Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

142. országos ülés noTember 29-én, csütörtökön. 1888. 329 megengedte, hogy ezen jövedelem szolgáljon a kártalanítás alapjául. Nem zárkózhatott el, t. ház, sem a kormány, sem pedig a 2l-es bizottság azon kétségbe nem vonható tény elől, hogy nemcsak a regale-jövedelmi adónál, hanem a harmadik osztályú kereseti adónál, a házbér-, a Láz osztály-, a tőkekamat, a közvetett, szóval az adók minden neménél történik adóeltitkolás. Sőt midőn a földadókataster elkészíttetett, az osztálvozásnál, a becslésnél minden birtokos nem sietett a tényleges, a valóságnak megfe]elő adatokat előtérbe tolni és igy az igazságos adókataster megállapítására közreműködni. Midőn tehát, t. ház, az adóeltitkolás többi törvényeinkben csak mint adóügyi kihágás minősíttetik, midőn az 1883 : XLIV. t.-cz. 100. §-a szerint az ily adóeltitkolás az eltitkolt adó 1 — 8-szorosával büntettetik: akkor a regale-jövedelmi adóeltitkolásnak sem lehet más jogi következménye. Nem praemium adásáról van itt szó, hanem arról, hogy a magánjog elvei alapján alkalom nyújtassák a teljes kárpótlás elnyerésére. T. képviselőház! Megvallom, bizonyos ellenmondást látok abban az eljárásban, hogy mig egyrészről és pedig névszerinti szavazással követeltetik, hogy a rendezett tanácsú városok és községek részére a zárszámadás alapján adassék kártalanítás, másrészről midőn ezen szakaszban megengedtetik, hogy számadással, tehát szintén a zárszámadással igazoltathassák az adó alapjául szolgáló jövedelemnél nagyobb jövedelem és ennek alapján adassék teljes kártalanítás; itt pedig, mert adóeltitkolás történt, az kívántatik, hogy ezen városok a nagyobb jövedelemnek megfelelő kártalanítási tőkétől megfosztassanak. Én felfedezni valami nagy különbséget nem tudok abban, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok a zárszámadások, a rendezett tanácsú városok és községek pedig a számadás alapján igazolható nagyobb jövedelem alapján nyernek kárpótlást, mert az 1886 : XXL t.-cz. szerint a törvényhatósági joggal felruházott városok zárszámadásai ép azon elvek szerint készíttetnek, mint a községek zárszámadásai és ezek is, valamint a községek is a tavaszi közgyűlés felülvizsgálata alá terjesztik zárszámadásaikat. Itt tehát a bevételek és kiadások számbaviteli ideje között nincs különbség, másrészről pedig a bevallott jövedelem megadóztatása szintén alapfeltétele a kártalanításnak. T. ház! Nem hiszem, hogy a ház tagjai közül akadna valaki, a ki az erkölcstelenség mellett lándzsát törne ; nem hiszem, hogy az adó eltitkolását valaki helyeselné, mert a tiszta erkölcs az állam alapja, ezt minden képviselőnek védeni, ápolni kötelessége. De hát a javaslat, midőn megengedi, hogy a kártalanítás alapjául a nagyobb jövedelem vétessék, midőn az adó-eltitkolás a maKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. ximalis büntetéssel fenyíttetik; midőn a mulasztást elkövető tisztviselők és pedig az adókivetésnél az állami, a bevallásnál a városi tisztviselők ellen a mulasztás miatt fegyelmi eljárás elrendelése követeltetik, vájjon ez az erkölcs elleni támadás, vájjon ez által az erkölcstelenség a törvényben sanctiót nyer-e? Ha az adó-eltitkolás, mint vétkes cselekmény büntetése erkölcstelen; ha azon büntetőjogi elveknek, melyek szerint senkit nagyobb büntetéssel, mint a milyent a törvény a tett elkövetése pillanatában arra ró, nem büntethető, alkalmazása erkölcstelen ; ha a büntetés azon kellékeinek, melyek szerint a megtorlásnak megfelelőnek, egyenlőnek, arányosnak, igazságosnak kell lennie, érvényre emelése erkölcstelen: akkor elismerem, hogy e javaslat conceptiója erkölcstelen. De kérdem, erkölcsös az, mi igazságtalan és igazságos erkölcsös, az, hogy az adót eltitkoló atya bűneért az ártatlan gyermekek, örökösök vagyonvesztéssel bűnhődjenek, igazságos, erkölcsös lenne-e az, hogy a városokban és községekben, melyek az adó-eltitkolásról tudomással sem birtak, a tisztviselők mulasztása, hibájáért vagyonvesztéssel lakoljanak; vagy igazságos és erkölcsös lenne-e az, ha valaki, a ki az elkövetés pillanatában még ideával sem bírhatott arról, hogy vagyonvesztéssel fog sújtatni, mert az elkövetett cselekményre a törvény oly büntetést nem tartalmazott, most mégis vagyona elvesztésével büntettessék és igazságos lenne-e az, hogy az adó-eltitkolás, mint egyszerű kihágás ellen oly büntetés és pedig főbüntetésként alkalmaztatnék, a mit minden művelt állam és hazánk is kiküszöbölt büntető törvénykönyvéből. Nem, ez nem lenne igazságos, ez igazságtalanság lenne, az igazságtalanság pedig a jog, az ethikai renddel ellenkezik. (Ugy van! a jobboldalon.) Én, t. ház, ezen szakaszt, mint a mely ugy az igazságnak, mint az erkölcsi szempontoknak megfelel, elfogadom; elfogadom annál inkább, mert nem akarnám a vagyonkobzást, mint a feudalismus, mint a középkor és az ököljog korából származott institutiót feltámasztani akkor, midőn a regale megváltásával épen a feudális idők végmaradványait akarjuk eltemetni; nem akarnám életre hívni ezen intézményt akkor, midőn a felvilágosodott korszellem már, mint korhadt intézményt a lomtárba dobta. De kérdem, t. ház, akadhatna-e az országban magyar ember, a ki a magánjogi álláspontról a radicalismus azon álláspontjára helyezkednék, hogy a regale, mint hűbéri természetű jog, eltöröltessék vagy confiskáltassék ? Azt hiszem, hogy nem akadhatna, mert hisz arra épen a nemzet alkotó és feutartó elemét képező középbirtokos és polgári osztálynak és a városoknak van, mint anyagi forrásra, a haza iránti nagy feladataik teljesítésénél szükségük. 42