Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

138- orszAgos ülés november 24-én, szombaton. 1888. m ázsiai jellegű törvényjavaslat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Unger Alajos képviselő urat illeti a szó. Unger Alajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy mielőtt tárgyamra, áttérnék a t. előadó ur legutóbbi megjegyzésével szemben, a melyben azt mondja, hogy mi keressük az olcsó népszerűséget, zsebre dugjuk kezeinket akkor, mikor az államról van szó, kénytelen vagyok őt emiékeztetni, hogy azon kormány támogatójának, a mely ezelőtt 12 évvel azért lépett a kormányra, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsa és a mely 13 év után oda jutott, hogy erőszakos kezekkel nyúl az állam polgárait magában foglaló községek és városok eddig élvezett jövedelmeihez/nincs joga az állameszme nevében azt kívánni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) hogy mi ne védelmezzük a községeket és városokat; mert szerinte — és szerintem is — erős állam csak ott képzelhető, a hol anyagilag erős községi élet fejlődhetik ki. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miután ezt megjegyeztem engedelmet kérek, hogy tárgyamra áttérve, röviden előadjam nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) ígérem, hogy rövid leszek, mert megszoktam már a képviselőházban azt, (Halljuk!) hogy az ez oldalról jövő javaslatok, bármilyen komoly érvekkel támogattassanak is, amott a túloldalon legfeljebb jelentéktelen szakkérdésekben, de principiális dolgokban ritkán szoktak méltánylásra találni, (ügy van! Ugy van! a szélső balon.) Közjogi kérdésekben az alap különbözőségénél fogva, melyen e párt és a kormány áll, ezt talán természetesnek is találhatjuk; (Helyeslés a ssélsö balon) de egyáltalán nem vagyok képes felfogni azt, mikép lehetséges, hogy tisztán anyagi kérdéseinket tárgyazó belügyeinkben is hasonló eljárást kell tapasztalnunk. (Tetszés a szélső bálon.) Ezt csak ugy magyarázhatom meg magamnak, hogy a parlamentarismus lényegével ellenkező situatió uralkodik ebben a házban: hogy van nekünk egy 13 éves kormányunk és annak élén egy férfiú áll, a ki bármilyen nagy is, de azt hiszem, csalhatatlanságra és a bizalom feltétlenségére jogot még sem tarthat, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Mert csak intézmények által lehet egy népnek szabadságát fentartani; (Tetszés a szélső baloldalon) de csalhatatlanságot feltételezni a kormány vezetőjében, erre — azt hiszem — sem joga, sem oka senkinek nincsen. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Csak ez a megcsontosodott 13 évi kormányzat az, mely megdermeszti a közéletet, megzsibbasztja a közszeliemet (Ugy van! a szélső baloldalon) ebben a házban is. És csak ez magyarázza meg azt a felszólalást, melyet alkalmunk volt tegnap Török Zoltáa képviselőtársunktól hallani, a ki azt mondta, hogy „fellázad ugyan jogérzetem az ellen, hogy az enyim és tied kérdésében a pénzügyminister legyen az utolsó fórum, de miután feltételezem róla, hogy igazságtalanságot nem fog elkövetni és miután teljes bizalommal viseltetem iránta, én hozzájárulok a törvényjavaslathoz." Ez a vak hit az, a mely nem fér össze a parlamentarismus jellegével, ez az, a mely indokolatlan bizalmat helyez egy ember személye iránt, bármily nagy legyen is az. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! En ugy tudom, hogy nincs joga egyetlen képviselőnek is azt mondani, hogy én választott birámul magam és kerületem részére elfogadom a pénzügyminister urat, nincs joga annál kevésbé, mert tudjuk, ma Tisza Kálmán a pénzügyminister, de azon 3 —4 év alatt, a mig ezen törvényjavaslat végrehajtatik, lehet, hogy nem lesz Tisza Kálmán a pénzügyminister, hát akkor is feltétlen bizalommal fog-e viseltetni az új pénzügyminister iránt, a kit nem is ismer. (Élénk tetszés a szélső balon.) És Török Zoltán t. képviselő ur az ő ügyvédi gyakorlatából igen jól tudja, hogy micsoda nehézségek vannak a választott bíróságok megalakítása körül. Tudni fogja, hogy a választott bíróságok megalakítása leginkább abban szenved hajótörést, hogy a peres felek nem tudnak megegyezni az 5-ikben, a ki a 4 felett határozzon. Miért van ez ? Mert azt is minden ember tudja, hogy a felek rendesen olyan bírákat szoktak választani a maguk részére, a kikről eleve meg vannak győződve, hogy minden körülmények között az ő javukra fognak törekedni és igy mikor az elnök megválasztásáról van szó, rendesen nem tudnak megegyezni, hanem a bíróságnak keli az elnököt kinevezni. Ezeket kívántam megjegyezni, hogy nem lehet itt a személyek iránti bizalomban annyira menni, bármily nagyok legyenek is azok, bármennyire megtudnánk is nyugodni azok eljárásában és igazságosságában. A ki nem akar megérteni — azt nem is lehet meggyőzni — mert különben nem beszéltek volna némelyek oly dolgokról, hogy könnyű nekünk, mert mi kívánjuk, hogy a kormány váltsa meg a községek és városok regalejogát és azután ajándékozza oda a községek és városoknak a jövedelmeket, ilyen naivitást rólunk feltételezni komolyan nem lehet. Tisztázzuk tehát álláspontunkat, hogy a kérdés el ne homályosulhasson. Gonstatálom tehát, hogy mi hozzájárulunk a regale-jog megszüntetéséhez, hozzájárulunk ahhoz, hogy a jogosultak teljes mértékben kárpótoltassanak, hozzájárulunk, hogy az állam a kizárólag általa végrehajtandó hitelmüvelet utján teremtse elő azon kárpótlási alapot, a melyre szükség van, mi hozzájárulunk, hogy azon eszközök szolgáljanak a kárpótlási töke törlesztésére, a melyeket a kormány javaslatba