Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

m 180. országos liléi november 18-án, keddon. 1888. tékeny összeggel. A kérdés természetesen az, hogy ezen eredményt milyen áron értükei és e tekintet­ben a tisztelt ellenzéki szónokok ellenmondásban vannak annyiban, a mennyiben azt állítják egy felől, hogy nem lehet ebből a törvényjavaslatból sehogy sem kiokoskodni, nem lehet kiszámítani azt a terhet, a mely ebből az államra háramlik, az egész homályba van burkolva; de másfelől min­denkikiszámítja, legalább aproximativ számításo­kat tesz arra nézve, hogy milyen nagy pénzügyi hátrányai vannak annak, a minek következtében elfogadhatatlan. Majyuk ismerik be tehát, hogy vannak oly adatai, vannak oly tényezői ennek a műveletnek, a melyek már most annyira ismerete sek, hogy legalább hozzávetőleg számítani lehet Egész biztonságai számítani nem lehet, ez tény; de én határozottan állítom, hogy egész bizton­sággal bármely emissiónál, különösen a melyben az árfolyaiűj avulásban az államnak magánakis része lesz, soha számítani nem lehet; mert igen természe­tes dolog, ha mindjárt oly tökélyre lenne vive hitelünk, mint az angol vagy franczia államé, hogy maga közvetlenül bocsátja ki, successive való el­adás utján — már akár a 37 ü-os franczia rentét, akár az angol törlesztési papírokat vegyük— egy­szerűen a pénzpiaez hullámzásának alá levén vetve, noha nem vetvén olyan nagy hullámokat, mint a kevésbé consolidált államok papirjai, igen termé­szetes, hogy a végeredmény soha oly mértékben nem biztos és annyira ki nem számítható, a mint ezt nálunk most követelik. De igénytelen nézetem szerint, azon adatokat, n melyek felett rendelkezünk, szintén nem egészen jól használták fel a tisztelt szónok urak. E tekintetben igaz, hogy én sem birok ezá tol atomban oly adatokkal, a melyek apo­dicticus igazságképen elfogadhatók lennének; ezért nem is koczkáztatok meg számításokat. El­fogadom azt, hogy a mi az árfolyamot, a melyen a papírok értékesíttetnek, én a mi a kamatlábat illeti — noha itt csak egy alternatíva közti válasz­tásról van szó némelypapirokra nézve és némelyekre nézve nem is lehet választás,úgyhogy biztosan lehet számítani, a mint mindjárt megjegyzem — ezekre nézve elfogadom, hogy ily módon biztosan számítani nem lehet; de engedje meg Horánszky Nándor t.kép­viselőtársam, ha a jövőre hivatkozom, hogy a jövő szempontjából—most mással bizonyítani nem tudok — hanem az én combinatióim, azon adatok alapján,a melyeket ő is használt — és látszik, hogy jól tudta felhasználni — ugy a kamatmegtakarítás tekinteté­ben igen kevésre ment, mint az új adósság útján való tőkeszaporodást igen magasra beesülte. Hogy e tekintetben a jövő kinek fog igazat adni, azt egészen bátran a jövőre bízom és e téren további polémiába sem vele, sem mással nem bocsátkozom, egyszerűen azért, mert posifiv számokkal szeretek dolgozni, nem pedig eombinatiókkal. De Horánszky Nándor t. képviselőtársam két passusát igénytelen jelentésemnek oly gyökeresen félreértette és azok­ból oly téves következtetéseket vont, hogy kény­telen vagyok a t. háztól pár pereznyi türelmet kérni a ezélból, hogy a dolognak ezt a részét is megvilágítsam. T. képviselőtársam ugyanis vissza­ment jelentésemnek azon passusaira, a hol okos­kodom a 13 millió 97 ezer forintnyi teherköny­nyebbüléssel kapcsolatos kamatmegtakarításnak előnyeiről és azt állítja, hiszen nem kamatnöve­kedésről van itt szó, a mint az előadó ur állítja jelentésében és beszédében, hanem a kamat épen apad ezen papíroknál, a melyek itten törlesztés alá kerülnek és ellenkezőleg a törlesztési quota nőve kedik. Tökéletes igazság;', van; egyebet én sem állítottam; méltóztassék kegyesen figyelemmel végig nézni még egyszer jelentésemet vagy pedig az előadói beszédemet, sehol egyebet nem fog találni; de épen azon adatok szerint, a melyeket ő felhoz, bizonyítja állításomat, mely szerint a tör­lesztési quotának növekedésével ezen papírok az évenkinti emissió folytán növekedvén, igen termé­szetes -— az ezen czímen kibocsájtott papirjáradék folytonosan nő a tőkében és nő annak kamatterhe s ezt a kamatterhet értettem én jelentésemben és beszédemben s ez szintén évről-évre növekedni fog ; ennek következtében tehát a halasztást és kedvezőbb pillanat bevárását azért nem tartottam elfogadhatónak, mert a mint az államtitkár ur is kifejtette, e tekintetben könnyű a. számítás, csak 3 évi haladékot kell venni e tekintetben e művelet­nek és senki sem állhat jót arról, hogy 3 év alatt csak annyira is kedvező lesz a pénzpiaez és be fog következni oly kamatteher-növekvés, melyet a helyzetünkben elképzelhető legkedvezőbb con­j versio sem képes elérni. Ezért szükséges az; másfelől pedig szükséges azért, mert már csak 3, 4, 5 év alatt a járadékpapirok tőkeösszege is oly mértékben növekszik, hogy sem a kamatmeg­takarítással, sem pedig a tőke megnehezített con­versiójával előnyöket nem biztosíthatunk magunk­nak. S ennek következtében igénytelen nézetem szerint, nemcsak az államháztartás szempontjából, de az államadósság kezelése és igy hitelviszonyaink szempontjából is jobb ezt a eonversiót most keresz­tül vinni. A másik passus, melyben t. képviselőtársam jelentésemet félreértette, vonatkozik azon átme­neti időre, melv 1889 és 1890-ben a hitelmííve­letet illeti. En azt állítottam, hogy a mikor ezen hitelművelet keresztül lesz víve, akkor az állam háztartásában elért pénzügyi eredmény minimális összege lévén 13.097,000 forint, az időközben ré­szint törlesztésre, részint időközi kamatokra szükséges összeg kibocsájtatik — ezt nem tagad­tam — megfelelő papírokban, minőben a con­versio történik, az illető valuta szerint; fedezetről gondoskodni kell, intercalaris kamat szintén szük­séges, hiszen elő van irányozva a költségvetésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom