Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-139

248 13í». országos illés november 26-án, hétfőn. 1888. képezi, vagy egész fennállása alatt egész megszűnéséig magánjog volt, vagy pedig közjog volt az államot illetőleg az kezdettől fogva és közjog ma is. Én azt a megkülönböztetést, hogy elébb magánjog volt és midőn megszüntetik, abban a pillanatban közjoggá válik, elfogadni nem tudom. De ez tisztán elméleti kérdés és azt hiszem, a t. államtitkár úr sem helyez ezen argumentumra valami kiváló súlyt. A másik, a mit felhozni méltóztatott, az volt, hogy az államnak mint társtulajdonosnak jutaléka, tudniillik azon esetben, midőn nem kizárólag az állam a regaletulajdonos, hanem többen birnak egy jogot, bizonytalan lenne. De ez ismét nem képezhet nehézséget, mert a társtulajdonos jutaléka igy is számszerinti összegben megállapítandó és kifizetendő és csakis az állam jutaléka volna itt is, ép ugy mint másutt a kártalanítás alól kivéve. A t. államtitkár ur a kártalanítás alól kivett Horvátországra méltóztatott harmadszor hivatkozni. Igaz, Horvátországban egész más módon és alapokon eszközöltetik a kártalanítás, mint nálunk történik, csakhogy a törvényben Horvátországra nézve megállapított ezen kivételt még azzal megtoldani, hogy a kincstár Horvátországban ezen törvényjavaslat rendelkezése alól kivétetik, többé nem szükséges, minthogy a kártalanításnak Horvátországban való eszközlése jelen törvényjavaslatban különben is egészen másként szabályoztatik. Tehát a Horvátországban való viszonyok különbözősége nem indokolja azt, hogy Magyarországban helytelen és téves szabályok alkalmaztassanak annyival kevésbé, mert itt az államtitkai ur nézete szerint is a jogalany ugyanaz, tudniillik az állam ; ez ad kártalanítást és ez kap és nem különböző, mint Horvátországban. S azért ezen újabb kivételt már ezen indokból sem lehet helyeselni. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egy indok lenne elfogadható, hogy tudniillik az államnak szüksége van azon összegre, mely a kártalanításból be fog jönni. Mert hogy maga a tény nem fog más lenni, e tekintettben az államtitkár ur közt és köztem bizonyára nincs különbsége hogy tudniillik benn lesz az állampénztárban 10.000,000 néhány ezer frt készpénz s az államadósság 12 millióval több fog lenni, mint eddig. Ha szüksége van az államnak újabb kölcsönre, a czél megjelölése mellett bele mehet a t. ház az adósság megszavazásába, de midőn a kölcsön czélja nem jelöltetik meg, nem is lehet helyesen ezen adósság létesítésébe és megszavazásába belemenni. De különben is, ha államadósságról van szó, akkor helyesebb, ha az államadósság már megszokott módja szerint és a privát kölcsön belekeverése nélkül köttetik az meg, mert ekként igy az államra, mint a magánosokra sukkal kevesebb teher fog nehezedni. Én ezen szempontokból módosítványomat "a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már felszólaltam, t. ház, csak nagyon röviden és a mennyiben rám nézve személyes kérdést képez, fogok refiectálni az előadó ur néhány megjegyzésére, a miket a múlt szombaton velem szemben tett. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt mondotta ugyanis az előadó ur, hogy én osztálykülönbséget óhajtok és hangoztattam akkor, midőn a nagy fogyasztás bevonását kívántam az adóztatásba. Nohát, hogy én szembeállítottam volna nemest nem nemessel, egyes osztályokat más osztályokkal: azt mondani épen nem lehet, hanem igenis azt mondottam, hogy az egyenlő teherviselés szempontjából szükséges, miszerint a nagy fogyasztás épen ugy, mint a kis fogyasztás vonassék adó alá. Ennek következtében azon vád, melyet az előadó ellenem emelt, midőn engem osztálykülönbség felállítással e házban vádolt, engem nem illet, mert én az egyenlő teherviselés elvét hangoztattam, ez pedig nem osztálykülönbség felállítása és hangoztatása. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A másik vád, melylyel a t. előadó ur illetett, az, hogy ha én csupán egyeseknek adandó kárpótlást fogadom el és kimondom, hogy a papi birtokoknak és a hitbizományoknak adandó kártalanítás amortisálandó nem lesz, ez által a szerzett jogok közötti különbséget állítom fel. Már, t. képviselőház, én mást nem állítottam, mint a mi magában a törvényjavaslatban is világosan benne van, tudiillik azt mondottam, hogy a papi birtokokat illető összeg nem fog amortisáltatni és ez a törvényjavaslat!) m azzal van kifejezve, hogy ezeknek vinculált kötvények fognak kiszolgáltatni. Hogy tehát más módon fog elbánni a t. többség az egyesekkel és másként a papi birtokkal szemben, az a törvényjavaslatból kitűnik. Én tehát a szerzett jogok közötti különbséget felállítani, mint azt a t. előadó ur rám fogni méltóztatott, egyáltalában nem óhajtottam. Nem akarok a dolog érdemébe mélyebben belemenni, lesz alkalmam más részleteknél még egyes megjegyzéseket tenni, most csak xíjólag ajánlom a t. háznak, hogy módosítványomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : T. ház! Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa) .• Módosítvány. Az 1. §. végére tétessék: A kincstárt illető regalejog sem megváltásnak, sem kártalaní fásának tárgyát nem képezi. Móricz Pál: T. ház! Az előttem szóló t. képviselőtársam véleményét egy nagy alkotmányos princípiumból nem fogadhatom el és ez az, (Halljuk!) hogy a kincstár magánjogok tekintetében semmiben sem különbözik az egyes polgárok