Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

36 129. országos filés novemfcer 12-én, nétfön. 1888. forintnyi összeget adóban, minthogy az új czímletek adómentesek lesznek. E; czímen a költségvetésbe kerek számban 830,000 forint van felvéve, s ettől az állam elesik, mert ezen bevétel a budgetben ezentúl szerepelni nem fog. (Ugy van! a baloldalon.) Azonban a tényleges veszteségen kivül, t. ház, constatálnom kell itt még egy erkölcsi veszteséget is. (Halljuk!) És ez abban áll, hogy mig sikerült a t. pénzügyminister ur egyik elődjének, Széll Kálmánnak, egy kölcsön piaczra bocsátásánál az illető papírok szelvényeit adó alá venni s ez által egészségesebb jövőt inaugurálni, addig ezen számszerűen ugyan nem nagy, de erkölcsileg nagy fontosságú princípiumot e törvény feláldozta mert ezentúl adófizető couponjaink nem lesznek, ezen most hozandó törvény folytán. És én ezt nagy szerencsétlenségnek tartom.. (Helyeslés a baloldalon.) Mert ha valaki azt hiszi, hogy a magyar pénzügyeket sanálhatja és azokat sanálván, a maguk egészséges helyzetében fenn is tarthatja, a nélkül, hogy az országból évenkint kifolyó 120— 130 millió forint az ország terheiben részesüljön is: azt nagy illusiónak tartom. (Helyeslés balfelöl.) De én ezzel nem akarok oda vergálni, hogy azon papirókat adóztassuk meg, melyekre az adómentesség törvényileg ki van mondva ; én csak azt akarom kifejezni, hogy nagyon szerencsétlen pénzügyi és adópolitika az, mely a helyett, hogy a helyes adóobjectuniokat magához vonná és az állam terheiben részeltetné, azokat magától inkább ellöki és ez által nem csak pénzügyi, hanem bizonyos erkölcsi szempontokat is mellőz. (Helyeslés a baloldalon.) Még föl kell említenem egy más körülményt, tudniillik azt, hogy az országnak föídtehermentesítési tartozása 9 és 18 év alatt végleg törlesztendő lett volna. Azonban az ország polgárai dírect adóik után földtehermentesítési járulékot is fizetnek. Talán a kormány lesz szives nyilatkozni, hogy most már az országnak földtehermentesítési adópótléka permanens lesz-e? Én nem gondolom, hogy az ország adózó polgárai ezen teher alól fel lesznek mentve, de annyit elvártam volna, hogy legalább utalás történjék arra és tudja meg az ország, hogy ezen adópótlék fizetése, melytől ha tényleg nem is, de jogilag rövid idő múlva szabadulnia kellett volna, most már szintén ki lesz tolva hosszú évekre. Ez az adózókra minden esetre figyelemre méltó szempont, mert a földtehermentesítési adópótlék soha sem volt máskép contemplálva, mint ugy, hogy ezen adó terhelni fogja az országot bizonyos ideig, azon túl pedig az országnak rendelkezési joga okvetlenül be kell hogy következzék arra, vájjon fentartja-e azt tovább is vagy elejti? (Helyeslés balfelöl.) Egy másik hátránya a törvényjavaslatnak az, hogy nemcsak a kamatterhet állandósítja, de, fájdalom, a kamatlábat is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem kis jelentőségű egy ország közgazdasági életében a mai világban, mikor az államok 3°/'o-kal|convertálnak, egy conversio keresztülvitele, melynél az államra kamatleszállítási előny nem hárul, de a nagy kamatlábat hosszú időre, ugyszól • ván permanenssé teszi. Ez a gazdasági élet kamatlábára is okvetlenül visszahatással lesz. Egyik súlyos hibája a törvényjavaslatnak az is, hogy semmi néven nevezendő szerződésszerű biztosítékot nem tartalmaz arra, hogy ezen conversio valósággal keresztül is vitetik, mert én erősen bizom ugyan abban, hogy azok, a kik erre válalkoztak, bírnak is elég nagy súlylyal és elég hatalmas pénzügyi befolyással, hogy azt saját reputátiójuk érdekében is létesítsék, mire egy országgal szemben vállalkoztak. De utóvégre is a conversio keresztülvitelénél előfordulhatnak oly politikai és gazdasági szempontok, melyek mellett a conversiót még mindig keresztül lehetne ugyan vinni, de nem oly nyereséggel, mint most reméllik. Hogy ez esetben a szerződésszerű kikötés hiányában a conversio meg fog akadni: előttem tisztán áll. Ha azok az igen tisztelt pénzhatalmasságok meg lettek volna győződve arról, hogy az országhitele oly erős, hogy az kibír egy kisebbszeríí gazdasági vagy tán politikai válságot is: e lucrativ conversióra bizonynyal ugy vállalkoztak volna, hogy kötelezték volna is magukat. Deigy keresztül fog vitetni a conversio, ha haszonnal jár, ha pedig nem, ugy meg fog akadni és két évig le lesz kötve az állam és ez idő alatt még a legkedvezőbb esélyek, a leglucrativabb viszonyok között sem veheti elő a conversiót. Ez mindenesetre súlyos hibája a törvényjavaslatnak, mert egyoldalú és csak az ország érdekeit sértheti. Van e törvényjavaslatnak még egy másik intézkedése is, melyet kicsinyleni nem szabad. Ez az, hogy az újabban kibocsátandó czímletekre hypothekát nyújt, még pedig nemcsak azon összeg erejéig, melylyel a hypothékára a magyar állam eddig is kötelezve volt, hanem kiterjeszti a hypothekát azon 84 milliót tevő két ezímletre is, melylyel szemben az állam eddig obiigóban nem volt. A magyar államvasutaknak oly összegig való lekötése, mely nagyon közei áll a vasutak valódi értékéhez, nem lehet közömbös a magyar államra nézve. Nem közömbös erkölcsileg sem, mert hisz, ha a magyar állam hitele oly erős, hogy elérkezettnek látja az időt ily conversio keresztülvitelére : ezzel legalább is nem áll összhangban azon körülmény, hogy a kormánytól e conversio sikeres keresztülvitelére újabb hypothéka kívántatik. Igen közel áll ehhez az a feltevés, hogy az illetők a magyar állammal szemben tanácsosnak tartják a hypothéka követelését. Mert hiszen, ha a magyar állam pénzügyi ereje oly erős, mint mondják, akkor legalább is megfoghatatlan azon