Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

5B 130. országos ülés november 13-án, kedden. 1888 állítani. Az egyik tetei, a mely a javaslat javára szól, a kamatmegtakarítás, a mely a törvényjavaslat indokolása és az előadói munkálat szerint is a törvényjavaslatból származni fog. Hogy ez a kamatmegtakarítás mennyi, azt praecise nem tudjuk; hogy igen csekély lesz, azt a javaslat védőinek bevallásából tudjuk; hogy az nem milliókban, hanem csak százezrekben és nem is igen sok százezrekben fog kifejezést találni, az előttünk világos. Én nem hiszem, hogy akár az előadó ur, akár a pénzügyminister ur, akár a pénzügyi államtitkár ur, a kik mindnyájan teljes joggal féltékenyek arra, hogy minden általuk itt kimondott szó komolyan vétessék és kik ezen reputatiójukat őrizni akarják, mondom, hogy ezeknek bármelyike ezt a reputátiót latba dobná azon állítás mellett, hogy csak sok százezer forint lesz a megtakarítás, a mely e törvényjavaslat folytán eléretni fog. De azon kevés százezer forinthoz, a mely e czíuien a javaslat javára Írandó, hozzá kell adni még egy tételt, tudniillik azt a különbözetet, mely az évenként a mostani alapon kibocsátandó rente kamatai közt van és azon kamatok közt, a melyeknek fizetése a törlesztés folytán megszűnik. Miután az első tétel nagyobb, miután több kamatot kell fizetnünk a eursusveszteség folytán az évenként kibocsátandó rente-összegek után, mint a mennyi kamat megszűnik a törlesztés által, ezt a különbözetet is a javaslat javára kell irni. Ezen két tételt, a mely a javaslat javára irandó, összegezni kell; de ezzel szembe kell állítani, mint a számszerinti eredményben hátrányt, az egyes czímletek után eddig járt adót, a mely a jelen törvényjavaslat folytán megszűnik. Ha pedig ezt a két főtételt — az egyik combinált és a másik egyszerű tételt — egymással szembeállítjuk, nagyon örülhetünk, ha azok egymást kiegyenlítik és hogy ha legalább e réven számszerinti évenkénti veszteség nem fog az állami budgetben előállani. Ue ha ebben tévednék és ha talán nyereség állana elő, e nyereség mindenesetre oly csekély lesz az operatio nagyságához képest, hogy azt teljes lelki megnyugvással egy quaiitité négligeable-nak lehet venni. (Helyeslés balfelöl.) Tehát számszerint, budgetszeríí eredménye ezen operatívnak legjobb esetben véve sem pro, sem contra latba nem esik. (Helyeslés balfelöl.) Van azonban annak egy tagadkatlan és igen nagy előnye, hogy tudniillik gyorsan szabaduljunk attól az évenkinti rente kibocsátástól, melyet az államadósságok egy részének törlesztési hányada fejében felvenni kénytelenek vagyunk. Ezt az előnyt, t. ház, senki kevésbé hajlandó kicsinyleni, mint épen azok, kik az évenkinti rente-kibocsátási rendszert a legélesebben elítélik. Ez két irányban fog gyakorolni az államhitelre okvetlenül kedvező befolyást. Először is előáll az az állapot, mely szerint az állam évi kötelezettségeit a maga jövedelmeiből fedezi. Mert akár hogy forgassuk a dolgot, azok a kikötött törlesztési hányadok i\z állam évi kötelezettségéhez tartoznak és csak rossz befolyással lehet az államhitelére, ha az állam évi kötelezettségének bár csak e részét is csupán évi új czímletek kibocsátásával képes fedezni. A másik üdvös következmény az, hogy az állam nem kénytelen a pénzpiaczot évenkinti, mintegy előre szabályozott és kikerül heti cn rente-kibocsátással zaklatni, hogy nem lesz előre kimondva, hogy a magyar állam évenkint adósságot akar csinálni. Azt hiszem, a tervbe vett rendszabály hasznát ezekben nemcsak elismertem, hanem egész mértékében és értékében a ház elé is állítottam. Hanem már most ez előnynyel szemben lássuk a hátrányokat, melyekkel a contemplált operatio össze van kötve. (Halljuk! Halljuk!) Es hogy ne fáraszszam a t. házat, minden másodrendű, habár magában véve fontos kérdéstől el fogok tekinteni. Nem fogom újból felemlíteni, ámbár a fölemlítést teljesen megérdemli, jelzálogi természetét oly adósságoknak, melyek azzal eddig nem bírtak ; nem akarom említeni a íöldtehermentesítési pótlék prolongátióját és lekötését, nem azt a különben igen fontos pontot, hogy egy helyes elvtől, tudniillik az államadóssági czímletek megadóztatásának elvétől, a helyett, hogy azon előre | haladnánk, inkább recedálunk. Mindezeket most } figyelmen kívül akarom hagyni; csak a legfőbb pontokat akarom kiemelni. Az első igen nagy hátrány, mely e javaslattal össze van kötve, az, hogy tetemes tőkeadósságszaporítás fog annak következménye lenni. Tisztelt barátom, Horánszky Nándor számítása szerint 70 és 80 millió között volna ez a tétel megállapítható, j melylyel az államnak tőkeadóssága szaporodni 1 fog; ez a tétel nem vonatott kétségbe, de legyen az számszerint praecis vagy nem, nehogy bármely vitatható tényezőt vegyek fel okoskodásaimba, csak avval az általános kitétellel élek, hogy tetemes tőkeadósság-szaporodás fog bekövetkezni. (Helyeslés a bal- és sséhö baloldalon.) Evvel szemben, t. képviselőház, a. tegnapi napon hivatkozás történt b. Roszner Ervin t. képviselőtársam által arra, hogy más állam conversionáíis műveleteinél is a tőkeszaporodás néha kikerülhetetlennek mutatkozott. Hivatkozott többek közt az angol conversiókra, névszerint az 1884. angol conversióra és másokra. Igen is, t. képviselőház, más államok conversionáíis műveleteinél is előfordult az, hogy tőkeszaporulattal voltak kénytelenek megvenni, de mit? Egy jelentékeny kamatmegtakarítást. Még igy is a pénzügyi tudomány (Igaz! Ugy van! balfelöl) a conversióknak azon eseteit, a hol a tőkeszaporodás tetemes volt, nem tartja kedvezőnek és nem tartja egészen helyesen végre| hajtott muvcletuek. A niult századbeli angol con-