyeztető pro­letár tömeget kelljen szemlélnünk, hanem hogy az hazánknak egyik erős oszlopává fejlődjék. Elfogadom a kérvényi bizottság határozati javas­latát. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Ürömmel veszem észre, hogy a társa­dalom oly fontos tényezőjének, mint a minő a Kípva. MAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTHT. munkásosztály, kérvénye a ház minden oldalán kellő méltatásban, komoly megfontolásban s más­más alakban a rokonszenv nyilvánításában részesül. Ezen jelenség következtében nem tartom szük­ségesnek s nem is tartom ez időpontot alkalmasnak arra, hogy a társadalmi kérdés nagy alapelveivel, európai tüneteivel foglalkozzam, hanem igen rövi­den, tisztán a kérvényben foglalt kérelmekkel s azoknak a kérvényi bizottság által javasolt elinté­zési módjával foglalkozom. A mi az általános szavazati jogot illeti, én is osztozom abban a felfogásban, hogy annak minden előzménye, hogy az veszély nélkül létesíthető legyen, hazánkban nincs meg. Irányi t. képviselő­társam is utalt némely oly előfeltételre, mely hiányzik. Én azokhoz hozzáadhatnék másokat is. Mert ha kétségtelen is az, hogy a politikai jogok gyakorlására való igény — az egyén jogának szempontjából, ott, a hol az államnak ugy pénz-, mint vérbeli terhei minden egyes polgárra nehe­zednek — kifogás alá nem eshetik; az egyének jogán kivül, ott, a hol közügyekre gyakorlandó befolyásról van szó, tekintetbe veendő az összeség joga is, mely bele nem egyezhetik abba, hogy bármi létesíttessék, a mi az összeség, a mi az össz-állam érdekeit veszélyezteti. És ezért a külön­ben tagadhatatlan egyéni jogok tényleges életbe­léptetésétteljes igazsággal azon előfeltételek létesí­tésétől teszi függővé, melyek létezése folytán azok az egyéni jogok az összeség veszélye és kára nélkül léphetnek életbe. Ezért tehát én helyeslem az elintézés azon módját, melyben a kérvényi bizottság határozati javaslata a kérvény ezen kívánalmát részesíti; helyeslem azt, hogy nem proponálja a háznak a kérvény ezen pontjának elutasítását, hogy nem foglal elvileg álláspontot az általános szavazati jog ellen; hanem, hogy a kérvény ezen pontját külön ki nem emelvén, azt külön javaslat tárgyává nem tévén — és ha jól fogom fel intentióját, az időszerííség álláspontjára helyezkedik és csupán az időszerűség tekintetei által vezettetve teszi azt, hogy a kérvény ezen kívánalmát nem ajánlja elfogadásra. A kérvények másik két részét, ugy azt, mely a vasárnapi munkaszünet törvényes behoza­talára vonatkozik, mint azt, mely a gyári törvény­hozás kiépítését szorgalmazza, a magam részéről legmelegebben pártolom. Pártolom, mint Vadnay képviselő ur tette, a vasárnapi munkaszünet be­hozatalát,- mert az tény, hogy a 6, vagy a több napon át tartó megfeszített munka, ha a testi és szellemi organismus épségét fentartani akarjuk, bizonyos pausákat és pihenési időszakokat tesz szükségessé és hogy a munkás nincs mindig azon helyzetben, hogy csupán a szabad verseny és a munkaszabadság elve által kezébe adott hatalmi eszközökkel ezen igénynek tiszteletben tartását 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom