Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

42 129- országos ülés november 1%-év, hétfőn, 1888. — ha be is ismerem, hogy ezek bizonyos tekintetben előnyök — olyan előnyök-e, melyek ilyen óriási áldozatokat megérdemelnek? S bármenynyire kutatok is, miután positiv hasznot nem látok s miután az igazi conversiónak legfőbb ezélját, a tetemes kamatmegtakarítást nem találom meg, felvetem magamban a kérdést, hogy mi lehet az, a mi a kormányt rábírta arra, hogy egy ilyen óriási műveletbe bele menjen, mely tagadhatlanul egy pénzügyminister legszebb ambitióját képezheti — akkor, a mikor ezzel tényleg az állam háztartását rendezheti s a mikor nemcsak névleg, hanem tényleg is képes azt ez által előidézni. De én nekem — bocsánatot kérek — midőn semmi más kézzel fogható előnyt nem vagyok képes itt felfedezni, önkénytelenül arra a gondolatra kellett jönnöm, hogy itt az igen tisztelt ministerelnök urnak mint pénzügyrninisternek egyelőre nincsen más czélja, mint az, hogy ettől a tárczától, amelyre épen nem valaminagy vágyakozással vállalkozott, valahogy tisztességesen megszabadulhasson, tisztességesen úgy, hogy ha tényleg nem is, de legalább mondhassa és barátai hirdethessék, hogy szavát beváltotta s hogy az egyensúl y helyre van állítva. Aber frage nur nicht wie ? (Derültség a szélső balfelől.) El lesz enyésztetve a törlesztési hiány, mely évenkint mutatkozik, de itt se kérdezzük, hogy hogyan? Ekkor azután elmegy pihenni babérjaira, át fogja hárítani ezt a nehéz tárczát fiatalabb és szélesebb vállakra, (Derültség a szélső balon.) ő pedig átveszi kedvenez belügyi tárczáját, hivei pedig hirdetni fogiák dicsőségét országszerte, (Derültség a bah és szélső baloldalon.) Meglehet, hogy csalódom, hogy hibásan ítélem meg a törvényjavaslatot. Hiszen én magam beismertem, hogy nem birok elegendő képességgel annak teljesen nyugodt, higgadt megbirálására. De ha tévedek, ám méltóztassanak itt felvilágosításokat adni. Méltóztassék megmondani, hogy mi tévedünk, a midőn azt állítjuk, hogy a tényleges kamat-megtakarítás oly csekély lesz; hogy tévedünk, mikor azt gondoljuk, hogy a tőkeadósság oly óriási mértékben fog emelkedni. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Sőt t. ház, én még most e perczben sem értem azt, mi indította a t. kormányt arra, hogy e törvényjavaslatot teljesen fölszerelve, minden részlettel ellátva a ház elé ne terjeszsze. Mert a kettő közül egy áll. Vagy megállapodásra jutott a kormány avval a consortiummal, vagy nem. Ha megállapodásra jutott minden részletre nézve is, akkor nincs rá semmi ok, miért titkolja el ép azok előtt, a kik hivatva vannak azt eanctionálni. Vagy pedig még nem birt megállapodásra jutni; de hát akkor mi szükség van arra, hogy mi ezt a dolgot már most tárgyaljuk ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék várni, mig teljes megállapodásra jut a consortiummal és majd akkor méltóztassék vagy ezt, vagy egy új törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, (ügy van! a szélső baloldalon.) De legalább saját párthíveit méltóztassék olyan helyzetbe juttatni, hogy meggyőződéssel szavazhassanak. Meglehet, hogy én akkor sem szavaznám meg ezt a törvényjavaslatot, ha a részleteket is tudnám.; meglehet, keveselném a kamatnyereséget, vagy sokalnám a tőkeszaporodást. De legalább azok, a kik a kormányt támogatják, mondhatnák, hogy ők ezen és ezen okoknál fogva helyesnek találják ezen műveletet; legalább ők tudnák, hogy miről van szó ennél a műveletnél. De itt egy olyan általános felhatalmazás kéretik, a hol a kormány egyszerűen azt kívánja, hogy visszavonhasson 462 milliónyi kötvényeket és helyettük bocsásson ki annyit, a mennyi szükséges lesz ennek a beváltására. Már bocsánatot kérek, ilyen bizalmat én nem ismerek. Nem hiszem, hogy a világnak egyetlen parlamentjében is szabad legyen valakinek ilyen fokú bizalmat tanúsítania. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehet az embernek bizalma egy államférfi politikai felfogása iránt.; lehet bizalma bátorsága, ügyessége iránt; de pénz dolgában és ott, a hol három nemzedéket akarunk megterhelni, nem szabad senkinek azt mondania, hogy „én bizom", hanem meg kell a dolgot vizsgálnia. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S azért, hogy a kormánynak legalább saját pártja abban a helyzetben legyen, hogy megvizsgálhassa, szükséges — legalább meggyőződésein szerint — hogy méltóztassék a törvényjavaslatot ez alkalommal a napirendről levenni, fentartva magának, hogy be fogja terjeszteni akkor, midőn abban a helyzetben lesz, hogy azt minden részleteivel együtt terjesztheti a ház elé. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek alapján bátorkodom a magam és t. elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot benyújtani: (Halljuk! Olvassa.) „Mondja ki a t. képviselőház, hogy hajlandó a kormány által tervezett pénzügyi műveletet pártolásába venni, mihelyt a kormány abban a helyzetben lesz, hogy az annak megítélésra szükséges részleteket ház elé terjesze; de jelen alakjában a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatja el." (Élénk helyeslés a bal- és szélső l>aloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljak! Halljuk!) Midőn a két határozati javaslat és azok indokolásának meghallgatása után szót kérek, (HallI juh!) nem fogok arra, a mi részint viczczesen, részint í máskép, ajátintentiómat illetőleg elmondatott, reI flectálni; még azt sem veszem észre, hogy az előttem közvetlenül szólott t. képviselőtársam beszédje elején azt mondta, hogy Walpolehoz akarok hasonlítani, legalább abban, hogy minél tovább pénzügyminister akarok maradni; beszédje végen peclig azt