Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

138. országos ülés november 24-én, szombaton. 1888. 235 jelölni, hogy ilyen üzlet. Azt hiszem azonban, ennek a monopólium természetével semmi köze sincs, mert ez először közbiztonsági, másodszor pénzügyi ellenőrzési szempontból és harmadszor a házi nyugalom biztosítására szükséges, hogy mindenki tudja, a ki az italmérési helyre akar menni, hol van az és ne nyisson be tévedéstől más helyre és ott ne zavarja a lakókat. Ez okvetetlenül szükséges az italmérésnél, de nem a monopólium kelléke. Én, t. ház, midőn e törvényjavaslatokat először elkészítettem — a mint talán a t. képviselő ur is tudja — tisztán azon álláspontra helyezkedtem, hogy a kártalanítási összeg alapját az adó képezze és ez alapon — s ez némileg felelet másoknak is, többek közt Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak is — tettem a számítást, hogy az öszszeg, a mibe a megváltás kerülni fog, ha nem is az utolsó krajczárig, de egészben ismeretes legyen és ismét, nem ugyan egész biztosan, mert hiszen a helyi kis mértékbeni fogyasztást az utolsó literig megtudni positive nem lehet, de mégis a lehető alapokon tettem számítást. Ha ez alapon maradt volna a törvényjavaslat, akkor sem merném mondani, hogy minden esetre jót állok azért, hogy mindjárt az első években sem lesz hiány, sőt mindjárt fölösleg lesz; de arról mernék jótáll ani, hogy ha lesz különbözet, az igen csekély lehet, sőt merném valósziníínek is mondani, hogy nem lesz különbözet. De mi történt azután? Magában az enquéteben felvilágosítottak, hogy Magyarország törvényhatósági joggal biró városai, azért, mert jövedelmeiket az adó alól eltagadták, 10—11 millió frt tőkeértékkel fognak károsodni, vagyis 500— 550,000 frt évi jövedelemmel. Ez, megvallom, rám is nagy hatást tett, mert én is tudom, hogy a városoknak vannak feladataik s tudom, hogy az állam a városokat tönkremenni, a mennyire rajta áll, nem engedheti. Azon feltétel alatt, hogy legalább az elmaradt adót megfizessék s hogy azok, a kik abban eljártak, a mennyiben még kideríthető, a törvények értelmében megfenyíttessenek: ráállottam arra, hogy felvegyem a kártalanítás alapjául a városoknál — mert ez benne volt eredeti törvényjavaslatomban — azt, a mi az ő jövedelmük volt, nem pedig azt, a mit adó alá bevallottak. Kétségtelen, hogy ezzel magán az elven rés volt ütve. Azontúl megindult a mozgalom a rendezett tanácsú városok részéről, megindult a magánosok részéről és nem volt ellenzéki színezetű lap, a melyben engem rablónak ne mondtak volna. (Mozgás bálfélől.) Nem akarom megemlíteni, hogy ki indította meg legelőször e mozgalmat, mert az a képviselő ur nincs jelen; adná az isten, hogy egészsége megengedné, hogy itt ülhessen s akkor majd megmondanám. Megindult a mozgalom s utoljára ezen mozgalom visszhangja felhangzott a bizottságban is és igy jött létre a törvényjavaslat ugy a mint van. Eltekintve az adóeltitkolástól, ezt meg kellett kezdeni a törvényhatósági joggal biró városok miatt, azontúl tovább kellett menni az egyesek miatt, azután a rendezett tanácsú városok és más községek miatt. Megvallom, t. ház — és itt már igazán pirulok, de nem magamért — hogy szégyennel tölt el az, hogy Magyarországon az alkotmány visszaállítása után annyi évvel, a köztörvényhatóságok egy része és más közminőséggel biró községek egy része és viszont oly magánosok sem tartották lelkiismeretbe ütközőnek eltagadni jövedelmüket, kik bizonynyal magánosokkal szemben talán életük megmentésére sem követnének el egy krajczárnyi csalást sem. Ez megszomorított, ezt szégyenlein nemzetem miatt; de azon hitemnek kifejezést adok, hogy ha majd ez a mozgalom elmúlt, a, melyben, bocsássanak meg, nagy része van azoknak, kik úton, útfélen híresztelték — nem mondom, hogy akarták, de részük van benne — sőt ma is híresztelik, hogy itt a kormány erőszakkal akar egyesek zsebébe nyúlni; a kik híresztelik, hogy a városokat tönkre akarjuk tenni. De viszont meg vagyok róla győződve, hogy midőn majd ezen izgalom megszűnt, a legnagyobb része ama városoknak, községeknek és magánosoknak szégyelni fogja, hogy ezen lépéseket tette és örülnének azon városok, ha petitiójuk elhamvasztatnék, hogy ne tudj'on róla soha senki. Nekem, t. ház, megvallom, nem volt az a bátorságom — ha ugy tetszik — hogy a városokat, habár önhibájukért is, ily mértékben megkárosítsam. Az első lépés után pedig igen nehéz volt megakadályozni a többit, mert utoljára is az adó-eltagadás ép ugy szégyenletes az egyikre, mint a másikra, (ügy van! a jobboldalon.) A képviselőház lölcsesége határozhat, de nem hiszem, hogy a mint a dolgok ma állanak, most már jót tenne vele, ha törülné ezeket a kedvezményeket, mert igazságosan csak valamennyit lehet törülni. T. ház! Sajnálom, de kénytelen vagyok még némelyekre kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Azért támadtak meg — Helfy t. képviselő ur volt az egyik — hogy én, ki az autonómia embere voltam, mért nem akarom ezt a községeknek adni, miért változtattam meg nézetemet, ugy hogy ne a községek útján történjék a megváltás és másodszor miért nem akarom szabad forgalom és ipar tárgyává tenni; mert. a képviselő ur, mint mondja, maga is tud községeket, melyek a regálét megvették s abból igen nagy jövedelmet háznak. Ezt, t. ház^ igazolni tartozom. En a községek általi megváltást soha máskép nem képzelhettem, mint úgy, hogy a községek megváltva a regálét, az állam jótállása mellett biztosak legyenek — legalább nagy többségükben — hogy képesek lesznek a kamatot ésatör30*