Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-132
182. országos ülés november 17-én, saombaton. 1888. hí van letéve és igy a kormánynak módjában áll őrködni a felett, hogy nem létező jövedelmek kártalanítása ne követeltethessék. A mi már a kártalanítási eljárást és azon forumokat illeti, melyeket a törvényjavaslat contemplál, a fő szempont az, hogy a kártalanítás jó, gyors és olcsó legyen. De hogy ez lehessen, e végre első sorban az szükséges, hogy a kártalanítási eljárás szakszerű kezekben nyugodjék. A szakszerűség — azt hiszem — a legnagyobb mérvben akkor lesz meg, ha a kártalanítási eljárást ugyanazok fogják eszközölni, a kik ezen törvény adatait előkészítették, a kik erre az anyagot gyűjtötték és a kik ezen kérdéssel eddig is folyton és tüzetesen foglalkoztak. De különben is, t. ház, akkor, mikor ezen egész művelet koezkázatát az állam, illetőleg az államkincstár magára veszi — mert ha a jövedék kevesebb hasznot fog hozni, mint a mennyi lesz a kártalanítás, az állam ráfizetni tartozik — akkor, mikor a felelősség is ennek végrehajtásáért a kormányt kell, hogy illesse, akkor viszont az intézkedés legfőbb jogát a pénzügyministertő] elvonni akarni, azt hiszem, nem volua helyén. Említtetett, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróság volna ezen teendővel felruházandó. A pénzügyi közigazgatási bíróság tagjai a bírói függetlenségről szóló törvény védpajzsa alá helyeztettek. Már most, hogy egy ily nagy teendőt azon bíróság feldolgozhasson, evégből ennek nagymérvű szaporítása volna szükséges. Ha ez a nagy személyzet ehhez a bírósághoz ideiglenesen rendeltetik ki, akkor hiányoznak az általam előbb hangsúlyozott garantiák; ha pedig az ily nagy személyzet oda életfogytiglan, elmozdíthatlanúl neveztetik ki, akkor meg ebből az államnak egy állandó és tetemes megterheltetése következnék. A kártalanítás módozatát illetőleg: a kötvények 5, illetve 47*%-os kamatozás mellett adatnak ki, még pedig legkésőbb az 1892. év végéig; addig is azonban járadék szelvények adatnak és intézkedés történik az iránt is, hogy ezen járadékszelvények és kötvények előbb is értékesíthetők legyenek. (Helyeslés a jobboldaion.) A bizottság a maga részéről két intézkedést látott ezen fejezetben szükségesnek. Az egyik az, hogy a kártalanítási követelések az adófelügyelőségeknélrendszeresen vezetett naplók által nyilvántartassanak s ez által azok időközi átruházása is lehetővé tétessék; a másik az, hogy ha a váltságösszeg akár az igényjogosultság kétes volta, akár hitelezők bejelentése miatt "bírói kézhez tétetik le, az igazságügyniinister hatalmaztassék fel oly rendelet kiadására, mely szerint a kiutalás a törvénykezési eljárás nehézkesebb alakszerűségeit lehetőleg mellőzve, rövidebb külön bírói eljárás utján történjék. (Helyeslés.) A bizottság, t. ház, különös figyelemmel kelKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VI. KÖTET. lett hogy legyen azon álláspontra, melyet a hitelezők a váltság- összegekkel szemben elfogalnak és e részben abból indultunk ki, hogy a hitelezőknek, különösen a jelzálogos hitelezőknek ezen törvény meghozatala által több jogot adni, mint a mennyit az előtt bírtak, nem volna helyes. És másfelől, hogy a jogosultakat meg kell óvni attól, hogy a jelzálogos hitelezők által alaptalanul ne zaklaítassanak. (Helyeslés.) Ezen szempontból indulva ki a bizottság, a regale jogi természetét illetőleg alapúi vette a fennálló törvényes gyakorlatot; alapúi vette a végrehajtási törvénynek ide vonatkozó rendelkezéseit és nem tett egyebet, mint a már fennálló gyakorlatot az új helyzetre való tekintettel szabatosan körülirta és formulázta, úgy, hogy a jelzálogos hitelezőnek bejelentési joga csak akkor legyen, ha az italmérési jog az ingatlannal elválaszthatlanúl összekötve volt, ha az telekkönyvi bejegyzés tárgyát képezte, ha arra bírói zálogjog szereztetett, vagy ha az italmérési jog annak világos lekötésével és tényleg is elzálogosittatott. De mindezen esetekre nézve úgy intézkedett a bizottság által szövegezett törvényjavaslat, hogy a hitelező jogát nemcsak bejelenteni, hanem igazolni is tartozzék. (Helyeslés.) Az állam azon összegeket, melyeket a kártalanítási törvényjavaslat pénzügyi lebonyolítása fog igényelni, a jövedékről szóló törvény meghozatala által kívánja födözni és e szerint a szeszes italok kimérése és kis mértékben való darusítása felett a rendelkezési jogot ezentúl kizárólag magának tartja fenn. Az állam e jövedék hasznosítását kétféleképen eszközli: egyfelől az italmérési illetékeknek, másfelől az italiuérési adóknak behozatala által. Az italmérési illetékek évi illetékeket képeznek és Budapestre nézve öt osztályban, a többi városokra és községekre nézve pedig azon megkülönböztetés szerint, hogy törvényhatóságok, vagy törvényszékek székhelyeit képezik-e s hogy lakosságuk száma mily nagy, 3—3 osztályba soroztainak. A legnagyobb illeték Budapesten 500 forintot, a legkisebb 50 forintot; más városokban és községekben pedig a legnagyobb illeték 100 forintot, a legkisebb illeték 10 forintot tesz. Meg kell jegyeznem, hogy ezen illetékeknek teljes mérvét csak a korcsmárosok és vendéglősök, szóval azok fizetik, kik a 4. §. 1. pontjában vannak felsorolva. A többiek, névszerint a. sör- és szeszfőzdék, bor-és sörkereskedők, a kik kis mértékben való elárűsítássalis foglalkoznak, ennek esak'/s-ét • más kereskedők, például szatócsok csak *A-ét; ezukrászok, kávésok V 5-ét; bortermelők pedig, kik saját borukat mérik kismértékben ki V« ét fizetik, úgyhogy a kisebb illeték, névszerint a bortermelők által fizetendő illeték Budapesten 100 és 10 forint
