Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-152
163. ersíftgos ülég deeíeirter I2-én, szerda*. 1888. 135 ügyminister ur a kormány nevében e törvényjavaslattal felhatalmazást kért a törvényhozástól olyformán, hogy ezen meghatározott rendeltetésű, a közösügyi bizottságok által megszavazott, 29.700,000 forintra menő összegeknek reánk eső részét, azaz 9.325,800 forintot kifizethesse, illetőleg megfelelő hitelműveletek alapján fedezhesse; másfelől pedig azon összegre, a mely csak feltételesen adatott a közös hadügyi kormánynak szükség esetére, szintén felhatalmazást kér, hogy ha a szükség esete beáll, hogy a megszavazott maximalis összegből, tudniillik a 17.600,000 forintból a quota arányában esetleg reánk eső részt, vagyis 5.526,400 forintot a szükség mérvében szintén kifizethesse. így tehát összesen azon felhatalmazás, melyet a kormány ezen törvényjavaslatban kér az országgyűléstől, 14.852,200 forintra megy. Én a pénzügyi bizottság nevében tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék az erre vonatkozó törvényjavaslatot azon okból és azon szükségnél fogva, mely ezen költségek fedezésére vonatkozik, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon ) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk!) A t. előadó ur előadásából megértettük, hogy hány millió forintot kell Magyarországnak fizetni, de azt elfelejtette megmondani a 1 előadó ur, hogy mire fog azon összeg, melyre nézve most a felhatalmazási törvényjavaslat a ház asztalán fekszik, a közösügyes hadügyi kormány által fordíttatni? Bármily sajátságos is azon rendszer, a melynél fogva a közösiigyek tárgyalására kiküldött bizottságok elvégzett munkájuk után csak mintegy szentesittetni hagyják és engedik a magyar országgyűlés által az ott meghozott határozatokat: mégis kötelessége tán a képviselőháznak tudomást venni arról, hogy vájjon mire fordittatik ily nagy mérvű és nagy összegekre rugó rendkívüli hitel? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen 20 éve, hogy a hadszervezet megalkottatott, 20 esztendő óta a mi hadszervezetünk alapja a hadi készenlét, tudniillik, hogy békében minden akként meglegyen, hogy háború esetén azonnal mozgósítható legyen az egész hadsereg. És mi történt? Ez előtt 2 évvel 52 millió forintnyi póthitelt kért a hadügyminister a legsürgősebb, legszükségesebb és okvetlenül teljesítendő rendkívüli kiadásokra, vagyis a hadügyminister maga is bevallotta, miszerint arra, hogy a közös hadsereg mozgósítható legyen, 52 millió forintnyi újabb kiadás szükséges, különben annak mozgósításában rendkívüli hiányok fognak mutatkozni a készletek és felszerelések hiányánál fogva. Éz ez előtt két évvel, midőn az fi2 millió forintot kérték, már a szükségletet megvizsgálták s nem találták fedezendőknek azon szükségleteket, melyekre most újabban 47 millió forintot kérnek. Hiszen, t. ház, midőn az 52 millió forintot kérték, ugyanakkor szavaztuk meg a népfelkelési törvényt, azóta pedig újabb katonai előterjesztés, a mely maga után bárminemű kiadásokat vont volna, meg nem fordult. Tehát vagy nincsenek kellő előrelátással a hadügyi kormánynál, mely esetben bizalmatlanságunkat kifejezni el nem mulaszthatjuk, vagy pedig nincsenek a kellő őszinteséggel, hanem egyszer 47 millió, máskor 52 millió, egy egész évi költségvetésre menő rendkívüli póthitelekkel, majdnem egészen 100 millió frtot két részletben lassanként csikarnak ki a parlamenttől. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mily módon történik az? A helyett, hogy e kiadások a költségvetésbe vétetnének fel, átalányszerű póthitel alakjában veszik igénybe. E kiadások vagy feltétlenül szükségesek és akkor állandók, mert a hadsereg védképessége nem lehet egyik pillanatban kisebb mértékű, mint a másikban; annak a megállapított keretek nagysága szerint állandónak kell lenni. A szükségletek, akár készletek, akár felszerelési ezikkek, bizonyos állandósággal kell hogy bírjanak, mert azoknak a hadi készenlét kívánalmainak mindig meg kell felelniök. Az a hadügyi kormány, mely nem állítja be ez összegeket a rendes költségvetésbe, hanem attól eltérve, ama költségvetésnek 40—50%>-ára rugó póthitelével áll elő, vagy könnyelmű és gondatlan, vagy a parlamentnek kijátszását kisérti meg, midőn alakoskodik és így akarja megszavaztatni azon összegeket, melyeket évekre felosztva a rendes költségvetésben kellene megszavaztatnia. De hova lesz az alkotmányosság, ha a hadügyi ministerium megszokja nagyban gyakorolni azt, a mit 20 év alatt csak kicsiben gyakorolt? Mert eddigelé a hadügyministerium csak tűikiadásokat tett, melyeket a legközelebbi delegatio rendesen jóváhagyott, persze mindig azon hozzátétellel, hogy ez jövőre ne történjék. Most már rendkívüli hitelekkel áll elő és ezekkel is ugyanaz a komédia folyik. Megszavaztatnak átalányösszegben, a nélkül, hogy tudnók, hogy azok az összegek szükségesek-e és hogy ha igen, mire használtatnak? Megszavaztatnak az utólagos elszámolás kötelezettsége mellett, melyről már tudjuk, hogy milyen szokott lenni; mikor az elkövetett pazarlások jóvá nem tehetők, rájuk borítják a vizes lepedőt, (ügy van! Ugy van! a szélső balon.) T. ház! Még a delegatiónak különben nem nagyon érzékeny lelkiismerete is megdöbbent attól, hogy átalányszerűleg szavazzon meg ily nagy összegeket és egy határozati javaslattal iparkodott magát az esetleges vádakkal szemben védelmezni, kimondván, hogy csak most teszi meg, de jövőre elő ne forduljon. Méltóztassék elolvasni a delegatio tanácskozásait: az utolsó húsz év közül 19-ben mindig hoztak ily határozatot! (Ugy van! a szäsö balon.)
