Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-141
141. országos ülés november 28-áii, szerdán. 1888 305 de nagyon nehéz oly város ellen szólani, melyben az ember 40—50 évig élt és mégis kötelességének tartja némely nem helyes élvezetet, (Élénk derültség) némely nem helyes fejleményt felhozni. Mielőtt azonban ebbe belebocsátkoznám, azt találom, hogy túlzással nem igen lehet eredményt elérni és midőn ezen szakasz módosításáról van szó, kénytelen vagyok felhozni azt, hogy én a városok érdekében helyesebbnek tartom, hogy a dolgokat úgy adjuk elő, a mint vannak; elismerem a földbirtokosok áldozatkészségét a nélkül, hogy a városokét tagadnám, mert az igazság és az egyenlőség, jogban és teherben, mindig elvem volt és lesz is. (Helyeslés.) És itt ki kell emelnem, hogy miként áll a földbirtokos és miként áll a városi polgárság, a melyek annyi mindenféle előnyöket igényelnek. Szilágyi Dezső képviselő ur, a ki ezt fejtegette, a többi közt azon kifejezést használta Bokros képviselő ur irányában, hogy kisszerű argumentumokkal élt. Erre reflectálni kénytelen vagyok, mert azoknak nagy része, a miket Bokros képviselő ur előadott, az én argumentumaim is. Mondhatom, ha Szilágyi t. képviselő ur ugy ismerné az ország regalebirtokosait, a mint azt kellene, de a mint előadása szerint, ugy látszik, nem ismeri, bizonyára t. Bokros képviselő ur argumentumait kisszerűeknek nem mondotta volna, mert fölteszem róla, hogy méltányos és igazságos tud lenni. Állításának két része van, melyekre reflectálni kívánok. Az első az, hogy igazságtalan azt állítani, hogy az egyesek áldozatot nem hoztak és nem is mutattak nagy hazafiságot. Én büszkén állíthatom, t. ház, hogy itt magánosok jogaik érdekében alig szólalt fel valaki, ellenben hazafias áldozatkészségüket minden comniissionalis tárgyalás alkalmával kimutatták az illetők. És ezt tagadni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennem akarom azt megtámadni, hogy azon képviselők, kiket a városok választottak, a városok mellett felszólalnak : de ne tagadjuk meg a hazafiságot egyiktől sem. én nem tagadom meg a városoktól, de azt hiba mondani, a mit egyes városi képviselők mondtak, hogy a magán regáletulajdonosok nem nagy hazafiságot tanúsítottak, mert az ő regálejövedelmök csökkenőben van. És kénytelen vagyok az egymásutánba belemenni s arra figyelmeztetni, a mit Szilágyi Dezső képviselő ur nem tud, (Derültség) nem azt akarom vele mondani, hogy betű szerint véve nem tudja, hanem hogy nem reflectált rá, mert ha tudná, mint igazságos ember, nem állítana ilyet. Nem tudja az egymásutánt, hogy miképen fosztotta meg a törvényhozás a regale-tulajdonosokat az utolsó időkben joguk egyes részeitől, egyszer az által, hogy a regale jövedelmét azzal csökkentették, hogy a korcsma elé egy szatócsvagy czukrász-üzletet engedélyeztek. Ellenben a városokban akkép jártak el, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. VI. KÖTET. 1 kiterjesztették az italmérési engedélyeket, hogy I ezek után nagyobb jövedelemre tegyenek szert, a mi annyival inkább volt lehetséges, mert ezek a kisebb kereskedők a nagy szeszgyárakból olcsóbban szerezték be szükségleteiket. De kik iszszák a pálinka legnagyobb részét? A városi polgárok? Nem, hanem azok a napszámosok és munkások. Szilágyi Dezső képviselő ur nem tudja, hogy a földbirtokosnak gazdaságában pálinkára is van szüksége, mert különben ezt számba vette volna és azt is, hogy a földbirtokos fizeti meg az adóemelést munkásai által. (Ugy van! jobbfelöl.) Minthogy pedig az a polgár, a ki a városban lakik és sört iszik, keveset consummál a pálinkából, a teher legnagyobb j részét, mert a gazdasági cselédek, a munkások j és tótok isznak pálinkát, a földbirtokos-osztály fogja viselni, mivel munkásait drágábban kell ; fizetnie, ha földjét meg akarja munkáltatni. (He| lyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, Szilágyi Dezső képviselő ur azon kisbirtokosokat sem méltányolja eléggé, kik ott Erdélyben idegen elemek között, a völgyekben laknak és a kiknek a regale volt egyedüli jövedelmük. (Ugy van! jobbfelől.) Ha most ezektől a jövedelmet elveszszük, a nélkül, hogy próféta akarnék lenni, megmondhatom, hogy ezek a kisbirto\ kosok, a kik ott a magyarságot kizárólag képj viselik, százanként fognak tönkre menni. (Ugy j van! jobbfelöl.) Én is az egyenlőség elvéből indulok ki s ezért a városokkal szemben én is méltányos akarok lenni, de ennek is meg van a maga non plus ultrája és korántsem mehetünk annyira, hogy a városoknak külön díjazást adjunk akkor, a mikor a magántulajdonosokkal szemben ezt megtagad| juk: holott tudjuk, hogy a városokban, a hol nagy | összegekről van szó, a jövedelem eltagadása sok| kai nagyobb mértékben lehetséges, mint az egye! seknél a vidéken. (Ugy van! jobbfelöl.) Mikor arról volt szú, hogy a községek fenj tartására és a közterhek viselésére a, birtokos a felét fizesse, akkor az az argumentum hozatott fel, hogy a korcsmáltatási jogból a birtokos jövedelmet húz és azért igazságos, hogy tetemesen hozzájáruljon a községi terhekhez. Most ez a korcsmáltatási jog megszűnik, de a teher megmarad. Ki fogja ezt pótolni? Talán a városok ? (Élénk derültség.) De menjünk tovább. A vallásos nép templomba jár. A plébános már nem lakhatik azon kunyhóban, a mely azelőtt jó volt s a patronatusi jogot biró földesúrnak templomot s a plébáj nosnak házat kell építeni, a mi oly teher, mely akko.r annak idejében elviselhetőbb volt, midőn a korcsmáltatási jogból nagyobb hasznot húzott. Mi az oka annak, hogy oly nagyok a terhek ? I A plébánosnak istálló kell, megy a szolgabíróhoz 89
