Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-140
274 !*0. országos filés november 27-én, kedden. 1888. mányhoz, hanem a t. háznak a következő indítványt ajánlom elfogadásra! „A ház utasítja a bizottságot, hogy a volt határőrvidéken gyakorolt italmérési jogoknak az ott fennálló különleges viszonyokra való tekintettel leendő megváltását vegye, fontolóra és erre vonatkozólag terjeszszen javaslatot a ház elé. (Helyeslés a baloldalon.) Szathmáry György jegyző • Bokros Elek! Bokros Elek: T. ház! Azon lendületes szavak után, melyek a múlt idők nagy szónokait varázsolták körünkbe, engedje meg a t. ház, hogy a fenforgó kérdéshez tisztán szakszerűen és objec tive tegyem meg észrevételeimet. (Halljuk!) Horvát Boldizsár t. képviselő ur most, valamint az általános vitánál Szilágyi Dezső t. képviselő ur, igen szép és elmés összehasonlítást tettek a magánregale-tulajdonosok és a városok és községek kihasználási módja közt. A felállítás igen elmés. Azt állították, hogy a magántulajdonosok regáléjukat a lehetőség véghatáráig használták ki, ennélfogva a képviselő urak ugy hiszik, hogy a tényleg elért jövedelem a jog valódi benső értékének teljesen megfelelő gyanánt fogadható el. Ezzel ellentétben utaltak arra, hogy a városok és autonóm községek, a melyek nem idegenektől, nem rajtuk kivül álló személyektől vették jövedelmeiket, hanem saját maguk lényegét, a magukat képező polgáraikat adóztatták meg, meszsze alól maradtak azon a mértéken, a mely szerint a jogot kihasználni lehetett volna. T. ház! Megvallom, oly meggyőzőnek valónak látszanak ezen argumentumok, az összeállítás oly elmés, hogy csakugyan meggyőzheti azt, a ki a kérdést a statistika világánál meg nem nézi. De én azon helyzetben vagyok, hogy ismerem at. kormány által a bizottság elé terjesztett statisztikai adatokat, ismerek azonkivül egy igen jelentékeny, 15 megyére kiterjedő statistikai tanulmányt és abból arra a meggyőződésre jöttem, hogy a magánregale-tulajdonosok által a községekben gyakorolt regale oly módon lett a véghátárig kiaknázva, hogy a lakosság egyes léi k számára eső regale-jövedelem 10 krtól 2 írtig variál. Ennélfogva a magántulajdonos ugy használta ki a jogot, hogy némely községekben 10 kr. a fejenkénti regale-jövedelem, hol pedig a legmagasabb, ott 2 frt. Ezzel szemben t. ház, bátor vagyok a rövidség kedveért csak Kolozsvár város példájára hivatkozni. 30,000 lakos mellett a regale haszonbér és a házi kezelés tényleges jövedelme, ami tudniillik a házi pénztárba befolyt, 120,000 frtot meghalad; ennélfogva a városnak dédelgetett lakosai, [a kiket az általam említett t. képviselő urak ugy tüntettek föl, mint a kiket a város különös védelmében és oltalmában részesített, fejenként 4 frt regale-adót fizettek, tehát épen kétszeresét, mint a magán regale-tulajdonosok legmagasabb adózói. Én, t. ház, ebből azt látom, hogy ha előfordult egyes esetben a törvényhatósági joggal felruházott és önkormányzati városokban, hogy a regale kihasználása a lehetőség határán nagyon alul maradt, viszont léteztek oly városok, a hol az a maximumot túlhaladta. Nem kell erre más bizonyíték: méltóztassék országszerte bárhová menni s azt keresui, hogy a regale kihasználása mellett, vájjon falun, a hol nemesi jogon gyakoroltatott a regale, volt e olcsóbb az italok ára, vagy azon városokban, melyek állítólag polgáraikkal szemben oly kíméletesen jártak el. Ha ezt statistikai tanulmány tárgyává teszszük, meggyőződünk' hogy az italok ára mindig a városokban volt nagyobb. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Egyébiránt, t. ház, azt hiszem, hogy az a rendkívüli szónoki erővel és lendülettel elmondott védelem a városok érdekében, a mely az impressiót reám ép ugy megtette, mint mindenki másra, nem ide tartozik. Én nagyon helyeslem, hogy a városok iránt hangulat keltessék és azok a jövő fejlődéstől el ne zárassanak s hogy háztartásuknak megadassék az a támasz, melyet a regalejövedelemben eddig bírtak. Itt azonban nem arról van szó; itt az igazság egyenlő mértékével kell, hogy a kárpótlási tőke megadassék, mely 70 év alatt amortisaltatván, a város tulajdonába megy át. Ennek az igazságos mértéknek egyetlen módja az, hogy teljesen azonos módon kezeltessék a városok regáléja, mint a magán tulaídonosoké (Helyeslés jobbfelöl) s én ebben a törvényiavaslatban megtalálom a reális, a valódi egyenlőségnek teljes garantiáját, melyet Szilágyi Dezső t. képviselő ur kíván. Az a város, a mely, mint például Kolozsvár regáléját oly mértékben használta ki, hogy egy aránytalanul nagy regaletőkének fog birtokába jutni, bizonyosan igen későn jut el oda, hogy a jövedelemtöbbletben participáljon; s megfordítva az a város — nem tudom, Temesvár-e vagy más — amely regáléját nem használta ki s ennélfogva csekély tőkében részesül, igen gyorsan, talán egy-két év múlva fog abban participálni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a reális egyenlőség, a melyet keresünk s a melyet a törvényjavaslat megad; én tehát e törvényi avaslatnak dispositióját, ugy a cyclus megállapítása, mint a 10% levonás tekintetében tökéletesen helyeslem. Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni, a mely talán válasz lesz Horvát Boldizsár t. képviselő ur indítványának valósziníí indokára és Grrecsák Károly t. képviselő ur dírect felszólalására, Mindketten, ugy látszik, Temesvár város különleges viszonyaiból indultak ki. (Felkiáltások balfelöl és a szélső baloldalon: Sok van olyan!) A kérdés nem új. Akár többen vannak, akár
