Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

144. országos ülés deezember 1-én, szombaton. 1888. 385 eljárás ? Ez nemcsak annyit tesz, hogy egy bizonytalan pénzoperatio, egy az egész társadalmat foglalkoztató, annak minden rétegét érdeklő eljárás évek hosszú során át nyomja közállapotainkat; az egyenesen pénzkérdés nem az állam, hanem a kötvényekben kielégítendő magánosok szempontjából. (Ugy van! jobbfelöl.) Pénzkérdés azért, mert ha a bizonytalanságnak tényezőit vonjuk be e törvényjavaslatba, akkor semmiféle garantiát az iránt nyújtani nem lehet, vájjon azok a papírok mily alapon lesznek értékesíthetők; ha nem határozott tényezővel állunk szemben az emissio alkalmával és nem tudjuk megmondani, mennyi lesz a kibocsátandó összeg, újra felidézzük az annyiszor panaszolt bajokat, melyek a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági kötvények kibocsátása alkalmával oly nehezen sújtották az amúgy is megpróbált közönséget. De a gyorsaság kérdése egyúttal azt is teszi, hogy önök az általános — megengedem szép és modern — irány szempontjából itt az alkotmányosságnak, a közszabadságnak garantiáit akarják nyújtani az egyeseknek, de akkor, mikor egy rövid évre vagy másfél évre kiterjedő eljárás helyett kiterjesztjük azt 10 évre, (Zajos ellentmondás balfelől) e modern adomány nyal a megélhetés feltételeit vonják meg számos családtól. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Akkor, uraim, hogyha önök nemcsak elvontan a jogi szempontokkal, hanem a gyakorlati élet követelményeivel is akarnak számolni: a megoldásnak ily módozatát legalább ne állítsák oda ugy, mint exclusiv jogosultsággal birót, (Helyeslés) mert azt hiszem, hogy ha e szempontokat nem akarjuk szem elől téveszteni, akkor nem ily általános, magukban véve igen szép, mindig követendő és szem előtt tartandó elvek szerint hanem a gyakorlati élet követelményei szerint kell azt megoldani; akkor nem azt kell felállítani, hogy egyedül a bíróság nyújtja a függetlenség garantiáit, hanem a javasolt eljárásban azt kell keresnünk, vájjon nyujtja-e azon garantiákat, hogy azok a jog és méltányosság szerint meg lesznek-e oldhatók. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem nyújtja !) Épen azt leszek bátor illustrálni, hogy igenis nyújtja, mert nemcsak a birói eljárás nyújt függetlenséget. Az administrativ eljárásban, a hol az előadóknak az önálló vélemény adásjoga biztosítva van, a hol a legfőbb fórumban nem is először döntetik el egy kérdés, hanem csak másod és utolsó fokban, midőn egy, a függetlenség attribútumával bíró közigazgatási bizottság albizottsága bírálta már meg, kérdem hol lehet minister, ki az első fokon hozott ítéletet a jog, igazság és méltányosság ellenére megváltoztatni tudná akkor, midőn annak tudatában van, hogy eljárása nem annak az actának aláírásával KÉPVH NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. nyer teljes befejezést, hanem hogy mindazon jogok, melyeket az alkotmány biztosít, a közigazgatási eljárásban fenn vannak tartva a ministernek eljárása ellenében is. (Helyeslés.) Ha ugy kivánnók eldönteni a kérdést, hogy az egyeseket megillető kérvényezési jog, a képviselőket megillető interpellátio joga, vagy általában a kérdéseknek a közönség előtt a sajtó terén való szóba hozatala ki volna zárva a minister által eldöntött kérdésekre nézve: akkor t. ház, én is aggálylyal nyúlnék a megoldás új módozatához, de midőn azt látom, hogy már most is mily féltékenyen őrzik önök az egyesek jogát, akkor én a már előzetesen is nyilvánuló ellenőrzéssel szemben nem merem ugy oda állítani a kérdést, hogy a minister teheti azt, a mit akar és azért felelősségre, még pedig hatályosan felelősségre nem lehet vonni. (Helyeslés jobbfelől.) Még csak egyre vagyok bátor, t. ház, utalni, tudniillik arra, hogy midőn nagy kérdések előtt állunk, midőn egész osztályokra kiterjedő társadalmi kérdések, az állam financiáira ugy a jelenben, mint különösen a jövőre kiható, azoknak a távolabb jövőben talán épen legbőségesebb forrását képező reformról van szó, akkor nem lehet a mindennapi életnek megszokott eszközeit biztosítékul felállítani, mint a melytől eltérni nem szabad. Bármely nagy reformalkotásoknál látni fogjuk, hogy felülemelkedve a mindennapi életben követett elveken, felülemelkedve még azon elveken is, a melyek mindig szem előtt tartandók, a salus rei publiciae s inkább a czélszerűség, mint a jog szempontjából biráltatot tmega kérdés. Fenyvessy képviselő ur az 1848-iki törvényekre méltóztatott hivatkozni és mintegy tréfásan megjegyezni, hogy a mostani igazságügy minister mennyire nem törődik az ily kérdésekkel, míg mit tett az akkori mindnyájunk emlékében is nagyrabecsült és mélyen tisztelt igazságügyminister? Azt tette — hogy ha azokat a 48-iki törvényeket megnézni méltóztatnak, látni fogják, hogy különösen a közadók szolgáltatása terén csak a főbb elvek mondattak ki a törvényben, a szolgáltatások mértékei is hozzávetőlegesen állapíttattak meg, a szolgáltatások osztályozása, az egész adókezelés, a befizetés idejének meghatározása a rendeleti útnak tartattak fenn. Akkor senki sem látta abban az alkotmány, a modern ideáknak megsértését. Ha önök tisztelik azon kor reform müveletet, amelyek akkor megvalósíttattak, ugy méltóztassanak megengedni, vonják le ezekből a következtetéseket és honorálják azt, hogyha egy kormány hasonló reformoknál nem bíróságokra, hanem merném mondani a jog és czélszerűség teljes biztosítása mellett, admínistrativekívánja fentartani a kártalanítás megállapítását. 49