Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-149
149. országos ülés deczember 7-én, péiituken. 188S. 101 idején beilleszthetők legyenek az ország költségvetésébe. Azt látjuk azonban, hogy daczára annak, hogy ez az ujjítás már az idén életbelépett, budgettörvényünkkel nem készülhetünk el ez idén. Ennek alapján kéri a kormány az indemnity megadását, melyre nézve azon párt nevében, melynek egyik szerény tagja vagyok, vagy szerencsém kijelenteni, hogy azokon kivül, a miket az előttem szólott t. képviselőtársam előadott, pártunk kénytelen visszautasítani a törvényjavaslatot még azon okból is, mivel a költségvetést semmiféle oly kormánynak, mely az általunk nem helyeselt közösügyi alapon áll, meg nem szavazza s igy nem szavazhatja meg e kormánynak sem (Helyeslés szélső balfelől.) Nagy István jegyző: Tisza Kálmán ministerein ök ! Tisza Kálmán ministerelnök és pénz Ügyminister: T. ház! Kötelességemnek tartom, követve az előttem szólott t. képviselő urak példáját, igen röviden néhány szót ez alkalommal mégis szólani. (Halljuk!) Abban a t. képviselő urnak igaza van, hogy kívánatos, óhajtandó s hogy mindent el kell arra követni, hogy már az év elején rendes, megszavazott költségvetés legyen. Igaza van abban is, hogy egyik nagy oka annak, hogy a kormány azon volt, hogy a delegatió ülései ne késő őszszel, de a nyár elején tartassanak, épen abban keresendő, bogy a költségvetés elkészítésére az őszi hónapokat lehessen fordítani. Ha ez az idén nem lehetett, az nem annyira azért történt, hogy az országgyűlés kétharmadfél héttel később hivatott össze, hanem történt azért, mert én legalább abban a nézetben voltam és a t. ház is osztozott benne, hogy akármi történjék is a regale megváltásának ügyével, az általános, mindenkinek egyforma érdeke azt követeli, hogy ez mentől előbb tisztába hozassék. Ha e körülmény nem merült volna fel, azt hiszem, daczára annak, hogy az országgyűlés csak október 15-én jött össze, a költségvetést az év végéig el lehetett volna készíteni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) De biztosíthatom a t. házat, hogy a magam részéről is minden tőlem telhetőt meg fogok tenni arra, hogy az indemnity-kérésnek szüksége újabban fel ne merüljön. Ebben tehát a t. képviselő úrral teljesen egyetértek. A mi a többieket illeti, a képviselő urak a bizalom terére helyeznék a kérdést. Nem lehet ellene kifogásom; hiszen más okból nem is utasíthatnák vissza, a mennyiben az állam szükségleteinek fedezéséről bizonyosan ők is gondoskodni akarnak. És ha még szólok egy szót, ez csak azért van, hogy az első ízben felszólalt t. képviselő urnak egy állítására tegyek megjegyzést — a többit készakarva mellőzöm — tudniillik Arra, a mit ő a közmorálnak hanyatlásáról, a defraudatiók | és megvesztegetések szaporodásáról felhozott. | (Halljuk!) T ház! Sajnos igazság, hogy nálunk is fordulnak elő ily esetek. De bocsánatot kérek, nem volna helyes — és azért nem hallgathatom el — ugy tüntetni elő a dolgot, mintha e sajnos esetek csak nálunk, vagy minálunk sokkal nagyobb mértékben fordulnának elő, mint másutt. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ez oly általános betegség, mely ellen küzdeni kell; a múlt kornak bűnei ma nem léteznek s ugy látszik, az emberiség sorsa, hogy bizonyos bűnöknek bizonyos időkben — hogy ugy fejezzem ki magamat — természetes talaja van, a melyen azok tenyészni igyekeznek. Küzdeni kell ellenök, de azt, hogy nálunk inkább volnának meg, mint másutt — engedelmet kérek, méltóztassék a külföldi lapokat figyelemmel kísérni — állítani nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek rövid elmondása után,kérem a magam részéről is a t. házat, hogy ezen javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Magára a dolog érdemére nézve természetesen csatlakozom ahhoz, a mit Tors Kálmán t. barátom a párt nevében is kijelentett, és igy csak azon kérdésre nézve fogok nyilatkozni hogy miként lehetne azt elérni, hogy a kormány ne legyen kénytelen, majdnem szabályszerüleg, évenkint az indemnity kérdésével előállani. (Halljuk! Halljuk!) Az én meggyőződésem szerint erre csak egy út van és ez az, a melyre én már több ízben bátor voltam rámutatni és a mit most bátor vagyok megint ismételni: hogy tudniillik tegyük át a pénzügyi esztendőt akár április hóra, akár egy másikra; szerintem a legjobb április lenne. Ekkor igenis lehetséges lesz ezt a czélt elérni. Abban, a mit oly rendkívüli kivételnek tekintünk, hogy ez idén csak októberben kezdtük meg az üléseket, én, megvallom, valami nagy bajt épen ugy nem látok, mint nem látnék bajt abban sem, ha jövőre rendesen ezt az utat követnők; mert ne felejtsük el, hogy utóvégre is gazdákból áll a képviselőház tagjainak túlnyomó száma és hogy épen az az idő az, a melyben azok leginkább el vámnak foglalva. (Igaz! Ugy van! snéls őbalfelől.) Én, t. ház, természetesnek találnám azt, ha a törvényhozás ily dologra, mely nem kivétel, hanem nagy érdekét képviseli az országnak, tekintettel lenne. Én tehát a magam részéről bátor vagyok újból felkérni a ministerelnök urat, a ki most egyúttal pénzügyminister is, hogy igyekezzék módot találni arra, hogy az államháztartás pénzügyi esztendejét, melyre nézve n^m múlhatatlanul szükséges, hogy a naptári évvel összeessék, oly időre tehesse, hogy biztosan lehessen rászámítani, hogy a rendes költségvetési törvénynyel fogja megkezdeni az administratiót. (Helyeslés szélső balfelől.)
