Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

m 180. országos liléi november 18-án, keddon. 1888. tékeny összeggel. A kérdés természetesen az, hogy ezen eredményt milyen áron értükei és e tekintetben a tisztelt ellenzéki szónokok ellenmondásban vannak annyiban, a mennyiben azt állítják egy felől, hogy nem lehet ebből a törvényjavaslatból sehogy sem kiokoskodni, nem lehet kiszámítani azt a terhet, a mely ebből az államra háramlik, az egész homályba van burkolva; de másfelől mindenkikiszámítja, legalább aproximativ számításokat tesz arra nézve, hogy milyen nagy pénzügyi hátrányai vannak annak, a minek következtében elfogadhatatlan. Majyuk ismerik be tehát, hogy vannak oly adatai, vannak oly tényezői ennek a műveletnek, a melyek már most annyira ismerete sek, hogy legalább hozzávetőleg számítani lehet Egész biztonságai számítani nem lehet, ez tény; de én határozottan állítom, hogy egész biztonsággal bármely emissiónál, különösen a melyben az árfolyaiűj avulásban az államnak magánakis része lesz, soha számítani nem lehet; mert igen természetes dolog, ha mindjárt oly tökélyre lenne vive hitelünk, mint az angol vagy franczia államé, hogy maga közvetlenül bocsátja ki, successive való eladás utján — már akár a 37

ü-os franczia rentét, akár az angol törlesztési papírokat vegyük— egyszerűen a pénzpiaez hullámzásának alá levén vetve, noha nem vetvén olyan nagy hullámokat, mint a kevésbé consolidált államok papirjai, igen természetes, hogy a végeredmény soha oly mértékben nem biztos és annyira ki nem számítható, a mint ezt nálunk most követelik. De igénytelen nézetem szerint, azon adatokat, n melyek felett rendelkezünk, szintén nem egészen jól használták fel a tisztelt szónok urak. E tekintetben igaz, hogy én sem birok ezá tol atomban oly adatokkal, a melyek apodicticus igazságképen elfogadhatók lennének; ezért nem is koczkáztatok meg számításokat. Elfogadom azt, hogy a mi az árfolyamot, a melyen a papírok értékesíttetnek, én a mi a kamatlábat illeti — noha itt csak egy alternatíva közti választásról van szó némelypapirokra nézve és némelyekre nézve nem is lehet választás,úgyhogy biztosan lehet számítani, a mint mindjárt megjegyzem — ezekre nézve elfogadom, hogy ily módon biztosan számítani nem lehet; de engedje meg Horánszky Nándor t.képviselőtársam, ha a jövőre hivatkozom, hogy a jövő szempontjából—most mással bizonyítani nem tudok — hanem az én combinatióim, azon adatok alapján,a melyeket ő is használt — és látszik, hogy jól tudta felhasználni — ugy a kamatmegtakarítás tekintetében igen kevésre ment, mint az új adósság útján való tőkeszaporodást igen magasra beesülte. Hogy e tekintetben a jövő kinek fog igazat adni, azt egészen bátran a jövőre bízom és e téren további polémiába sem vele, sem mással nem bocsátkozom, egyszerűen azért, mert posifiv számokkal szeretek dolgozni, nem pedig eombinatiókkal. De Horánszky Nándor t. képviselőtársam két passusát igénytelen jelentésemnek oly gyökeresen félreértette és azokból oly téves következtetéseket vont, hogy kénytelen vagyok a t. háztól pár pereznyi türelmet kérni a ezélból, hogy a dolognak ezt a részét is megvilágítsam. T. képviselőtársam ugyanis visszament jelentésemnek azon passusaira, a hol okoskodom a 13 millió 97 ezer forintnyi teherkönynyebbüléssel kapcsolatos kamatmegtakarításnak előnyeiről és azt állítja, hiszen nem kamatnövekedésről van itt szó, a mint az előadó ur állítja jelentésében és beszédében, hanem a kamat épen apad ezen papíroknál, a melyek itten törlesztés alá kerülnek és ellenkezőleg a törlesztési quota nőve kedik. Tökéletes igazság;', van; egyebet én sem állítottam; méltóztassék kegyesen figyelemmel végig nézni még egyszer jelentésemet vagy pedig az előadói beszédemet, sehol egyebet nem fog találni; de épen azon adatok szerint, a melyeket ő felhoz, bizonyítja állításomat, mely szerint a törlesztési quotának növekedésével ezen papírok az évenkinti emissió folytán növekedvén, igen természetes -— az ezen czímen kibocsájtott papirjáradék folytonosan nő a tőkében és nő annak kamatterhe s ezt a kamatterhet értettem én jelentésemben és beszédemben s ez szintén évről-évre növekedni fog ; ennek következtében tehát a halasztást és kedvezőbb pillanat bevárását azért nem tartottam elfogadhatónak, mert a mint az államtitkár ur is kifejtette, e tekintetben könnyű a. számítás, csak 3 évi haladékot kell venni e tekintetben e műveletnek és senki sem állhat jót arról, hogy 3 év alatt csak annyira is kedvező lesz a pénzpiaez és be fog következni oly kamatteher-növekvés, melyet a helyzetünkben elképzelhető legkedvezőbb conj versio sem képes elérni. Ezért szükséges az; másfelől pedig szükséges azért, mert már csak 3, 4, 5 év alatt a járadékpapirok tőkeösszege is oly mértékben növekszik, hogy sem a kamatmegtakarítással, sem pedig a tőke megnehezített conversiójával előnyöket nem biztosíthatunk magunknak. S ennek következtében igénytelen nézetem szerint, nemcsak az államháztartás szempontjából, de az államadósság kezelése és igy hitelviszonyaink szempontjából is jobb ezt a eonversiót most keresztül vinni. A másik passus, melyben t. képviselőtársam jelentésemet félreértette, vonatkozik azon átmeneti időre, melv 1889 és 1890-ben a hitelmííveletet illeti. En azt állítottam, hogy a mikor ezen hitelművelet keresztül lesz víve, akkor az állam háztartásában elért pénzügyi eredmény minimális összege lévén 13.097,000 forint, az időközben részint törlesztésre, részint időközi kamatokra szükséges összeg kibocsájtatik — ezt nem tagadtam — megfelelő papírokban, minőben a conversio történik, az illető valuta szerint; fedezetről gondoskodni kell, intercalaris kamat szintén szükséges, hiszen elő van irányozva a költségvetésben