Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

142. országos ülés aovembi árnak; de hogyha ezt kiterjesztjük a magánosokra is, megengedem, néhány esetben a méltányosság követelményeinek teszünk eleget, de kiszámíthatatlan visszaéléseknek nyitnánk tág kaput. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, itt nem lehet egészen figyelmen kívül hagyni azon körülményt, a mire a ministerelnök ur utalt, és a mire Helfy Ignácz képviselő nr azon ellenvetést tette, hogy midőn Irányi Dániel képviselő ur Békés városának az italmérési jogért adott válságról szólott, csakis az italmérési jogért adott vételárat említette föl. De akár azt említette, akár nem, az teljesen közömbös. A ministerelnök ur felszólalásának e tekintetben a lényege az volt, hogy ott, hol többnemű jogosítvány képezte az eladás tárgyát, ne méltóztassék ezekből a fejlődő és fokozatosan hasznosítható jogosítványokból egyet kiszakítani és ngy oda állítani a tételt, hogy ez által tetemes veszteség éri a városokat; hanem méltóztassék a megvásárolt jogosítványokat együtt venni és midőn a mérleget levonják, ne csak a veszteséget, hanem méltóztassék a többi jogosítványoknál elérhető hasznot is figyelembe venni. Ez kiváló mértékben áll Békés városára; mert senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ha áll az, a mit a kéyviselő ur mondott, hogy oly méltányos alapon történt a megváltás, akkor, ha veszteség éri a várost, az italmérésnél mindenesetre nagyobb hasznot fog elérni a vásári helypénz-szedési jog czímén. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon.) Még egy más körülményt is vagyok bátor érinteni, jelesül azt, hogy mindenki tudja, hogy itt az 1882 — 86-iki supponált évi jövedelemnek húszszorosában állapittatik meg a váltságösszeg, holott merem állítani, hogy a forgalmi árak, melyek az adásvételeknél jutottak kifejezésre, messze alul maradnak ezen húszszoros értéken, mert a jövedelem 13—í4-szerese, a legritkább esetben 16-szorosa adatott vételár fejében. Ugy, hogy ha ezzel szembe állítjuk a törvényjavaslatban foglalt kártalanítási összeget, merem állítani, hogy a kártalanításul a törvényjavaslat által megállapított összeg meg fogja haladni azon összeget, mely az italmérési jognak eddigi forgalmi értékét képezi. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a másik kérdést illeti, a melyet Apponyi Albert képviselő ur vetett fel, hogy tudniillik a kincstár által adandó kártalanításnál vonjuk le egészen a következtetést és ne csak papírban adjunk fele árt, hanem adjuk azt valóságos készpénzben, vagy pedig készpénzzel felérő papírban. Én megengedem, hogy ez nem ugyan a jogosságnak, hanem a szorosan vett méltányosságnak követelménye lenne. De annyira azután nem megyek, hogy ennek a következtetésnek ily merev levonása az államnak méltóságát lenne képes érinteni és leszek bátor megmondani, hogy miért nem. Mert én azt hiszem, hogy azon határozmányok, a melyek er 89-én, esutíSrtSkön. 1888. 3055 a törvényjavaslatban foglaltatnak, tökéletesen kielégítők és azok által a méltányossági igényeknek is eleget teszünk. Igen sok felszólalás történt az ellen, hogy miért képezi a vételár, a megváltás alapját? Egyes városok igenis azt követelték, hogy a vétel képezze, de a nagy többség viszont azt kívánta, hogy ne a vételár, lmnem a kimutatható nagyobb haszon képezze a megváltás alapját és mindannyian még nagyobb biztosítékot kívántak a tekintetben, hogy a javaslatban határozottabban legyen kifejezésre juttatva az, hogy a vételár csak akkor képezheti a kártalanítás alapját, ha azt a jogosult maga kívánja. Mi következik ebből? Én ebből azt merem következtetni, hogy az esetek túlnj^omó többsége nem az, hogy a vételár nagyobb lenne, mint a kártalanítási összeg, hanem annak kell lenni, hogy a vételár messze alul marad a törvényjavaslatban megállapított kártalanítási összegnél, mert különben, hogy a fél kívánatára nyerhessen ez alkalmazást, nem kívántatott volna, hogy ez a törvényjavaslatban határozott kifejezést nyerjen. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De e mellett, ha a méltányossági szempont hangsúlyoztatik, méltóztassanak figyelembe venni, hogy azon községek, melyek az államtól megvették a regálét, azon mód szerint, melyet a ministerelnök ur tegnap kifejtett, participálni fognak a regaletöbb jövedelmében bizonyos százalék szerint; mig ha meg nem vették volna, ez őket nem illette volna meg. Azt hiszem tehát, hogy midőn méltányossági szempontból biráljuk meg a kérdést, ez oly körülmény, mely figyelmen kivül nem hagyandó. (Helyeslés a jobboldalon.) És végül, t. ház, még egyet bátorkodom felemlíteni, hogy ott, a hol méltányos körülmények forognak fönn és azokból le akarjuk vonni a következtetést, ott nem épen ezen törvényjavaslatban lehet megállapítani a határokat, hanem igenis az administratiónak is lesznek feladatai a tekintetben, hogy a jogok további hasznosításánál figyelmet fordítson azon városokra és községekre, melyek az általános szempontok szerint megállapítandó javaslat keretében a méltányosságnak minden tekintetben megfelelő kárpótlást nem nyertek s a melyeknél a jognak további értékesítésénél és a jognak bérbeadásánál lehet tekintettel lenni arra, hogy az a sérelem, melyet itt szenvedtek, méltányossági szempontból ott nyerjen orvoslást. (Élénk helyeslés johbfelöl.) Ezeknél fogva kérem a t. házat, hogy a beadott módosítványokat mellőzni méltóztassék, kivéve Bokros Élek t. képviselőtársamét, melyhez, mint helyesebb stylaris módosításhoz, magam is hozzájárulok. (Helyeslés jőbbfelől.) Gaal Jenő (pécskai): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak rövid észrevételeket kívánok tenni a t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur fel-