Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

ögg 188, orsssúges ülés november 24-én. szombaton. 1388. sonló viszonyaira utalni, addig másrészt a magánosok az állammal szemben, a jog és igazság formai biztosítékaival e javaslat szerint nem birnak; gondolja meg, hogy mikép lehet a gyenge félnek az erős állammal szemben megnyugvást találni. Mondja meg nekünk, hogy ilyen fontos, bonyolult jogi és bizonyítási kérdésekben vájjon el fog-e igazodni az a közigazgatási hatóság, a melynek a bizonyítékok egymásra való hatásáról nem igen tiszta fogalmaik szoktak lenni, mondja meg, nélkülözhető-e ilyen esetekben a szakértőbiró szava. Igenis, ha pusztán a hivatalos adó-alap volna irányadó a kárpótlási tőke megállapítására nézve, akkor elfogadnám; de épen ellenkezőleg áll a dolog, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek után t. ház, nem kívánván hosszadalmas lenni, (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) kérem, méltóztassék ezt a nagyfontosságú kérdés komolyságához képest megoldani, de végszavaimban is kérni kívánómat, házat, tudniilik, hogy méltóztassék tekintetbe venni, hogy nemcsak városokról, községekről, hanem az Összes polgárok, az összes lakosság politikai és magánérdekeiről van szó szemben az állam mindenhatóságával, mely, ugy látszik, lépésről-lépésre megsemmisít minden anyagi és politikai függetlenséget. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Én is azon szerencsében részesültem, hogy pártom megbízásából egy határozati javaslatot terjeszthettem a képviselőház elé. (Halljuk! Halljuk!) Grondosan figyeltem, hogy vájjon a t. ministerelnök ur, mint pénzügyminister, akinek ezen javaslattal szemben mindenesetre állást kellett volna foglalnia, ezfm határozati javaslat tekintetében nyilatkozik-e vagy sem. A t. pénzügyminister ur nem látta szükségesnek ezen javaslatnál egyáltalában elfogadólag, vagy el nem fogadókig nyilatkozni. A parlamentaris szokások szerint, ha nem ismerném a helyzetet, jogom volna — nem is kellene hozzá rabulismus — azt mondani, hogy a t. ministerelnök ur nem ellenezvén ezen javaslatot, ahhoz hozzájárult. Annyival inkább mondhatnám ezt, t. képviselőház, mert jelen esetben a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása az én határozati javaslatomnak elfogadását ki nem zárja, mert még annak is, a ki ezen törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, lehet oly meggyőződése, hogy azon adatokra, a melyeknek beszerzését én kívántam, szükség van és daczára, hogy én ennélfogva a t. ministerelnök ur hallgatását jogosítva volnék javaslatom előnyére írni, ezt még se teszem. Történik ez különösen azon okból mert ismerve a helyzetet

5 melyet itt mindnyájan hangoztatunk, fel kell tennem a t. ministerelnök úrról, hogy azt önmagától értetődőnek találta, hogy az a javaslat, a mely innen jön, el nem fogadtatik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Fájdalom, gyakran találkozunk ezen jelenséggel s különösen a jelen vitában, a hol az ifjabb generatio elhozza ide a képviselőházba tehetségeit, febzólalásaihan a kötelességérzetnek nemes heve lüktet, hányszor tapasztaljuk, t. képviselőház, hogy ifjabb erőink — mondom — nemes lelkesedéssel akarják tehetségeiket a haza javára feláldozni, azonban azon merevségnél, azon rideg fatalismus következetességénél fogva, a melylyel önök egy ember csalhatatlanságában bíznak, szárnya szegetik minden törekvésnek. De bennünket, t. ház, ez még sem lankaszt, sőt ellenkezőleg kettősen ébresztőleg hat ránk az, hogy kötelességünket arra, hogy ezen fatalismusból is erőt merítsünk kötelességünk hü teljesítésére és teljesítjük ezt annál inkább, mert számtalanszor tapasztaltuk azt, a mit az előadó ur részéről legújabban ma is kijuttatott a t. párt, hogy tudniilik gyanúsítással találkozunk.Gj^anusíttatunk azzal, hogy olcsó népszerűséget akarunk szerezni, hogy a magyar államnak magtagadjuk a segédeszközöket. Nos hát, t. képviselő és előadó ur, az önök részéről jövő ilyen gyanúsítás az egyedüli kitüntetés, mely bennünket önöktől ez oldalon iugyen érhet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vegye tudomásul, igaz, hogy az a népszerűség, melyet önök keresnek, bizonyos, hogy nem olcsó, hanem a népszerűség, a mit mi keresünk, azaz eszmékben és intézvények diadala a haza javára. Ez mindenesetre drága kincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt javaslatunk indokolására áttérnék, röviden a mai szónokok előadásaival foglalkozom. (Halljuk!) Első sorban a t. államtitkár úr az, a kinek felszólalása némely megjegyzésre késztet. (Halljuk!) Örömmel constatálom, hogy a t. államtitkár úr e vita alkalmával az objectivitás teréről le nem lépett, számot tarthat tehát arra, hogy különben is érdekes fejtegetéseire tisztán tárgyilagos szempontból reflectáljak. A t. államtitkár úr jónak látta tagadásba venni azt, mintha itt leplezett pénzügyi műveletről volna szó és pedig egy igen elmés fordulattal úgy állította oda a dolgot, hogy különbséget kell tennünk az állam mint közjogi személy s az állam mint magánjogi személy közt s hozzátette, hogy miként képzelném én magamnak ezen distinctió nélkül Horvát-Slavonországgal szemben a megváltást, a hol nem az adja a kártalanítást, a ki jogosult. Hát, t. ház, a t. államtitkár úrnak még nálamnál is jobban kell tudnia, hogy semmiféle közjogban, semmiféle magánjogban az állam maga mint jogszerző alany s mint kötelezettségek alanya — különösen a ma • gyár speciális jogban — nem ismertetik, hanem ismertetik egy cumulativ fogalom, egy törvénybe iktatott képviseletben, melyet röviden magyar ki-