Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

188. országos ülés neTemfcer 34-én, szombaton. 1888. 229 Előáll Darányi Ignácz előadó ur s a vitatkozásnak egy szokatlan nemével egy tételt állít föl, a melyet senki sem mondott s azt azután csakugyan nagy ügyességgel meg is czáfolja. Természetesen ránk fogja, hogy azt mi mondottuk és hivatkozik az „Egyetértés"-re, a minek csak örülök, hogy végre-valahára az előadó ur is forrásul választja, azt mondván, hogy ha azon módozat szerint, a melyet ép proponáltam, a városok mindöszsze 65 millióval kapnának kevesebbet, mint kapnak a törvényjavaslat szerint. De hát mit állítottam én ! Állítottam azt, hogy én az 1887. évi zárszámadások alapján akarom a kártalanítást eszközöltetni; akarom pedig ezt azért, mert engem nem az évek száma választ el az előadó úrtól, hanem az átlag. Én nem az átlag alapján, hanem a legutolsó év zárszámadásilag igazolt eredményei alapján kívánom a megváltást eszközöltetni; kívánom pedig ezen alapon azért, mert köztudomású dolog, hogy a legújabb vasúti politika milyen óriási, hogy ne mondjam forradalmat idézett elo az egyes városoknál a regalejövedelmek fokozódása vagy csökkenése tekintetében. Tudjuk, hogy mellőzve a vicinális vasutakat, melyek kizárólag nagyobb városok és egyesek adakozásaiból építtettek, mint például a Simonyi vasút, a melyhez maga Szabadka városa több százezer forinttal járult s az ezen vonal mentén fekvő kisebb városok mind megannyi nagy tetemes áldozatokat hoztak ezen vasúiért. Es ime, most, a midőn ezen városok a saját áldozataik árán épített vasút jövedelmét akarnák élvezni, közbe lép az állam s azt a jövedelmet, melyet azok saját beruházásaik árán tudtak felfokozni, egyszerűen önmaga számára confiscálja. (Igaz! TJgy van! a $*éfoő baloldalon.) Már most, t. ház, épen az által, ha az ötévi átlag alapján állapíttatik meg a kártalanítás, áll elő azon igazságtalanság, hogy oly városok, a melyeknél a regale-jövedelem fejlődésben van, kevesebbet kapnak, mint a mennyi azoknak járna a fejlődés reeompensatiójául, mig ellenben oly váro-ok, a melyek decadentiában vannak, többet kapnak, mintamennyi jár, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon! Ellentmondások a jobboldalon.) Ugyan tudna nekem az előadó ur városokat említeni, melyeknél ilyen vagy amolyan különbözet áll elő? A nélkül hogy felolvasnám a kezemben levő kérvényre való hivatkozással az itt aláírt 53 város nevét, kimondom azt, hogy ezen rendezett tanácsú és szab. kir. városok nem kérnek mást, mint azt, hogy ne terjesztessék ki reájuk a javaslat, vagy ha igen, adassék kárpótlás zárszámadásaik alapján. Ezt bizonyára nem kérnék, ha azt magukra károsnak találnák, mint azt az előadó ur elhitetni akarja. Már most, t. ház, az előadó ur előállott azzal, hogy ő ezt nem pártolhatná, mert például az általa felidézett Arad és Komárom városok (Köebesxólások a szélső baloldalról: Zombort emlegette!) — Zombor azok közé tartozik, a melyekre nézve az előadó ur adatokat hozott fel — mondom, hogy ezek a városok mindkét esetben rosszul járnak. Nem tudom, mennyiben hibázott az előadó ur, de ha adatai tényleg megállanak, akkor ezen városok mindenesetre rosszul járnak. Arad és Komárom engem azért érdekel, mert ezek törvényhatósági joggal felruházott városok. Ezt nem tudja az előadó ur? Ezekre nézve pedig a törvényjavaslatban önmaguk hozzák javaslatba, hogy a zárszámadás fogadtassék el. Méltóztatik tehát látni, hogy mit érnek azon argumentumok és azon statistikai adatok, melyeket felolvasott. Annyit, hogy önmaguk ellen argumentálnak. (Derültség a bal- és szélső balfelől.) Az előadó ur azt mondja, hogy az általam javasolt mód szerint a városok károsodnak. Én az 1887-iki zárszámadásokat kérem alapul vétetni. Az előadó ur pedig, alig hogy vádját elmondotta, csakhamar beismeri, hogy az 1887-iki zárszámadás adatai sem neki, sem a háznak rendelkezésére nem állanak. Valóban nem tudom megérteni, hogy miként állíthatja ezek után azt, hogy az általam javasolt mód szerint a városok károsodnak, holott elismeri, hogy ezen alapot nem is ismeri. De, t. képviselőház, e tekintetben rendkívüli túlzásokkal is találkoztunk. A t. előadó ur azt mondja egyrészt, hogy miért nem várjuk be a világ-békét. Visi Imre t. képviselő úr pedig azt mondja, hogy ha már azt állítjuk, hogy a Tiszakorszak mostoha volt, miért nem megyünk visszafelé a kártalanítási évek megállapításánál oda, a hol a Tisza-kormány befolyása nem volt érezhető. Ezt a két álláspontot igen érdekesen lehet összehasonlítani. (Ralijuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A t. előadó urat arra fogom figyelmeztetni, ha majd a véderőtörvényjavaslat tárgyalásáról lesz szó, hogy cseréljen helyet az akkori előadóval és arról a helyről nyugtasson meg bennünket, hogy a világbékét semmi sem bolygatja, hogy legalább tudjuk szavazatunkat ahhoz mérni. (Derülség balfélbl.) Es ha majd jövőre egy újabb 52 milliós hadi felszerelésre szánt költségről lesz szó, újólag tiszteletteljesen felszólítjuk, hogy a világbéke nevében szíveskedjék akkor is majd az előadói széket elfoglalni. (Derülség bal és szélsőbalftlol.) A mi pedig Visi képviselő urat illeti, sokkal egyszerűbb volna, ha nem a Tisza-uralom által tatárjárásként elpusztított évekre, hanem egyenesen 181 l-re utalna bennünket — mert ezen korszakban már absolute nem bűnös a t. ministerelnök ur — akkor legalább a jogosultak igényeit fekete bankóval is ki lehetne fizetni. (Derültség bal- és szélső balfelől. Mozgás jóbbfelől.) De, t. képviselőház, a túlzásoktól tartózkod-