Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

129. országos tlés november 12-én, hetién. 1888, & í> valóban, ha az ember mindenféle segédeszközökkel és faetorok előszedésével mélyebben akar látni, erős eombinatióra van szükség, ha ezen conversio eredményét meg akarja ítélni. Azonban ilyen coiubinatio felfogásom szerint lehetséges; nem mondom, hogy precis és hibátlan, de legalább megközelítőleg és én bátor leszek a t. ház elé egy ilyen eombinatio képét tárni. A törlesztési éveknek 70—75—80 évekre való kitolása, továbbá azon minimális eredmény, melyet a törvényjavaslat elérendőnek jelez, annak utána a költségvetés egyes alkatrészei olyan tényezőket képeznek, melyeknek összevetéséből bizonyos eredményre lehet jutni azoknak, r kik azzal behatóbban szándékoznak foglalkozni. Épen azért nem tudom megérteni, t. ház, azt, hogy miután eombinatiók és pedig approximativ combinatiók lehetségesek, az európai pénzpiaczon pedig azok, kik e eonversióval foglalkozni fognak, combinatiókat felállítani képesek: mondom, nem tudom belátni, hogy miért tartózkodott a kormány az indokolásban a törvényhozásnak oly adatokat juttatni tudomására, melyek alapján a conversio eredményét alaposan vagy legalább hozzávetőleg megbírálhattuk volna. (Helyeslés halfelöl.) Megengedem ugyan, hogy a minimális cursusnak közlése azért nem történt, mert a cursus emelkedésében a kormány partícipálni fogván, ennek indokolt hullámzása nincs kizárva, de hogy ezenkívül egyéb körülményeknek felderítése miért tagadtatik meg akkor, mikor azokat, azok, a kik e eonversióval foglalkoznak, megközelítőleg látják és tudják, ezt én felfogni képes nem vagyok. En ebből más eredményre nem juthatok, mint arra, hogy a kormány ezen adatok felsorolásával azért késett és ezeket azért nem hozta a képviselőház tudomására, hogy a képviselőház ne legyen azon helyzetben, hogy a törvényjavaslat keresztülvitelénél világosan lásson és a conversio valóságos eredményeit megítélhesse. Azon rébus, t. ház — mert a pénzügyi eredményre nézve ez a törvényjavaslat valóságos rébus — mely a törvényjavaslatban foglaltatik, megközelítőleg kicombinálható. Egész őszintén akarok szólani. (Halljuk! Halljuk!) A minimális eredmény alapján lehetséges combinatiónak ugyanis két feltétele van. Az egyik az, hogy a törvényjavaslat szerint a mai kamatszükségleten belül kell maradni, mert a conversio után sem szabad több kamattehernek az összes új czímletek összessége után az aranyagio hozzászámításával maradni, mint a mennyi ez idő szerint az államot terheli, vagy a jelenleginél talán valamivel csekélyebb lesz, mert hiszen az mondatik, hogy bizonyos mértékű kamatmegtakarítás is lesz. A második tényező az, hogy a végeredménynek olyannak kell lenni, hogy az államnak azon jelenlegi terhe, melyet részint a tőketörlesztés, részint KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. j a kamatfizetés folytán együttesen visel és a mely, az aranyban fizetendő kölesönök utáni agiót is hozzá számítva 38.859,000 frtot tesz, azon összeggel kevesbedjék, mely az 1889-iki költségvetésben ezen tőketörlesztésekre bevételként fel van véve és a mely 13.097,000 frtot tesz. E két factor segélyével kell keresni az új tőke összegét és ha ez megvan, ki lehet eombinálni a minimális cursust is. Előttem van például egy eombinatio, a mely a felállított eredményeknek számszerint teljesen megfelel és a mely a következő. (Halljuk! Halljuk!) A jelenleg eonvertálan*dó aranykamatozású tőke, mint az indokolás is mondja, mindig kerek összegekben szólva, 178millió forintot tesz. Ha ezen összeg felemelkedik 222 millióra, akkor ezen 222 millió kamatozását 4°/«-kal véve, mert a kamatok, mint a jelentés mondja, 4—4*5% közt váltakoznak, a fizetendő kamatösszeg 8.880,000 forintot fog kitenni, a mi a 25%-nyi agio hozzászárnításával 11.110,000 írtra emelkedik. Ha továbbá a papírban fizetendő 283 millió forintnyi kölcsönöknek összege tőkében 311 millióra emelkedik, ezt négy és fél százalékkal kamatoztatva, ez után 13.995,000 frtkamat jár; ha tehát az egyes adóssági categoriáknak tőkéi az említettem magasságra fognak emelkedni, az állam kamatterhe 25.095,000 frt lesz; ha pedig az az eshetőség fog bekövetkezni, hogy a convertálandó papirczímletek nem 47* százalékkal, hanem csak 4 százalékkal fognak kamatozni, akkor a tőkének nem 311 millióra, hanem körülbelül 350 millióra kell emelkednie, hogy a bekövetkezendő állapot folytán az országnak kamatterhe 25.100,000 frt legyen. Ha már most ez bekövetkezik, akkor azt látjuk, hogy a kamatteher bent fog ugyan maradni jelenlegi keretében, de a tiszta kamatnyereség nem lesz több mint 150—200,000 frt, Hogy ez praecie számítás-e vagy sem, a felett nem vitatkozom tovább, de állítom, hogy az indokolásnak megfelel, sőt tovább megyek és a törlesztésre is át fogok térni és azt állítom, hogy a jelenlegi adóssági tőkének általam jelzett összegben való emelkedése oly eredményt fog létesíteni, a mely a kamatösszegnek is megfelel, a törvényjavaslatban pedig az mondatik, hogy az egyik, a mit el kell érni az, hogy kamatmegtakarítás jegyen, de erre súly nem fektettetik. Ha már most ez az esetbe fog következni, könnyen ki lehet számítani a cursusokat is, úgy az arany mint a papircategóriák után a szerint, a mint a papir categoriáknak kamatja 4, vagy 47* százalék lesz. Constatálom tehát ebből azt, hogy minden lehető eombinatio szerint, kivéve, ha az állam a cursus segélyével — a mi fölött nagyon kételkedem — több kamatmegtakarítási eredményt fog elemi, mint ezt jelezni bátor voltam, , más eredményre jutni nem lehet, minthogy a tőkej adósság az arany-categoriánál mintegy 44 millió, ! a papírnál pedig, ha az új czímletek 47* százaié-