Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

S54 143. országos ülés november 39-An, pétiteken. 1888. kik e szakaszt, ugy mint azt a bizottság szövegezte, megszavazták, megadják az adófelügyelőnek, a közigazgatási bizottságnak s végforumban a pénzügyministernek azt a korlátlan jogot és hatalmat, hogy teljesen szabad meggyőződésük szerint mérlegeljék a bizonyítékokat, melyeket egyesek és városok felhoznak. Ha én azt látom, hogy egy törvényjavaslatban egy elv tétetik le, mely szerint a régebben leszavazott állásponttal ellenkezőleg ott, hol a zárszámadások bizonyítása el nem fogadtatott, szembeáílittatik egy oly bizonyítási mód, mely problematicus értékű okmányok vagy érdekelt tanuk vallomására súlyt fektet, ha tetszik az adófelügyelőnek ; snein enged súlyt fektetni valóságos értékű" bizonyítékokra, ha ez az adófelügyelőnek nem tetszik : én ily törvényhozási munkát nem akarok végezni soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez fő indoka annak, hogy én, ki általánosságban az erkölespolitikiii motívumot teljesen osztom, ez intézkedését a javaslatnak már csak azért sem fogadhatom el, mert előttem áll a gyakorlati élet annak minden eonsequentiájával. Látom, hogy a parlamentarismus jelen korszakában ezen bizonyítékok ismét^a befolyásos egyének ég a kormánypárt javára fognak magyaráztatni, hogy aproteetio a legtágabb mérvben fog gyakoroltatni (Ugy van a szélső baloldalon) és hogy másrészről ezzel az üldözésnek egy újabb fegyvere alkottatik meg, (Ugy van a szélső baloldalon) mert nincs köztünk, a ki eltérő véleményen lenne az iránt, hogy az adófelügyelőnek s a pénzügyministernek adott ezen jog mellett, lehetővé válik az, hogy a jogosulatlan igények nagy mérvben nyerjenek kielégítést, a valóban jogosult igények pedig figyelembe ne vétessenek. (Ugy van! szélső balfelöl.) Most t. ház, méltóztassanak megengedni, hogy még néhány érvet említsek fel arra nézve, a mi engem tisztán jogászi szempontból arra indít, hogy a javaslatot el ne fogadjam. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogadhatom el a 10. §-t azért sem, mert az a dolus és a culpa közt, valamint a jóhiszeműség közt absolute semmi megkülönböztetést nem tesz, (Halljuk! Halljuk !) De nem fogadhatom el, mint jogász azt sem, hogy egy olyan fórum, melynek tagjai nem tesznek esküt, eskü alatt tanukat hallgattathassanak ki. Ezt én jogi szempontból a jog cardinalis elveibe ütköző ellentmondásnak tekintem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem fogadhatom el ezen szakaszt azért sem, mert ebben az illetőknek, a kik hibásak az adó bevallás körül, felelőssége szabályozva nincs. Elégnek tartom ezt, t. ház, röviden jelezni. (Ugy van! balfelöl.) S már most méltóztassanak megengedni, hogy ezen rövid indokolás után áttérjek magára a kérdésre, mely szőnyegen van. (Halljuk ! Halljuk !) Az adó-eltitkolásokról beaBélüok t. ház. Hát méltóztassanak nekem megengedni, hogy e tekintetben egy rövid reminiscentiát elevenítsek feb (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ;t magyar nemesi osztály 1848 előtt adót nem fizetett, ezt méltóztatnak tudni s igy az nem volt ezen kötelesség gyakorlatában. Később következett a gyászos absolutisticus, majd pedig a provisorialis korszak. Ezen időben, mint azt a t. ministerelnök ur is megjegyezte, hazafias kötelességnek tekintették az adó nem fizetését. Miért ? Mert törvénytelenül kirótt adót akartak rajtunk behajtani. Most t. ház, milyen jelenséggel állunk szemben ? Azzal, hogy 1867. óta egyetlen kormány sem tudta a nemzetet ezen kötelesség teljesítésére ébreszteni; nem tudta a nemzetet megszoktatni arra, hogy az adófizetés kötelezettségének eleget tegyen. Hát ki lehet ennek az oka ? Ki felel arról, hogy a nemzet még ma is jogfolytonosságot lát Tisza Kálmán kormányzatában a Bach és Schmerling korszakkal szemben. (Derültség a szélső baloldalon.) Ki tehet arról, t. ház, ha a nemzet nem tud különbséget tenni a törvénytelen és igazságtalan adók között, a melyek megélhetésének lehetőségétől fosztják meg őt? Bizonyára azon kormány, a melynek kezében vannak az eszközök, hogy megbékítse és meggyőzze a nemzetet arról, hogy ezen terhek jogosak és igazságosak és az állam terheinek könnyítésére és elviselésére alkalmasak. (Ugy van! szélső baloldalon.) Bizonyára nem raj'tunk múlik ez, hanem azokon, a kik ezt a rendszert alkották, a mely mellett a magyar nemzet nem tud odáig fellelkesülni, hogy az állam iránti közterhek és tartozásokban a részét magának megkövetelje. (Ugy van! szélső balfelöl.) A t. minister ur felszólalásában a maehiavellismus modern tanával elsírta krokodilus könnyeit és elmondotta nagy fájdalmasan, hogy adjunk hangot annak, hogy az államot megcsalni nem szabad. Tudomásul veszem, t. ház, hogy ő csak a hangadásnál marad; de hogy viszhangot ezen hang innen nem fog kelteni, ennek 1. ház, sokkal mélyebbre ható okai vannak. (Halljuk ! Halljuk !) E mélyre ható okokról szellemesen és helyesen beszélt az előttem szólott gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam. És mégis mit tapasztaltunk t. ház, ezen vitánál? (Halljuk! Halljuk!) Eleven bizonyítékát láttuk annak, hogy a mi társadalmunk nemcsak rétegekre, hanem osztályokra is van tagolva. Láttuk azt, hogy a tegnapi nap folyamán felkel egy ifjú szónok, a kiről a költő talán azt is mondaná: „a férfiasság nem gyáva mohával" és ennek a fiatal szónoknak a képviselőház maga bizalmat és felszólalásának tekintélyt előlegezi (Halljuk ! Halljuk !) S én szívesen constatálom azt, hogy e tekintetben a t. ház nem csalatkozott. Gróf Andrássy Gyula t. képviselő hozott magával tudományos