Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

8fe 130. országos ülés november 16-án, kedden. 1888. következtetésekre vezetett, másfelől a külföldi, előbaladottabb államok példája által czáfoltatik meg. A mi saját érdekeinket illetőleg úgy vették a képviselő urak, mintha ez a 10 évnek lekötése összes állami adósságainkat terhelné. Ez nem áll; mert ez csak ezen hitelműveleteknek czélját képező és — fájdalom — államadósságainknak nem legterjedelmesebb részét tevő összegekre terjed. Hogy ezeknek kamatlába 4, legfeljebb 47* °/o, azt hiszem, hogy ez — a többi államadósságainkat egészen szabadon hagyva —, egyáltalában ennek a műveletnek nem a hibája. Mert ez másfelől térül meg az államnak egyfelől abban, hogyha a eonversio legalább oly időterjedelemre nem záratik ki ily müveleteknél, akkor lehetetlen, hogy ezen papírok árfolyama gyorsan ne javuljon. És épen azért, mert ezen árfolyamjavulás biztosítva van, a mint biztosítva van a többi papírok, például az 57,-es papirjáradék árfolyamánál, továbbá a hitelműveletek tekintetében ez idő szerint a legelőhaladottabb állam, Amerika az ő fivefatwenty és tenforty kölesönmííveleteivel, a melyeknél csak 5, illetőleg 10 év előtt ki volt zárva a eonversio, de 20, illetőleg 40 év alatt ki van kötve a törlesztés; nemkülönben Angliának a legutóbbi években kibocsátott egyik kölcsöne, a melynél szintén ki lett kötve bizonyos évekre a eonversio kizárása: mind azt bizonyítják, hogy épen az ily hitelműveleteknél a javaslatban foglalt kikötés olyan, melyet Magyarország nem szégyenemet, mely a viszonyok természetéből folyik és az üzlet érdekében történik. Nem vonom a vita körébe azokat, a miket a direct kölcsönértékesítés és a valuta szempontjából Helfy t. képviselőtársam felhozott. Én azt hiszem, hogy mindaddig, mig Magyarország mostani pénzügyi helyzetében van, a midőn nincs teljesen helyreállítva államháztartásában az egyensúly, midőn papírjainak árfolyama még a szomszédos osztrák állampapírok árfolyamával szemben hátrányban van, hogy ilyen viszonyok közt épen egy nagy conversionális műveleten kezdjük a direct üzletet, minden közvetítő nélkül akkor, midőn a convertálandó papírok vagy részben direct vagy indirecte azon pénzerők befolyása alatt állanak, a melyekkel most a conversionális üzlet köttetik, azt hiszem, hogy nagyon koczkázott dolog lenne. A papírok igenis rendesen azon csatornákon vonhatók vissza, a melyeken közrebocsáttatnak. Ha majdan azon helyzetben leszünk, hogy szükség esetén directe árulhatjuk állampapírjainkat, akkor ugyanazon módját leszünk kénytelenek elfogadni a conversiónak, a melyet tapasztalunk más országokban is. A valutakérdés pedig ezzel összefüggésben absolute nincs, de nem is hozható, mert — bocsánatot kérek, én is olvastam olyan munkát — mondhatom, nagyon phantasticusan és szépen van irva — mely ezeket a dolgokat együttesen óriási előnyök kiszámításával hozza kapcsolatba; de legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ilyen tervet a világon senki sem fog gyakorlatinak tartani. Méltóztassék meggondolni, hogy az 500 milliónyi tőke mozgósításáról szók méltóztassék tekintetbe venni, hogy a pénzerők milyen feszítésére és hány műveletre van szükség abból a czélból, hogy az sikerrel legyen keresztülvihető, hogy azt még egy másik, nem tudom hány száz milliós művelettel akkor kössük össze, mikor a valuta rendezésének más feltételei még hiányoznak. Azt hiszem, ez végzetes hiba lenne, mely megboszulná magát eredményében. T. ház! Azt hiszem, hogy röviden előadtam mindazt, a mit e törvényjavaslat azon részére szükségesnek tarthattam, a melyek — legalább abból a szempontból, melyből nekem, mint előadónak kötelességem — megvilágítva nem voltak. Ennek következtében bátran hivatkozhatom a t. ház meggyőződésére, midőn azt állítom, hogy ezen műveletnél tisztán abból a szempontból, hogy egyik államadósság convertáltatik egy másikra, kiindulni nem lehet, nem szabad. Ezen műveletnél tekintetbe kell venni mindazt az eredményt, mely államháztartásunk rendezésében és hitelünk emelkedésében ugy a jelen, mint a jövő szempontjából szándékolta tik és épen azért, mert részemről meg vagyok győződve arról, hogy e művelet által minden irányban csak üdvös és jelentékeny eredmények vannak biztosítva, ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Előre bocsátom, hogy igen rövid kívánok lenni, mert a, kérdés lényege, a melyből a jelen eonversio és általában minden eonversio megbírálandó, bármely térre vigyük is át a vitát, az, hogy ebből az országra mennyi valóságos és tényleges kamatmegtakarítás származik. Nem akarom kicsiny élni azt a körülményt sem, hogy ha az államnak nagyobb ál dozat nélkül lehetségessé van téve az, hogy az állam súlyos terhei mellett tartozásainak egy részén a törlesztési idő kiterjesztése által, könnyítsen : akkor ám könnyítsen, de hogy ha ez túlságos nagy áldozatok árán lehetséges, akkor arra törekedni nem szabad. De felfogásom szerint ez mellékes tekintet, mert egy eonversio keresztülvitelénél, úgy hogy az elfogadható is legyen, mindig a kamatmegtakarítás veendő tekintetbe. (Ugy van! a baloldalon.) E szempontból leszek bátor egy pár megjegyzést tenni, különösen azokra, a miket Wekerle Sándor államtitkár ur mondott, (Halljuk!) mert meggyőződésem szerint a kérdés sarkpontja ezen nyugszik. Mielőtt azonban ezt tenném, meg kívánom jegyezni, hogy gróf Apponyi Albert igen tisztelt barátom beszédéből általában nem vettem észre semmiféle kárhoztatást arra nézve, hogy törlesz-