Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-143
340 1 * s- °rszAgos ülés november SO-án. pénteken. 1888. Ezen általánosságban tett megjegyzéseim után engedje meg a t. ház, hogy még egy kérdést, mely itt e házban incidentaliter felhozatott, magam is érintsek. Itt csak incidentaliter, de a sajtóban és a sajtón kivül magán társalgásban, melynek széles körét meghatározni alig lehet, felhozatott az, hogy hisz tulaj donképen a 10. §. egy mozgalom eredménye, mely Erdélyből veszi eredetét. T. képviselőház! Én e felett vitázni senkivel sem akarok. Csak egy dolgot kívánok itt eonstatálni. Azt természetesnek fogja találni mindenki, a ki e dolognak pénzügyi oldalát ma látja, hogy az az országrész, mely sokkal nagyobb mértékben van érdekelve, mint az államnak többi részei, természetszerű ösztönénél fogva igen óvatosan, de egyszersmind nagy velleitással kivan saját érdekeinek érvényt szerezni. De, t. ház, szerencsére van egy praegnans bizonyíték, a mely annak idején köztudomású volt és a t. ministerelnök ur előtt is feküdt. Akkor tudniillik, mikor épen a 10. §-nak ilyszerű módosítása már az enquete-tárgyalások alatt felvettetett, egyetlen adat volt, a mely az erdélyi részekből felvilágosítással szolgált. Ezt az adatot szorgos utánjárással az erdélyi gazdasági egyesület elnöke mutatta be. S a midőn az enquete egyik tagja felszólalt, hogy az esetben, ha e szakasz meg nem változtattatik, az erdélyi részekben igen sok regale-birtokos fog tönkre menni: épen ez adatból mutatta ki a ministerelnök ur a legpraegnansabban és legtisztábban azt, hogy az erdélyi részeket legfeljebb 5 — 6 0 /» ban érdekli az eltitkolt adó kérdése. Ha tehát, t. ház, egyéb nem volna is, ezen egyetlen adat, a mely épen a panaszos felek által hozatott fel, tanúsítja leginkább, hogy annak, a minek gyökerét Erdélyben óhajtják keresni, tulajdonkép ott gyökere nincs s talaja is vajmi kevés van. (ügy van! jobbfelöl.) Én, t. képviselőház, nem tartottam helyesnek azt az agitatiót, a mely ott megindult, de nem tartom helyesnek azt sem, hogyha egy agitatio saját érdekeinek érvényesítésére helyesen vagy helytelenül megindult, ez arra zsákmányoltassék ki bármely oldalról vagy bármely részről, hogy az ország egyik részét rosszabb világításba helyezze, mint a milyenbe azt jogosan helyezni szabad és lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Nem akarok, t. képviselőház, e kérdésekről hosszasabban elmélkedni. Az a tisztelet és rokonszenv, melyet ifjú gróf Andrássy Gyula képviselő ur iránt érzek, késztet arra, hogy t. képviselőtársamat még egy dologra figyelmeztessem. (Halljuk ! Halljuk!) Ez pedig az, hogy helyesnek és természetesnek tartom, ha a t. képviselő ur jelenlegi korában és helyzetében nem a múltra tekint vissza, hanem a jövő felé jfordul tekintete és éles szeme a magának rajzolt jövőt látja; ámde jó lesz t. képviselő ur, a múlttal is számot vetni. Nem lehet csak ugy közbeesőleg hibág alapokon nagy nemzeti intézményeket incidentaliter elitélni. Lehet, hogy a választási alapon szervezett municipinmok a mai korba nem illenek egészen bele; de csak ugy mellékesen és mégis feltétlenül a corruptio bajait, ha vannak, és a corruptio gyökerét a választási intézményekben, azokban az intézményekben keresni, a melyek azokat a nagy embereket teremtették, kik közt a t. képviselő ur atyja méltán foglalt helyet, nem lehet és nem is szabad azt a kort, a mely ezen alapon küzdötte ki Magyarország jelen alkotmányát és fejlesztette tovább azt, intézményeivel együtt, csak ugy mellékesen elítélni. (Helyeslés jobbfelől.) És most, mert nem akarok hosszasabban foglalkozni e kérdéssel, nem szándékozom tovább is igénybe venni a t. ház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) hanem egy kérést vagyok bátor intézni, (Halljuk! Halljuk!) az államkincstár érdekeit élénken védő s tán épen azért, mert az államkincstár érdeke lebeg szeme előtt, bizonyos fokig elfogult pénzügyminister úrhoz. (Halljuk! Halljuk !) Kérésem pedig az: engedje a ministerelnököt is szóhoz jutni; azt a ministerelnököt, a ki Magyarország érdekeit és tekintélyét ugy benn az országban, mint künn, a mikor szükséges, mindig meg tudta védeni és óvni. (Helyeslés jobbfelől.) Elfogadom a szakasznak a bizottság által megállapított szövegét. (Helyeslés a jobboldalon.) Miklós Gyula: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Előttem szólott Horváth Gyula t. képviselő urnak főérve ezen szakasz elfogadása mellett az volt, hogy ő nem szeretné, hogyha a törvénybe oly intézkedés iktattatnék, a mely a büntetések egy nemét képezi és visszaható erővel bir. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam tegnapi felszólalása alkalmával már elismerte azt, hogy ezen érvet mi tagadni vagy megtámadni nem akarjuk; hogy ez szándékunkban sincs, mert jól tudjuk, hogy ez által megtámadnék a jogállam létfeltételét. És ha t. képviselőtársam erre mégis visszatér, ugy kénytelen vagyok őt újólag figyelmeztetni arra, a mit mi óhajtunk és akarunk. (Halljuk ! Halljuk !) Mi nem akarunk visszahatóan büntetni, hanem egyszerűen azt óhajtjuk és kívánjuk, hogy a törvényjavaslat alapelve és a törvényjavaslat szigora alkalmaztassák azokkal szemben is,akik az államkincstárt az adóalap eltitkolása folytán megrövidítették. Ez a mi] egyszerű kívánságunk, (ügy van! jobbfelől.) A másik észrevételem, melyet t. képviselőtársam beszédére tenni kívánok, az, hogy ő azt állítja — és én e tekintetben az Ő meggyőződését épemugy fogom tisztelni, mint a hogy meg vagyok róla győződve, hogy ő tiszteli a mienket — a törvényhatósági joggal felruházott városoknál 10— 11 millió forintot tesz az, a miért kárpótlás adandó
