Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

276 140. országos ttlés notember 27-én, kedden. 1888. hazánknak, a melyek a jogot úgy gyakorolták, a mint az indítványban contemplälva van annak a kártalanítása, tudniillik a városok joga mellett részesültek a regalejog kihasználásában a városok önkéntes átengedéséből a polgárok, nevezetesen a a szőlőtermelők, kiknek igen jelentékeny része, ha e jog tőlük kárpótlás nélkül megvonatik, egyes vidékeken és városokban egészen tönkre lesz téve. Nem eladták tudomásom szerint — a mint Bokross képviselő ur mondotta — a városok ezt a jogot a polgároknak, ugy mint azt a kincstár a maga uradalmaiban, vagy a nemesi birtokokok tulajdonosai eladták. A városok sohasem adták el polgáraiknak e jogot. Lehetnek talán a határőrvidéken egyesek, de a régi szabad királyi városokban, sőt némely rendezett tanácsú városban, a melyek nem voltak szabad királyiak, az volt az usus, hogy a város megosztotta a jogot a maga munkás polgárságával azért, hogy őket a szőlőművelésben és egyéb termelési munkálataiban elősegítse s iparkodásu kat a regale-jognak velük való megosztásával igyekezzék megjutalmazni. Szóval a városok a hasznos polgári munkát iparkodtak jutalmazni akkor, a mikor maguk a jog teljes élvezetéről polgáraik javára lemondtak. És ez szerintem nagyon lényeges. Nem eladott, nem megvett jog ez, hanem ősileg bírt s culturczélokra átengedett jog, mely culturczélok azon városok polgársága által mind máig híven teljesíttettek. (Helyeslés a bal- és szélsőbal oldalon,) Miután a dolog így van, azt gondolom, hogy mindazok, a kik nemcsak a városok, de ezek polgárságának érdekeit szivükön hordják, már a jog egyenlőségénél fogva is méltányosnak fogják tartani, hogy ha a régi nemesi osztály úrbéri jogaiért annak idején kárpótlást kapott s most a regaletulajdonosok is kárpótlást fognak kapni: akkor a városok által önkényt részeltetett derék, munkás, iparos polgárok is kapjanak megillető kárpótlást. Ha ez nem történnék és általában, ha ezen szakasz a maga változatlanságában fogadtatnék el, akkor előttem szólt indítványozó társammal azt vélném, hogy a városok életereje ellen fog bizonyos merénylet elkövettetni, ősidők óta bírt és megérdemelt jövedelmeiktől fognak a polgárok elesni és a városok mintegy vérvesztésben fognak elsenyvedni és culturczéljaikat, melyek a magyar állam jövő virágzására fontosak, teljesíteni nem fogják bírni, vagy legalább is nem oly mértékben, mint a mily mértékben azokat teljesíteni a nemzet felvirágzására kívánatos. (Helyeslés a szélső báloldalon) Hogy ha e városok egyszer vérvesztést fognak kapni és életerejök elgyöngül, hiába áll oda a ministerelnök ur a beteg mellé ál-krisztusi arczezal, (Derültség a szélső baloldalon) mondván: „Lázár, kelj fel és járj!" Lázár nem fog többé felkelni. (Tetszés szélső balfelöl.) Erős meggyőződésem lévén azok iránt, a miket elmondottam, noha e tárgyban felszólalni eredetileg nem volt szándékomban, meggyőződésemtől vezéreltetve azonban, miután felfogásomhoz legközelebb azon indítvány áll, melyet Horvát Boldizsár t. képviselőtársam beadott, kijelentem, hogy azt egész teljességében pártolom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelől.) Madarász József: Szederkényi Nándor! ÉL Szederkényi Nándor: T. ház! Azok után, a miket Bokross Elek t. képviselő ur mondott, arra vagyok feljogosítva, hogy feltegyem, hogy vagy többen nem vagyunk tulajdonképen tisztában az iránt, hogy miről van szó, vagy pedig a vita azon alapról, a melyen azt Horvát Boldizsárt, képviselő ur megindította, eltereltetett. Pedig ez igen fontos kérdés a városokra és községekre nézve. Tisztába kell tehát jönni azzal, hogy mi az, a miről tulajdonképen szó van. Tudom azt, hogy a törvényjavaslat 8. §-a magában foglal valamelyes intézkedést azon jogokra nézve, melyek után adó nem fizettetik; de ez még nem meríti ki a dolgot. Egyébiránt, ha a t. kormány abban a tekintetben kellő megnyugvást képes adni, hogy a 8. §-ban mindazon nehézségek és mindazon fontos érdekek, melyek Horvát Boldizsár t. képviselőtársam indítványában foglaltatnak, megoldást nyernek, akkor nagyon szívesen meg fogunk nyugodni mi is. De ennek ellenkezője történt; e tekintetben megnyugvás nem adatik és igy aggodalmaink fenforognak és annak, a mire Horvát Boldizsár t. képviselőtársam rámutatott, valóságát mi már a törvény végrehajtásánál előre látjuk. De téved Bokross Elek t. képviselő ur, midőn itt eladott jogokról beszél. Ezek nem eladott jogok, a meIvekről Horvát képviselőtársam indítványa szól. Azok is lehetnek benue, de ezek a jogok ép oly jogok, mint a más cathegoriába tartozó akár törvény, akár úrbériség, akár privilégium által megállapított jogok. De én nekem kötelességem, hogy felvilágosítsam Bokross Elek képviselő urat, egy másik példát is bemutatni e tekintetben és ez Eger városának helyzete. Eger városa a legrégibb időktől gyakorolta törvényben megállapított italmérési jogát; de Eger városában nagy per indult meg a földesuraság és a város közt, mely másfél századig tartott és mely 1852-ben nyert megoldást. Akkor a város és a földesuraság közt egyezmény köttetett, mely a többi kérdések mellett a külön italmérést is végleg szabályozta, mégpedig ugy, hogy Eger városa a félévi szabad bormérés mellett, mely kifejezésileg ugy áll, hogy minden polgárt megillet, egyszersmind a pálinkamérés egész évi jogát is a város polgárainak engedte át. Eger város ezen peregyezség folytán létrejött és megállapított jogát egyetemileg nem ragadta magához, azaz bérbe nem adta és igy ez utón nem hasznosította, hanem hasznosította az