Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-138
l&S. országos üíés noieiiibír 54én. szombaton. 19tW. 239 mást, a mit mondani akar. De az esetben az illetőnek kötelessége nyomban, a mint nyugodtsága azt megengedi, magát rectificálni. Azt is megengedem, t. képviselőház, hogy jöhetnek idők, midőn a most jelzett kifejezésnél erősebbeket lehet és kell is használni, a melyeket azután nem rectificál az illető képviselő. De ha akkor, midőn ilyen kifejezés az én ajkamról egyáltalában nem hangzott, a t. ministerelnök ur mégis jónak látja azt állítani, hogy én mondottam volna, hogy az állam az egyesek kirablását czélozza, méltóztassék megengedni, hogy ez ellen tiltakozzam és ezt csak annak rovására irjam fel, hogy a t. ministerelnök ur, a kinek ajkán igen sokszor megfordult ez alkalommal a csalás kifejezés, az eszmetársulás révén mindjárt a rablást is hozzá tette. (Derültség a szélső baloldalon.) T. képviselőház, én ilyen kifejezést nem használtam és kérem a t. ministerelnök urat is, hogy azt tudomásul vegye. De szavaim értelmének lényege is félreniagyaráztatott, különösen a hol adó-eltitkolásról volt szó. Én óhajtanám, ha ebben félreértés közöttünk nem volna. Én az általam elfoglalt egyéni álláspontomnak összes conseqnentiáival együtt elfogadom azon magyarázatot, hogy a ki adót eltitkol — legyen az magán, város vagy község — annak ne adassék prémium, azért mert azt eltitkolta. (Helyeslés a széllső baloldalon.) Ez az én álláspontom, melyet tisztán, világosan ki akarok fejteni, mert én meggyőződésem szerint akarok szavazni. De, t. ház, épen azért tettem én javaslatot, mert ha egyesekkel szemben megadatik a jog, hogy adó-eltitkolásuk is beszámittassék, legalább is méltánytalan lenne, hogy a városokkal szemben mégis az adó-alap vétessék és pedig az átlag. Szavaim értelme tehát, t. ház, röviden az, hogy én az adó-eltitkolást senkivel szemben nem támogatom, (Helyeslés a szélső baloldalon) de viszont nem helyeslem az ötévi átlagot, hanem az évi jövedelmet, mint alapot; méltóztassék ezt aztán akár a zárszámadás, akár az adó alapján kivetni; az nekem tökéletesen mindegy. (Helyeslés a szélső haloldalon. Felkiáltások: Szavazzunkl) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Az első kérdés az lesz, elfogadja-e a t. ház Polónyi képviselő ur és társainak halasztási határozati javaslatát igen vagy nem ? Ha ez nem fogadtatik el, akkor kérdeni fogom, hogy elfogadja-e a t. ház, az állami italmérési jövedékről és az annak folytán adandó kárpótlásról szóló két rendbeli törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? Ha ez elfogadtatik, akkor Unger Alajos képviselő ur ellenindítványa elesett. (TIe^esfós.)Méltóztatik az indítványok felolvasását kívánni? (Nem!) Ha a t. ház az indítványokat felolvasottaknak tekinti, kérdem a t. házat, méltóztatik-e Polónyi Géza és társainak halasztási határozati javaslatát elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Most kérdem a t. házat, elfogadja-e az állami italmérési jövedékről és az annak folytán adandó kártalanításról szóló két törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául? (Jgen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja és igy Unger Alajos és társainak ellenindítványa elesett. T. ház! Még egy interpellatiót is meg kell hallgatni, a melyet Ugron Gábor képviselő ur jelentett be. Mielőtt ezt előterjeszteném, a hétfői ülésre vonatkozólag bátor vagyok javaslatba hozni, hogy annak első tárgya a ház megállapodása szerint Irányi Dániel indítványának indokolása, második tárgya pedig a most általánosságban elfogadott két törvényjavaslat részletes tárgyalása, még pedig első sorban a 203. számú törvényjavaslaté. Méltóztassanak most az interpellatiót meghallgatni. Ugron Gábor: T. képviselőház! (Halljuk!) A legközelebb múlt napokban a hírlapokban oly közlemény jelent meg, a melyben az adatott hírűk hogy a budapesti Valero-kaszárnyában az ujonczokkal szemben brutális, embertelen büntetési módok alkalmaztatnak. E büntetési mód részletetesen le is van írva, hogy t. i. az ujoncz féllábra állíttatik, mellét előre kell kifeszítenie, fejét hátra és huzamosabb időn keresztül kell ily kínos testtartással állania. Miután a szolgálati szabályzatokat megvizsgáltam és sehol a büntetés ezen nemét fel nem fedeztem és miután ez eset következtében egy kecskeméti származású ujoncz öngyilkosságot követett el, melyre a lapok laconicusan azt jegyezték meg, hogy ez az új Mannlicher fegyverrel elkövetett első öngyilkosság, én kötelességemnek tartottam itt a házban ez ügyet felhozni azért, hogy a t. ministerelnök ur az illetékes forumoktól szerezze be a szükséges felvilágosításokat és hogy a felháborodott közvélemény legyen megnyugtatható, ha a büntetés ezen neme nem alkalmaztatott, ha pedig alkalmazásba vétetett volna, azok, a kik hibásak, vegyék el szigorú büntetésüket. Ezért ez alkalommal, tekintettel az előre haladott időre, interpellatióm részletes taglalásába nem bocsátkozom s azt csak egyszerűen felolvasom. Kérném a t. ministerelnök urat, legyen szives minél hamarabb felvilágosításait a háznak és általa a hazának megadni. (Olvassa.) „Tekintve, hogy a besorozott egyéneket a közös hadseregbe is csak a szolgálati szabályzatben foglalt büntetéssel szabad sújtani; tekintve, hogy az ujonczokat megszavazó országgyűlés joga ég kötelessége biztosítani az
