Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-144
378 144. országos ülés deczember 1-én, szombaton. 1888. lommal fölvettetett s a kérdések körében elmosódott, az akkor elmondottakra hivatkozzék, ez valóban emlékeztet arra az ismert régi német bohózati mondásra: j,Ich bin dein Vater Zephyses, und sage Dir nur dieses." (Derültség balfelöl.) Egyébiránt ha visszaemlékszem arra, a mit a t. ministerelnök ur az általános vita alkalmával e tárgyban mondott — és azt hiszem, helyesen emlékszem vissza — és ha nézem, hogy a kormány indokolása e tekintetben mit tartalmaz, mindig egy általános phrasissal találkozom, melyet a miniszterelnök ur ma ismételt, t. i. azzal, hogy egy ilyen műveletnél, melynél az állam 200 és több milliónyi összeggel van érdekelve, melynél tehát a kincstár érdeke a pénzügyek rendezésén fáradozó kormánynak és parlamentnek vállaira ólomsúlylyal nehezedik, hogy egy ilyen műveletnél valóban egyetlen egy más pénzügyminister sem vállalhatna — az ő felfogása szerint — felelősséget azért, hogy ha a müvelet végeredménye, az állam által elvállalandó tartozások végleges megállapodása iránt az utolsó intézkedést, a döntési jogot kezéből kiadná és a bíróságokra ruházná át. (Igás ! ügy van! a szélső baloldalon.) Hát t. ház, ez az általános mondás — mert tuíajdonképen ez képezi a ministerelnök ur argumentiójának lényegét — megérdemli, hogy szétbontassék és hogy megnézzük, hogy abban tulajdonképen micsoda rejlik. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök ur azt hiszi, hogy a felelősséget neki nem szabad a végeldöntés fölött, hogy kinek-kinek mennyi kárpótlás jár, a bíróságokra ruházni, mert ez által az állam érdeke ellen vétene. Mit jelent, ez t. ház? Vagy azt jelenti, hogy nem bizik abban, hogy a bíróságok jogosan és igazságosan fogják megállapítani a kárpótlási összeget, vagy azt, hogy jog- és igazság ellenére is akarja a kártalanítási összeget megállapítani, (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) ha a kincstár érdeke az ő felfogása szerint ezt megköveteli. Tertium non datur, a kettő közül egy és hogy a kettő közül melyiknek elfogadása vet szomorúbb világot a kormányra, azt eldönteni nem érzem magamat hivatva. Azt hiszem, hogy mindkettő egyaránt olyan színvonalon állj, mely a komoly vitatkozás alkalmazását sem bírja meg. (Igaz! JJgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a többség részéről felszólalt egyetlen bátor férfiú (Halljuk! Halljuk! balfelől) ezen functiónak a kormányra való ruházását a ministeri felelősséggel indokolta, mondván: miért ne bíznánk e tekintetben a pénzügyministerben, hiszen nem lehet Magyarországon senki pénzügyminister, a ki a többség bizalmát nem birja. Hát, t. ház, erre a theoriára csakugyan szabadalmat vehet a képviselő ur, a ki azt feltalálta, (Ügyvan! balfelöl) mert hogy a parlamenti többségre való támaszkodás, a párturalomnak kifejezésre jutás valakit eminenter birói állásra és birÓi functiónak végzésére qualiticáljon, oly találmány, melyet eddig a világnak egyetlen jogásza sem állított. (ügy van! balfelől.) Ha valami el van fogadva az államtudományok controvers tételeinek nagy mezején, mint kétségbe vouhatlan igazság, ez az, hogy ott, a hol jogok védelméről van szó, a parlamenti többség uralma, illetőleg a parlamenti rendszer, mely a többség elnyerésétől teszi függővé a hatalom helyes gyakorlását, kellő biztosítékot, kellő oltalmat a polgároknak nem nyújt. (ügy van! balfelől.) Ezért tartották szükségesnek mindenütt, a mit nálunk is ígérgetnek, a közigazgatási bíráskodás behozatalát, hogy a polgároknak közjogi téren fennálló jogosítványai az administratiónak túlkapásai ellen védelemben részesíttessenek, mert nem látnak biztosítékot a parlamenti többség hatalmában, mely annak természete szerint az általa különben támogatott kormánytól nem vonhatja meg a bizalmat minden egyes, talán nem helyesen elintézett eset miatt. ( Ügy van ! balfelől.) Ha ez áll, a politikai tevékenységhez mégis közelebb álló közjogi jogosítványok mezején, akkor a mindenütt elért vívmánytól: a közigazgatási bíráskodástól nemcsak egy lépést innen maradni — a mint hogy sajnos, eddig elmaradtunk — de ezen elmaradottságtól még egy lépést hátrább menni és a magánjogok a meum és tuum feletti bíráskodást a parlamenti felelősségre és a többség támogatására akarni alapítani: ez hallatlan elmélet. (Igaz! ügy van! bal- és szélső balfelöl.) A t. ministerelnök ur nem tudván indokolni minden elméssége daczára, nem tudván helyes alapját kijelölni — mert ily alap nincs is — azon monstruosus intézkedésnek, mely e szakaszban foglaltatik, a maga egyéniségét állítja előtérbe és apellál saját pártjának és talán az egész háznak sympathiáira — hogy ugy mondjam, elelérzékenyültségére — mondván: tudom nagyon jól, hogy mindazon gyanúsításoknak kiteszem magamat, a melyeket az ellenzék velem már előre is sejtet; tudom ezt, de mikor az állam iránti kötelességem parancsolja, hogy e súlyos felelősséget magamra vegyem, hogy ezeknek a súlyos gyanúsításoknak magamat kitegyem : akkor nem habozhatom : ki kell magamat tennem azoknak, el kell fogadnom a felelősség súlyát s el kell szenvednem mindazt, a mit ezért szenvedni kell. (Tetszés balfelöl.) Ezen ügynek tárgyalásánál természetesen, ugy, mint mindenkor, távol áll tőlem a személyes sértés szándéka —s remélem e tekintetben politikai ellenfeleim is igazságot szolgáltatnak nekem (Ugy van! jobb és balfelől) — ezen nagy elvi kérdés elbírálásánál tehát a személyektől el kívánok tekinteni és azt hiszem el is kell tekinteni, (ügy
