Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

ÍO Í4B. országos Blés deezember 8-án, hétfőn. 1888. bíróságok — melyek legalább a birói kellékekkel, a birói attribútumokkal ellátva legyenek, hogy a kormány feltétlen befolyása, esetleg pártérdekből való eljárása érvényre ne emelkedhessek. De felszólalásom eredeti tárgya nem ez volt (Sálijuk!) azon ékes és szép beszédek után, a melyek e házban különösen e szakasznál elmondattak, nem volt czéloin felszólalni; s ha teszem ezt mégis, teszem azért, mert e parlamentben az igazságügyi minister ur oly jogi kifejezéseket és jogi elveket hangoztatott, a melyekre lehetetlen e padokról nem válaszolni. Mindjárt beszéde bevezetésében az igazságügyminister ur, szólva a birói függetlenség magasztos eszméjéről, azt mondja: „A ki kebelében hord egy ily magasztos eszmét, ott, hol ennek alkalmazásáról van szó, nem fogja magát megtagadni. " Engedje meg t. minister ur, hangoztatta fennen Eenyvessy képviselő urnak, hogy phrasisokkal ne éljen, de úgy látszik, a minister ur rögtön phrasisokkal élt utána. (Ugy van! balfelöl.) Vagy nem phrasis-e az a mondás, midőn a t. minister urnak ama javaslatában, a melyet a birói függetlenség tárgyában e ház asztalára letett, oly intézkedések vannak, melyek a birói függetlenséget egyenesen megtámadják. A midőn önök a túloldalon a minister előterjesztése folytán azt akarják, hogy bármelyik biró az egyik helyről a másikra áthelyezhető legyen? Nem egyenes megtámadása-e ez a birói függetlenségnek ? Azt fogják önök mondani, hogy hiszen függetlenek aCuriának azon tanácselnökei, kikből összeállítják a bizottságot, mely azon kérdés felett határoz. De hiszen önök a birói függetlenséget legcsekélyebb biztosítékától is megfosztották azon törvény által, a mely szerint a biró ha 65. évét elérte, nyugdíjazható. Hiszen afCuria tanácselnökei közül nincsen talán egy is, a ki 65 éves ne volna. Elegendő lesz egy egyszerű figyelmeztetés, ha valakit át akarnak helyezni, hogy a Curia tanácselnökei ellene ne tegjenek. És ön tisztelt igazságügy minister ur, ki a birói függetlenség magasztos eszméjét keblében hordja, hogy tudott a ház asztalára ilyen javaslatot letenni, a mely a birói függetlenségnek legkisebb magvát sem tartalmazza? (Tetszés bal felöl.) Azt mondja a t. minister ur, hogy e javaslatot el kellett fogadni, mert a jog értéke az adó alapján állapittatik meg; továbbá azt mondja, hogy a szorosan vett magánjogi kérdések úgyis a bíróságok által döntetnek el. Hát a kártalanítás, midőn az enyém és tiedről van szó, nem szorosan magánjogi kérdés-t? (Ugy van! bal felől.) Van-e a világon egyetlen codex, melyben a kártalanításról egész fejezet ne volna? (Ugy van! balfelől.) Azt mondja továbbá a t. igazságügyminister ur: „A birósági eljárásnak alapossága iránt csak ugy lehettem volna megnyugtatva, ha a perelőkészítő kérdésekben is a birói hatóságok járhattak volna el, a mit nézetem szerint e birósági szerkezetnél a fennálló eljárási szabályoknál fogva elérni nem lehet". Hát a felsőbb pénzügyi bíróságoknál ma bíróságok készítik-e elő a pereket? Hiszen például az illetéki ügyekben sem bíróságok készítik elő nekik a pereket és hallottunk-e a bíróságok eljárása ellen valaha panaszt? T. ház! Az igazságügy minister urnak ily védelme után, a kiben van egy legkisebb jogi érzés, lehetetlen, hogy az e szakaszra rászavazzon: midőn azt tapasztaljuk, hogy az, a kinek jogi szempontból e házban kiválóan kellene állást foglalni, e szakasznál legkevésbé foglal állást s ily körülmények közt, midőn ily javaslatot a pénzügy minister ilyen indokokkal támogat, én annak elfogadásához nem járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: G-ajári Ödön! Gajári Ödön : T. ház! (Halljuk!) Azon felszólalások után, melyeket ma a túloldalról hallottunk, engedje meg a t. ház, hogy én először is magával ama nagyjelentőségű elvi kérdéssel foglalkozzam, mely e szakasz kapcsán napirendre hozatott. S e tekintetben egy beismeréssel kell kezdenem, beismerésével annak, hogy e szakasz kapcsán csakugyan helye van azon elvi fejtegetéseknek, melyeket ahhoz a t. képviselő urak a túloldalon fűztek. Sőt tovább megyek. A t. képviselő urak a túloldalon, midőn azt megtámadták, tették ezt azon felfogásból kiindulva, hogy e szakaszban minden modern jogelv arczul csapásával, az enyém és tied fölötti bíráskodási jog az administrationális közegekre lesz bízva. Csak igy érthetem meg azt a hangot, a felháborodásnak azt az e parlamentben nem egészen megszokott módját, melyben e kérdés ma is tárgyaltatott. És sietek kijelenteni, hogy ha csak egy perezre is azon meggyőződésben volnék, melyben a t. képviselő urak vannak, hogy e szakaszban csakugyan az foglaltatik, a mit abból a t. képviselő urak, kiszakítva a törvényjavaslat többi rendelkezéseiből, kimagyaráznak, nem haboznám kimondani azt, hogy e szakaszt szavazatommal nem támogatnám. Az állami hatalmi körök összezavarása oly végzetes hibát és ha öntudatosan történik, oly bűnt képez, melyet büntetlenül sem a törvényhozásnak, sem a kormánynak elkövetni nem szabad, mert ez végkövetkezményében az anarchiára, de minden körülmények között az államintézmények iránti bizalom megrendülésére vezet. S ha ez igy van, ebből az is következik, hogy oly intézkedéshez, melyben az állami hatalmak átruházása foglaltatik, a törvényhozás csak egy esetben nyúlhat s akkor is mint kivételes intézkedéshez s ez az igazolt végszükség esete.