Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145. országos ülés d;cz<": röviden a következőket mondja: (Halljuk! Halljiik! Olvassa.) ; „Ha n törvényekről az illető államtitkár ur — majd megnevezem, kicsoda — a törvényekről vagy intézményekről megemlékszik, bennök csak politikai rendszabályokat lát, melyek értékét kizárólag politikai czélszerüségük foka szerint mérlegeli — Maccliiavelli, mert ő róla van szó — : vak az igazság eszménye iránt. Midőn e politikai elmélet a hatalmasokat megszilárdította azon hajlamukban, hogy tetteik- vagy mulasztásaikban épen ily egyoldalúsággal csak a ezélszerííség indokait vegyék figyelembe és a létező joggal ne törődjenek, akkor e tan károssá lőn s Macchiavellit fel nem menthetjük azon bűn alól, hogy ezen praxis, ezen gonosz és vészes tévedés ellen nem lépett fel, sőt maga sem menekült meg tőle és utódait nemhogy nem figyelmeztette, hanem maga vezette ezen téves útra," T. ház! A czélszeníségnek ezen elméletébe belefér a világon minden; belefér a guillotin; (Zajos ellenmondások a jobbold álon) belefért ezen czélszerííségi elméletbe a Hugenották lemészárlása is. (Zaj a jobboldalon.) Én az ily macchiavellismus fölött az ítéletet nem magamnak tartom fenn; utalom Macchiavelli biráira az államtitkár urat. (Zaj a jobboldalon.) De az igen t. államtitkár ur felhozta a többi között azt is, hogy a pénzügyi igazgatás terén nem az első eset és nem is lehetetlen dolog a pénzügyi kérdésekben, hogy a pénzügyminister legyen biró ; és hivatkozotté tekintetben még arra is —jogászismereteit szellőztetve — hogy hiszen tulajdonképen mi mit akarunk, a pénzügymüűster mint biró nem az első, hanem csak a 3 dik fokon határoz ? Hát hol hallotta a t. államtitkár ur azt, hogy létezzék egy olyan birósági rendszer, a hol a harmadik fok az első fokban határoz? Ilyent még sohasem hallottunk. Argumentum az a javaslat mellett, hogy az utolsó fórum nem első, hanem harmadik fokon határoz ? Felállította az igen t. államtitkár ur még azt is, hogy a bíróságoknak nem az anyagi, hanem csak az alaki igazság kiderítése a feladata. Nos hát. t. ház. a ki ilyen tételeket parlamentben felállít, az — a leggyengédebb kifejezéssel élve — jogász nem lehet, mert ilyen elméletet még eddig jogász sehol nem mondott, nem hirdetett s nem védelmezett; sőt ellenkezőleg a jelen kor szellemének legmagasztosabb vívmányai közé tartozik — és ez az ideál most is, t. képviselőház — hogy a szóbeliség elvének érvényesítésével, minden alakiság kiküszöbölésével az anyagi igazság kiderítéséhez vezessük a bíróságot. De azután, honnan meríti a t. államtitkár ur azon vádat mostani bíróságaink ellen, hogy ők ibér 3-íiii, hétfőn. 1888- % mm az anyagi, hanem az alaki igazság kiderítését tartják feladatuknak? És ha már csakugyan igy volna a dolog, a t. államtitkár ur és pénzügyminister ur együttesen csalhatatlanabbaknak, biztosabban itélőknek merik magukat tekinteni, mint Magyarország összes bíróságait ? Csak önök azok, kik mentek minden hiúságtól, minden érdektől, mert tudjuk, hogy ez önöknél teljesen ki van zárva ; csak önök lehetnek azok, a kik csalhatatlanul képesek arra, hogy az anyagi igazság megközelítésére vállalkozzanak? T. ház! Ilyen princípiumokkal, ilyen argumentumokkal előállani nem lehet ott, a hol sokkal helyesebb volna töredelmes őszinteséggel bevallani azt, hogy kortes-j utalnia k kiosztására vállalkoztak akkor, midőn az állam legfenségesebb eszméjét, a jogállamot támadják meg. De, t. ház. erre az államra is van néhány szavam. (Halljuk! Halljuk!) Felállítanak ezen vitánál egy elvont fogalmat és azt elkeresztelik államnak. Hogy mi ez az állam, kerestem minden felé, mert az én jogi tudományom és felfogásom szerint az állam, egy meghatározott geographiai területen élő személyek összeségéből áll. Mármost, t. ház, kerestem itt azt az államot, hogy hol van az, a melyről itt szó van és bármikép kutatok, nem tudok másra jutni, mint hogy itt az állam semmi más, mint ez az elv, mely most lábra kezd kapni: az állam én vagyok, Tisza Kálmán pénzügyminister. Mert az államot a jogosultakkal szembeállítani, azokkal, a kik ugyanazon területen élő polgári joggal felruházott személyek és részesei magának az államnak, ez legalább iseophisma. És ha máshol keresem ezen államot, t, ház, minthogy a levegőben azt meg nem találhatom, meg kell azt testesítenem és akkor nem tudom azt máshol feltalálni, mint a t. pénzügyminister ur személyében. És ennek az államnak a nevében akarnak igazságot szolgáltatni. De elismeri a t. államtitkár azt is, hogy ez egyenesen pénzkérdés. De minél inkább az — mert mi is annak vitatjuk — annyival inkább magánjogi kérdés. A pénzkérdés talán valami ideális fogalom, közjogi fogalom? Azt hiszi a t. államtitkár ur, ha én pénzt követelek az államtól, hogy az közjog? (Derültség bal- és szélső baloldalon.) Közös joga lesz az talán a jogosultaknak, de közjog még sem lesz. De, hogy az legyen, hogy ez közjog legyen, méltóztassék megnézni a t. államtitkár urnak Gneist munkáját, melyben igen szépen ki van fejtve, hogy midőn 1858-ban a vegyes porosz ministerinm megalakult, még akkor is, midőn az 1848-iki forradalom romjain akarták újra alkotni a német államot: még akkor is elismert dogma volt az, hogy még ott is, a hol az állam közjogi és speciális pénzügyi kérdésekkel ellentétbe jött az egyesekkel, az egyedüli helyes correctivuumak csak azt tartották, hogy