Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-124

16 124. orszttgos tllés október 18-áo, esBt8rt«k*n. 1888. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Nagyon örülök, hogy a t. képvise]ő uraknak annyira nem tetszik az az eszme, hogy innen engem kiszorítsanak. (Élénk derültség. Tetszés a jobboldalon.) Másik oly feltétel, t. ház, melynek be nem következése minden lehető számítást halomra dönt, természetesen az, hogy a béke fentartassék necsak, de ne kelljen rajtunk kivül álló okokból ismét újabb nagy, terhes költségeket az ország érdekében elvállalni. De még az esetben is, t. ház, ha mind a két feltétel teljesül, kétségtelen, hogy nagy kiadások várnak reánk. Egyfelől a véderő, a hadsereg és a honvédség kiadásai közt 3.600,000 frtra megy körülbelül az a tétel, mely a rendes kiadásokban lévén, a jövő és az 1890-iki évben is és ma senki sem tudhatja, meddig, de í 890-ben mindenesetre, egész mértékben terhelni fogja költségvetésünket. Ez a mai viszonyok eredménye most és eredménye marad addig, mig egészen megváltozott viszonyok mást lehetővé nem tesznek. E mellett kívánom jelezni — mert a nyugdíjakról már szóltam — hogy nem szükséges, de elodázhatatlan költségek is jelentkeznek egy államéletben. így például nem hallgathatom el, hogy a cultusministerium helyisége annyira beomlással fenyeget, hogy még a ministeri írószoba padlózatát is belülről meg kellett támasztani. Ez természetesen oly dolog, hogy azt hiszem, azt a házat összeomolni hagyni nem lehet. Továbbá — ez ugyan a képviselő urak előtt nem fog elodázhatlannak feltűnni — én azt hiszem, hogy ha már az országház építését elkezdtük, kellőleg gondoskodni kell, nem arról, hogy az gyorsan elkészüljön, hanem hogy az építkezés szabályszerűen, károk nélkül, folytatható legyen. Ez is valószínűleg már 1890-től fogva valamivel nagyobb költséget fog kívánni. Végül itt van még a honvédelmi ministerium helyzete, melyről — talán a ház tagjai is tudni fogják, mert hiszen a megvétel ügye már a pénzügyi bizottság, sőt a ház előtt is volt — hogy azt sokáig elodázni nem lehet, hogy a kellő helyiségek, melyekben a hivatalnokok dolgoznak, meg legyenek. Vannak tehát ilyen elodázhatatlan kiadások. Ki tudja: két év alatt merülhet fel több is. A mi minket és a mi engem illet, bizonynyal rajta leszek, hogy mentül kevesebb legyen az, a minek okvetlenül szükségét elismerni kénytelenek leszünk. Ha már most ezeknek előrebocsátása után figyelembe vesszük még azt is, hogy a mit a múlt évben az 1890-ík évet illetőleg számításba vettem, most is számításba veszem, hogy az államvasutak forgalmi eszközeinek beszerzési költségeire menő törlesztési hányad akkor már í. 139,000 írttal kevesbedett; továbbá, hogy a vágvölgyi vasút törlesztési hányada elesik 488,000 írttal; ugyancsak számításba vettem, hogy 1888-al szemben 1889-ben a hadügyi rendkiviili költségvetés 2.500,000 írttal kevesebb lesz, eztis a magam részéről fenn akarom tartani; mert valamint ennek be kellett volna következnie, ha a viszonyok nem változnak, ugy, ha azon feltétel, melyhez kötöttem egész számításomat, hogy újabb rendkívüli viszonyok újabb költséget nem fognak igényelni, én azt hiszem, hogy ezen összegnek megtakarítása — a felszereléseknek legnagyobb része befejeztetvén — lehető lesz, kivált, ha a mai időnek egyik dicsősége, de a hadügyi budgetnek egyik veszedelme: újabb találmányok nem fognak ismét reánk valami újabb terhet róni. Akkor számításba vettem azt is, hogy a honvédség fegyvereinek egy tetemes része az 1889. évben beszereztetvén, 1890-re 3 — 400,000 írttal kevesebb fog kelleni. Ezt azonban most, mint mondom, miután a fegyverbeszerzés elmaradt, természetesen számításba nem vettem. Akkor ellenkező irányú számításomba nem vettem mást, mint azon 917,000 forintot, a mely a törlesztési rente kamatjaira az 1890. évre mint szükséglet előreláthatólag bekövetkezni fog. De most, ha alaposan akarnók számítani, természetesen tekintetbe kell vennem azt a 4.800,000 vagy 5.000,000 forintot, a mit akkor 1889-re vettem tekintetbe a honvédség felszerelésére és a mit, miután a beszerzés elmaradt, természetesen 1890-re igénybe fog venni a honvédség. Ha mindezt Összeadom és — mondom — hozzáveszem azt, hogy 3.500,000 frtot a hadügyi és honvédelmi rendes kiadások közt 1890-re is számítanom kell: akkor azt hiszem,hogyazl890. évben, ha bevételeink ugyanazok maradnak, mint ma, körülbelül kerek számban 9.000,000 frt deficittel állanánk szemben. Azonban t. képviselőház, mindennek d azt hiszem, hogy fentartva azon állításomat, hogy ha a feltételek teljesednek, az, a ki az 1890. évi költségvetést be fogja nyújtani, oly szerencsés helyzetben lesz, hogy hiány nélküli költségvetést fog előterjeszthetni. Alapítom ezt először a szeszadóra, melynek akkor már teljes mértékben kell érvényesítenie magát; alapítom továbbá arra is, hogy még a jövő évre is a hús-, sör- és borfogyasztási adónak egész eredményét, melyet az új törvények folytán vártam és várni lehet, figyelembe nem vettem; de amely már az 1890-ik évben bizonyosan érvényesíteni fogja magát; hogy ha még figyelembe veszszük az állam jövedelmeinek nem gyors, de évenkint előálló, fokozatos növekedését is: azon meggyőződésemet ismételten kifejezem, hogy, ha az általam mondott feltételek teljesülnek, az 1890. évi budget deficit nélküli budget lesz. (Éljenzés jobbfelöl.) T. képviselőház! És még egyet legyen szabad