Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-130
130. országos Illés november 18-án, kedden. 1888. 7! oppositionalis terünk egészen más, méltóztassék annál inkább meggyőződve lenni, hogy midőn mi az anyagi téren opponálunk, a* szivünk belsejéből szól és fel akarjuk önöket kérni, hogy azon szűk kereten belül, melyben Magyarország kormányzata mozog, igyekezzenek kárpótlást nyújtani a közjogi veszteségekért az anyagi téren. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister : T. ház! (Malijuk! Halljuk!) A hozzám intézett egyenes felszólítások majdnem kényszerítenek arra, hogy még egy pár perezre a t. ház türelmét igénybe vegyem; (Malijuk!) de követni fogom az előttem szólott t. képviselő urak példáját s a magam részéről is nemcsak igyekezni fogok, de azt hiszem, sikerülni is fog, hogy rövid 1 egy ek. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt különben ahhoz jutnék, a miért fel szólalni szándékozom, egy pár előleges megjegyzést kénytelen vagyok a ma hallottak alapján tenni (Halljuk!) A t. túloldal szónokai, ma utoljára gróf Apponyi Albert képviselő ur nagyon hivatkoztak arra, hogy ez nem politikai kérdés, ez nem a bizalom kérdése. Tökéletesen igazuk van. De hiszen nem volt szükség arra hivatkozni, hogy ezt nem lehet bizalomból megszavazni, mert én nem hiszem, hogy a kormány részéről csak egy hang is lett volna, mely arra akart volna valakit rábírni, hogy ne a dolog érdeménél, hanem az iránta való bizalomnál fogva szavazza azt meg. Soha sem kértük, soha sem kérjük ! (Egy hang balfe ! öl: Báró Roszner Ervin!) Engedelmet kérek, az talán nem hiba és csak az önök szemében lehet hiba, ha egy képviselő bizalommal viseltetik a kormány iránt; de bizalmi kérdésnek csak az nevezhető, ha a kormány a bizalom nevében kéri valamely törvényjavaslat megszavazását. Ez pedig itt nem történt. Ezt megmondani kötelességemnek tartottam, mert másképen — épen azért, mivel a t. képviselő urak a túloldalon mind szükségesnek tartották fejtegetni azt, hogy ez nem lehet bizalmi kérdés — azon tévhit támadhatna, hogy a kik megszavazzák, azok nem érdeménél, hanem a bizalomnál fog?a szavazták meg azt. Ez ellen pedig tiltakoznom kötelesség. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik, a mit megjegyezni szükségesnek tartottam. A másik az, hogy Helfy t. képviselőtársam, úgy láttam, nem vette jó néven az államtitkár urnak, egy — hogy ugy fejezzem ki magam — tréfás mondatát. Erre nézve azt kívánom megjegyezni, hogy az egy közbeszólásra adott válasz volt. De még ha nem az lett volna is, én részemről tökéletesen meg leszek elégedve és parlamenti vitáink színvonalának nagy előnyére kend, ha soha, akár közbeszólással, akár a nélkül, kevésbé parlamentáris kifejezés nem fog e házban hallatszani, mint a melyet élezként az államtitkár ur az imént mondott. (Élénk helyeslés jolbfelöl.) Különben Helfy igen t. képviselőtársam — és erre is tartozom röviden reflectálni — azt mondotta, hogy ő csodálkozik azon, hogy én rossz néven vettem a külföldre való hivatkozást. A világ 1ert sem. En a külföldre való hivatkozást, mint argumentatiót, mint indokolást mindig elfogadom és elismerem, mert jó mások példáit és eljárását ismerni. De abban talán mégis igazat fog nekem adni az igen t. képviselő ur, hogy megbírálni valamit nem a szerint kell, hogy jó-e valami Olaszországban, Angliában vagy Francziaországban, hanem a szerint, hogy jó-e minálunk és mennyire felel meg a mi, az övékétől eltérő viszonyainknak. Csak ily értelemben kívánom szavaimat vétetni. Hiszen, hogy a képviselő urat még jobban megnyugtassam és megmagyarázzam, hogy mit értettem, hivatkozhatnám mindenesetre egy pénzügyi tekintetben igen tekintélyes lapra, az ;,Economi*t íí-ra, melyre ő is hivatkozott tegnap és azt mondhatnám, íme, nézzétek, az „Éeonomist" azt mondja : „hogy ha sikerül ez a conversió a magyar ministerelnöknek, akkor csakugyan be lesz váltva az ígéret, hogy helyreállítja az egyensúlyt" és elismeri a conversiót helyesnek és elismeri jónak. De én nem hivatkoztam reá, hanem hivatkozom legfelebb csak azért, mert rá akarok mutatni, hogy másutt szakemberek nemileg kedvezőbben ítélik meg a dolgot, mint a milyen Ítéletet tegnap és ma iít hallottam. De Isten mentsen, hogy ezt azért hozzam fel argumentumnak, hogy bárki ennek alapján fogadja el a javaslatot. A mi a lehető kamatmegtakarítást illeti, hiszen a ház naplói tanúskodni fognak — de miután az államtitkár urnak nincs joga felszólalni, kötelességem helyette a t. képviselő urat emlékeztetni —hogy az államtitkár ur (Halljuk!) hozzávetőleges számot mondott ugyan, de mégis megnevezte, tudniillik másfél milliót említett; ne méltóztassék tehát ebből többet következtetni akarni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az, a mit Helfy képviselő ur előadására meg kellett jegyeznem. Továbbá Horánszky Nándor t. képviselő urnak egy új thesise az, a melylyel igen röviden foglalkoznom kell. 0 ugyanis azt mondta: hogy a kamatmegtakarítás a 4 u A,-os adósságnál másfél millió lesz. ő ezt lehetőnek tartja, de csak egy fel tétel alatt, hogy tudniillik akkor azon cursusnak, mely mellett a kötvények kibocsáttatnak, még sokkal rosszabbnak kell lenni s az adósság tőkéje még sokkal nagyobb összeggel fog szaporodni. No, t. képviselőház, ez oly thesi1 , a melyet még eddig senki fel nem fedezett; mert ha én egy milliót akarok beszerezni 4%-os kölcsönnel, mentül rosszabb a cursusa annak a 4°/°-os kölcsönnek, annál többször kell a 4%-ot űzetnem s annál