Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

IS?, országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. 79 jelentés 1-ső kötetét a t. háznak ezennel tiszteletteljesen bemutatni, oly megjegyzéssel, hogy a 2-ik kötet legközelebb fog a nyomdából kikerülni, a mikor is azt szintén be fogom mutatni, E jelentéssel kapcsolatos a tanítói nyugdíj- és gyámalap állapotáról szóló jelentés, a mely az előbbinek kiegészítő részét képezi. Minthogy a t. háznak külön közoktatásügyi bizottsága van, legczélszerübbnek tartanám, ha e jelentések a jelzett bizottságnak adatnának ki tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett. (Helyeslés.) Elnök: A. minister ur által bemutatott két jelentés a ház t. tagjai közt ki fog osztatni és mindkettő a közoktatásügyi bizottságnak adatik ki. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az ülés napirendjére áttérnénk, szomorú kötelességet kell teljesítenem. (Halljuk!) A magyar nemzet min denkor mélyen érzi mindazt, a mi a magas uralkodó házat érinti s azt hiszem, valamint őseink, ugy mi is a magas királyi háznak mind örömében, mind bánatában mindenkor osztozunk. Fájdalom, hogy most épen bánatos eseményről van szó, mert a mint a ház t. tagjai tudni méltóztatnak, Miksa bajos királyi herczeg, ő Felségének, királynénknak édes atyja elhunyt, kérem a t. házat, méltóztassék engem, mint a ház elnökét felhatalmazni, hogy a t. ház mélyen érzett részvétét a trón zsámolyánál bejelenthessem. (Elénk helyeslés.) Ezt határozatként kijelentem. Következik az indítvány és az interpellátiós könyv felolvasása. Dárdai Sándor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellátiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend : „Az állami italmérési jövedékről" szóló 202. és „Az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi . . . tör vény czikk folytán adandó kártalanításról" szóló 203.számú törvényjavaslatok előzetes tárgyalására kiküldött 2l-es bizottság jelentése. Azt hiszem, hogy a t. ház a beterjesztett jelentést, a mely mindkét törvényjavaslatról szól, felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitván, egyszersmind kérem a t. házat, méltóztassék elhatározni azt, hogy miután a jelentés mindkét törvényjavaslatról szól s miután mindkét törvényjavaslat egymással szerves összeköttetésben van, az általános vita mindkettőről együttesen folytattassék. Ha azután a törvényjavaslatok részleteinek tárgyalására áttérünk, akkor természetesen szakaszokként mind a kettőre külön fog a tárgyalás történni. Ezt kijelentve, az általános vitát mindkét törvényjavaslatra megnyitom. Az első szó a bizzttság előadóját illeti. Darányi Ignácz előadó: T. ház! (Halljuk!) A napirenden levő két törvényjavaslat elválhatlan összeköttetésben áll egymással. Egyik a másiknak természetes kiegészítését képezi, egyik a másik nélkül törvényerőre nem emelhető. A bizottság is igy fogván fel a dolgot, jelentését a két törvényjavaslatra nézve együttesen terjesztette elő. Előbb azonban a kártalanítási törvényjavaslatot tárgyalta, azon nézetből indulván ki, hogy ha az állami jövedék behozatala czéloztatik : akkor mindenekelőtt is elsősorban a szerzett jogok kártalanítása iránt kell intézkedni. És itt első sorban azt a kérdést kell felvetnem, hogy tulajdonképen mily jogok képezzék a kártalanítás tárgyát? Az eredeti törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kártalanítás tárgyát oly jogok képezzék, melyek vagy nemesi birtokjogon, vagy törvényen, illetőleg úrbéri jogon, vagy pedig kiváltságon, privilégiumon alapulnak. A bizottság e fogalommeghatározást elegendőnek, a felsorolt eseteket kimerítőknek találta; minthogy azonban aggály nyilvánult az iránt, hogy vájjon a törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok. mint jogi személyek által gyakorolt italmérési jog kártalanítás tárgyát képezik-e ; és minthogy félreértéseknek kellett e részben elejét venni, a bizottság oly rendelkezést vett fel a törvényjavaslat megfelelő szakaszában, mely szerint a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok italmérési joga is, ha tudniillik azt mint jogi személyek gyakorolták, kártalanítás tárgyát képezi. De a bizottság nem hunyhatott szemet egy más szempont előtt sem, tudniillik, hogy lehetnek, a kiknek joga kétségtelen ugyan, de a kik e jogukat igazolni ezen taxatio felsorolása keretében nem lesznek képesek. Az italmérési jogot hosszas birtokolás utján megalkotni és megalapítani, ott a hol az nem volt, a régi magyar jog szerint sem lehetett; de más hason törvényeinkben is elfogadtatott a, hosszas gyakorlat és különösen a hosszas háborítatlan gyakorlat, mint bizonyíték a jog fenállása mellett és ha nem akartuk, hogy rendkívül megnehezittessék ezen jogok létezésének bizonyítása, szükséges volt oly intézedés, hogy magában a hosszas, háborítatlan gyakorlat is elfogadtassák bizonyítékul. De ha a bizottság ily irányú intézkedésnek szükségességét belátta is, másfelől vigyáznia kellett, nehogy ezen a réven a jogalap nélkül gyakorolt ital mérések is kártalanítást követelhessenek. E nehézség megoldását a bizottság abban találta, hogy a joggyakorlatot az 1848-iki évre vezette vissza mint a mely időből és mint a mely időnek viszonyaiból maradt fenn jelen alakjában az italmérési jog. A kártalanítás tárgyában nyilatkozván, Jegyen szabad a kártalanítás alapjára rátérnem. A törvényjavaslat és a törvényjavaslat nyomán a bizottság azt az álláspontot foglalta el,