Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

370 144. országos ülés deezember 1-én, szombaton. 1888. Nem mondhatja erre a t. ministerelnök ur, hogy hisz ez is részben közigazgatási emberekből áll. Tudom, szükséges, hogy közigazgatási ismeretekkel is bírjanak azok, a kik ily természetű ügyek felett fognak határozni és én eléggé megvédve látom a magánosok jogát az állam ellenében a jogi képzettségű szakférfiak által, kik ott birói széfet ülnek. (Helyeslés balfelől.) És most engedje meg a t. képviselőház, hogy a szakasznak egy másik pontja ellen is ugyanezen indokokat érvényesítve, indítványt tehessek. (Halljuk!) Az mondatik ugyanis e szakaszban, hogy a közigazgatási bizottságnak albizottsága lesz kiküld ve. Én csak egy szót kívánok beiktatni, a mely szintén az elfogulatlanság megerősítésére szolgálna, tudniillik azt, hogy választott tagokból (Helyeslés a bal- és a szélső oldalon. Egy hang: Nem a postamesterből!) álljon az a fórum, nem kinevezett tagokból, a kik valóságos függésben állanak az állammal szemben. (Helyeslés balfelől.) Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék az általam felhozott indokok kegyes figyelembevételével következő módosításomat elfogadni (Olvassa): „A 11. §. 3. pontjában e szó „pénzügyminister" kihagyandó és helyébe teendő „pénzügyi közigazg atási bíróság" ; továbbá az 5-ik bekezdés második sorában e szó után: „rendszerint" közbeszúrandó e szó: „választott". (Élénk, hosszan tartó helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz; T. képviselőház! (Halljuk!) E szakasz, mely most kerül a t. ház tanácskozása alá s a melyben le van rakva Magyarországnak, ez ugy nevezett modern jogállam úgynevezett alkotmányos szabadelvű kormányának jogérzete, valóságos botrányos szégyenfolt egy modern jogállamon. (Zajos helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Hisz e szakasz megtagadja a modern jogállam legprimitívebb alapelvét; hisz e szakasz arczul csapja századunk korszellemét, a mindenütt, a félig civilizált államokban [is már régen érvényre jutott nagy elvet, hogy senki a maga ügyében egy személyben biró és fél nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az ember igazán kételkedve néz szélylyel, hogy melyik állam parlamentjében van; az ember kételkedve kérdi, hogy van-e még Európában parlament, a hol az egyéni szabadságjogoknak érvényre jutásáról beszélni lehet, sőt beszélni kell ? Az ember kétkedve kérdezi, hogy Magyarországé-e ez a parlament és ez a kormány ? Ezé az országé-e, mely az egyéni eszmék és egyéni szabadságokért oly sok és szép harczot vívott ki és nem mindig eredménytelenül; ezé az országé-e, a melynek modern jogi állami basisát lerakták az igazi jogászok és nem Fabinyek. (Mozgás jóbbfelől. Igaz! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) Lerakták 1848-ban az akkori igazságügyminister: Deák Ferencz és lerakta a 67-es korszak israzsáeriiíryministere : Horvát Boldizsár; az a Horvát Boldizsár, a ki a túloldalt ott hagyta és itt ül már is közöttünk. (Éljenzés a baloldalon.) T. képviselőház! Ez a szakasz kétségtelenül keresztül ment a ministertanácson. Én ugy tudom, hogy a ministertanácsban van egy minister: az igazságügyminister. Legyen szabad kérdeznem az igen t. igazságügyminister úrtól, ha jelen volt ennek a paragraphusnak a tárgyalásánál, vájjon felemelte-e hathatós jogászi szavát szemben a pénzügyministerrel ? Legyen szabad kérdeznem, hogy az igazságügyminister ur, a ki bizonyára tudja és kell is hogy tudja, mert jogász és mert igazságügyminister, vájjon felvilágosította-e a ministertanácsot, az egész kormányt, hogy ez a paragraphus megsértése a jogrendszernek, megsértése a modern jogállam alapjának. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Most már, t. képviselőház, lassankint kitudódik, hogy a Tisza-kabinetnek milyen igazságügyministerre van szüksége. (Halljuk! Halljuk !) Most már lassankint kitudódik, hogy Tisza Kálmán ministerelnök a kormány feje, a ki •— mint az egész ország tudja, igen kevés érzékkel bir a jog iránt — olyan ministert keresett, a ki igen kevés érzékkel bir saját jogászi hivatása és jogászi feladatáról. Az egész Tisza-kormánynak csak egy ministere van, a kinek a t. ministerelnök ur nem tud és nem mer imponálni s ez a császári királyi tábornok, báró Fejérváry Gréza honvédelmi minister. (Mozgás jobbfelöl. Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Igaz! Ugy van.) Elnök (Csenget): T. ház: (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Ugy van! Halljuk! Halljuk!) Nekem csak egy 'megjegyzésem van és ez az, hogy báró Fejérváry Gréza nem császári királyi tábornok, hanem császári és királyi tábornok. (Helyeslés jóbbfelől. Élénk derültség a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Egészen igaza van a t. elnök urnak: mert csakugyan nálunk ugy kellene lennie, hogy császári és királyi tábornok. Adja Isten, hogy mindenütt ugy legyen! Mondom, t. ház, hogy a t. ministerelnök urnak nem imponál senki, csak báró Fejérváry Géza. honvédelmi minister ur. Próbálja meg csak egyszer a t. kormány bármely tagja valami ilyfajta szakaszba becsempészni, vagy pláne nyíltan beiktatni olyasmit, a mi ellen a honvédelmi minister katonai érzéke fellázadna, próbálna csak bármely minister ily szakaszt beiktatni, eLég lenne egy kardcsörtetés, hogy az illető minister szakaszostul együtt eltűnjék oda, a honnan a ministereknek nincs többé feltámadás. (Élénk derültség és helyeslés a szélső báloldalon. Ugy van!) Hanem az igazság ellen véteni, a jogrend-