Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

210 137. orszflgos fllés noTember 23-án, pénteken. 188S. illetőleg, a melyeket teljesíteniük kell, különbséget tenni nem lehet; különbség csak annyiban lé. tezik, hogy az egyik előbbre haladt a műveltség és polgárosodás azon útján, a melyen mindegyiknek haladnia kell, mint a másik. Ha az állam pénzügyei megengedik, hogy a városoknak egyáltalában kedvezmény adassék — és én részemről felettébb óhajtom, hogy mentől nagyobb kedvezmény adassék — akkor, t. ház, terjeszszük ki ezen kedvezményt mindazon városokra és nagyközségekre, melyek regale-joggal birtak és melyeknek abból tényleges jövedelmük van. Erre nézve már birjuk az igen t. ministerelnök ur azon igéretét, hogy az italmérési jövedéknek netán mutatkozandó feleslegéből nemcsak a törvényhatósági joggá lfelruházott városokat, mint azt a javaslat szándékolja, hanem valamennyi többi várost és nagyközséget kivétel nélkül bizonyos arányban részeltetni hajlandó. Én részemről köszönettel fogadom az igen t. ministerelnök ur ezen nyilatkozatát, mely, megvallom, nem csekély mértékben járult hozzá azon elhatározásomhoz, hogy ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot dfogadjam. De bátor vagyok már előre jelezni azon kívánságomat, hogy ezen részeltetés minden városra nézve egyforma arányban történjék. Az egyenlő teherviselés szempontjából, t. ház, kívánnom kell azt is, hogy a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely a törvényhatósági joggal felruházott városoknál a megváltás alapjául a zárszámadásokat fogadja el, terjesztessék ki a többi városokra is, melyek törvényhatóságiig felülvizsgált zárszámadással birnak. Ha azonban, t. ház, a megváltás műveletének pénzügyi oldala, melynek szerintem is döntőnek kell lenni, ezen újabb térhetnem birja meg, akkor kénytelen vagjok kinyilatkoztatni, hogy ezen kedvezményt a törvényhatósági joggal felruházott városoknak sem vagyok hajlandó megadni, mert nem látom át, miért vegyünk föl a törvényjavaslatban oly intézkedést, mely csak néhány városnak kedvez, az ország nagyobb részében azonban elégületlenséget szül és némely városok önbecsérzetét sértheti. Mivel azonban, t. ház, az igen t. ministerelnök ur már elfogadta a törvényhatósági joggal felruházott városoknak adandó kedvezményt s ezzel beismerte azt, hogy a megváltási műveletnek pénzügyi oldala, e terhet még megbírja, azt vagyok bátor indítványozni, hogy ezen összeg fordíttassák a törvényjavaslatban meghatározott 10 százalékos levonásnak általános leszállítására. Ha pl. a törvényjavaslatban 10 százalékban meghatározott levonást leszállítjuk 5 százalékra, ez az egész műveletre nézve körülbelül ugyanannyit tenne, mint a törvényhatósági joggal biró városoknak adandó kedvezmény. Ismételem, t. ház, hogy inkább óhajtanám, hogy a törvényhatósági joggal biró városoknak ez a kedvezmény meghagyas.sék, de terjesztessék ki a többi városokra is. r Es itt bátor vagyok t. ház, felvetni azon szerény kérdést, melyre nézve a t. kormánytól szíves felvilágosítást kérnék, vájjon nem lehetne-e ezen kedvezményt kiterjeszteni valamennyi városra az ország pénzügyeinek megterheltetése nélkül, abban az esetben, ha a regale-megváltási kötvények bevonására meghatározott határidőt a törvényjavaslatban fixirozott 10 év helyett például 80 évre tennők? Mert e határidőnek 10 évre meghosszabbításában én részemről nem látnék az államra nézve oly megterheltetést, melylyel szemben a rendezett tanácsú városoknak ezen egyhangú és szerintem méltányos és igazságos kérését elejteni szabad volna. Befejezésül, t. ház, még csak egy körülményre vagyok bátor röviden kiterjeszkedni a t. ház engedelmével ; ez ugym egyes városoknak speciális helyzetére vonatkozik, de azt hiszem, hogy egy ilyen ősi kiváltságokat eltörlő törvényjavaslatnak szerkesztésénél tekintetbe kell venni a speciális viszonyokat is. Vannak, t. ház, az államban városok, melyekben a regalejog vagy annak egyes ágai nem bérbeadás írtján értékesíttettek, hanem az erre jogosult polgárok által szabadon gyakoroltatnak. Ilyen helyzetben van Torda város is, melyet képviselni szerencsém van s melyaregale jogot Bethlen Gábor fejedelemnek 1618-ban és I. Apaffy Mihálynak 1668-ban kelt fejedelmi adománylevelei alapján birja. Tordán a regale nem volt bérbe adva, hanem a jogosult polgárok által, kik ottkebeles polgároknak neveztetnek, szabadon gyakoroltatott. Bort minden kebeles polgár saját házában szabadon mérhetett, de adót ezután csak azok fizettek, kik valóságos korcsmát tartottak. így történhetett meg, hogy oly városban, mely 10,000 lakossal bir, az összes borkorcsmáltatási adó évenként nem tett ki többet, mint 7 — 8 száz frtot, a mi a valóságos jognak csak egynegyed részére nyújtana kilátást. Ha tehát a megváltás a tervezett kulcs szerint történnék, akkor a bormérés regáléjának háromnegyed része teljesen ingyen kerülne a kincstár birtokába. Nem tartanám igazságosnak és az állam méltóságával összeegyeztethetőnek, ha az állam ilyen speciális viszonyok kihasználásából saját magának hasznot húzni akarna. Ez okból bátor vagyok arra kérni a t. kormányt, méltóztassék beleegyezni és a t. házat, méltóztassék elhatározni azt, hogy oly városokban, melyekben a reg.de-jog egyes ágai nem bérbeadás útján értékesíttettek, a megváltási összeg nem az adó alapján, lianem a törvényjavaslat 11. §-ában körülírt hatóságnak becslése alapján határoztassék meg. Ez az államra nézve új terhet nem involvál, mert a jog értékesítésében megtalálná a kifizetett összeg a maga fedezetét. Bátor vagyok ezt a t. háznak és a t. kor-