Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

30 129. országos Ölés noveml>« 13-én, hétfőn. 1888. E két tényező hiánya mellett is hozzávetőleg lehet állítani azt, miszerint a már említett pénzügyi eredmény mellett a papírok elég jól lesznek érté­kesíthetők és igy még e szempontból sem eshetik a művelet kifogás alá. De tévedés volna azt állí­tani, hogy a müvelet önmagában csak igy ítélendő meg, mert ezen műveletnek főfeladata az állam­háztartás rendezésére vihető vissza. Mert az tagad­hatlan,hogy az államháztartásban az egyik tényező, a törlesztési quotaigen jelentékeny összegre emel­kedik s minthogy ezen jelentékeny összegből egy nagyrészt az 1881. év óta megfelelő járadékok­nak kibocsátásával fedezetbe vettünk fel, az e czímen kibocsátott papírjaink összege és az ezzel járó kamatteher évről-évre növekedik, annyira, hogy a,z 1881. évtől a mai napig e czímen már 101 millió frtot meghaladó összeget bocsátottunk ki, a mi magában véve 5.300,000 írttal nagyobb összeggel terheli az évi Ludgetet. Minthogy pedig a törlesztési quota e papírok után, melyek beváltá­sáról itt szó van, évről-évre nagy mértékben növe­kedik, igen természetes dolog, hogy az, a mi most már 700,000 frtra menő teher, mely az évi kibo­csátás után jár, évről-évre nagyobb lesz és ennek következtében abból a szempontból kell megítélni igénytelen nézetem szerint e műveletnek ez idő szerint való elfogadását és ez idő szerint való keresztülvitelét, miszerint,-ha az említett pénzügyi eredmény eléretik s igy a törlesztési quotára, fel­vett fedezet az államháztartásból kitörölhető lesz, a mi mint minimális eredmény szerződésileg biz­tosítva van : ebben az esetben az államháztartás egy oly tényezőtől szabadul meg, a mely nemcsak mint évi teher magában véve teher, de egyúttal a deficitnek állandó forrásátképezte és ennek követ­keztében, ha az államháztartás rendezését minden irányban keresztül akarjuk vinni, oly tényezőt, mely a nemzet újabb megterhéltetése nélkül ily nagy tehertől szabadítja meg az államháztartást, ez idő szerint nélkülözni csakugyan hiba volna. S e szempontból annál ajánlatosabb a művelet keresztülvitele, mert másfelől két oly előnynyel jár még ebből a szempontból is, a mely tagad­hatatlanul figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy a valuta-viszonyokat az arányok államháztartásunk­ban nem változtatván meg, az újabb kibocsátás ter­mészetes, hogy e czímen újabb teherrel nem ter­heli, holott a törlesztési papirjáradék ezzel is járt; s másodszor az által, hogy a törlesztéses papíro­kat törlesztéses papírok cserélik ugyan fel, de oly­formán, hogy azok szükséglete az elérendő pénz­ügyi eredményben állandóan biztosítva van, újabb teher ebből az államháztartásra nem származik és egyúttal mégis törlesztéses papírok maradván, nem lesz az állandó, örökös megterheltetése az államnak, mint a hogy ez járadékok kibocsátásá­val történnék. (Helyeslés jobb felől.) Fel lehet hozni — és több oldalról hangoz­tatott is — e művelet ellen azon vádat, miszerint azon hátránya van, hogy egyfelől különböző papi­rokat egyesítvén, a müvelet maga a különböző papírokat egységesekké teszi ugyanazon valuta szerint és ennek következtében még azon műve­letek is, a melyek a beváltandó kölcsönök közül, példának okáért betáblázva nem lettek, mint a 30 milliónyi és 54 milliónyi kölcsön, most a ter­vezet szerint, a vasutakra betáblázva lesznek; de e körülmény megítélésénél figyelembe kell venni, hogy, ha azt akarjuk, hogy a művelet általában nagyobb eredményt biztosítson az államháztartás­nak, minél több ilyen czímletet kellett egyesíteni; és magában véve az a körülmény, hogy 14 külön­böző kölcsön úgy olvasztassék össze, hogy valuta szerint aranyban, ezüstben és papírban összesen 3 czímlet marad, az hitelviszonyaink szempontjából nagy jelentőségű, de másfelől pénzügyi szem­pontból ugy a cursusok javítása, mint a régi papí­roknak természetükből kivetkőztetésének mellő­zése és illetőleg ennek elkerülése végett szükséges volt az, hogy az ugyanazon valutájú papírok állandó elbánás alá essenek, azaz a vasutakra való betáblázás ezekre vonatkozólag egyformán kiter­jesztessék ; az eredmény szempontjából pedig szükséges azért, mert ha kisebb összeget, keve­sebb számú czímleteket veszünk fel a conversio czéljából, annak két hátránya van. Az egyik az, hogy nagyobb számú czímletek maradnak forga­lomban hitelünk terhére és ezt rontják ; másodszor a pénzügyi eredmény nem lenne bizonyos czélnak megfelelő, azaz nem érnők el azt, hogy az állam­háztartásnak azon részét, a mely a deficit egyik forrását képezi, állandóan megszüntessük és ezen I szempontból, t. i. egyfelől az árfolyamok javí­tása, másfelől a pénzügyi eredmény teljes mér­tékben való biztosítása és különösen elszivárgásá­nak megakadályozása szempontjából — hogy az államháztartásnak azon ezélja, hogy a deficitnek egyik forrása állandóan bedugassák, eléressék — és végül 3-szor azon szempontból, hogy 14 czím­let helyett 3 egységes czímlet foglalja el kisebb kamat mellett hitelünk tábláját, azt hiszem, a műveletnek ezen része és ennek kikötése szintén elfogadható és elfogadásra ajánlható. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy mily jelentősége van hitelviszonyaink fejlődése szempontjából annak, hogy a czímletek száma nagy mértékben egyszerusittetik. Méltóztatnak tudni, hogy minden hitel-operátió az ország egész hitelének mértéke szerint vihető keresztül és bírálandó el és az bizonyos, hogy a ki az ország hitelével számolni és főleg azzal dolgozni akar — legyen az akár kormány, akár bankár­csoport — annak mindenesetre küzdenie kell mindazon nehézségekkel, melyek egy ország összes államadósságainak viszonyaiban rejlenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom