Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

208 1*7, országos ülés november 88-án, pénteken, 1888. A zárt városokban az italmérési adó ép olyan, I mint a fogyasztási adó. Éri az egész fogyasztást. | Részemről, t. ház, nem tartom ezt csekély dolognak és én e tekintetben egy előttem fekvő emlékiratban foglalt azon okoskodással teljesen egyetértek, mely méltányosnak és lehetőnek tartja, mert az könnyebben viseli, miután kis fogyasztás ngyis nemcsak ezt az adót kénytelen fizemi a kis kimérés árában, hanem az illetéket is, az üzletnyereséget is; de azért is, mert ezen a részen a szeszfogyasztásnak csaknem egy harmada ki fog surranni ezen adó terhei alól. Megvallom, t. ház, hogy ehhez még egy politikai elv is járul és ez az, hogy én államháztartásunk rendezésénél a teherviselés egyenlőségének elvére nagy súlyt fektetek. Es ha ezen egyenlőségtől méltányosaági okból eltérni hajlandó is volnék, azt inkább a gyengébb és nem az erősebb irányában tenném. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ismerem én azon okokat és méltánylom is azokat, a melyek ez ellen felhozattak. Én két oly okot hallottam. Az egyik ok az volt, hogyha a nagy forgalmat alá akarjuk vonni az adónak, akkor a törvényjavaslat életleléptetésére kiszabott határidő rövid. De ez állott az eredeti javaslatra nézve is, midőn azt 1889. január l-jén akarták életbe léptetni. De elesik egy olyan törvénynyel szemben, a melyet 1890-ben akarunk életbe léptetni. A másik ok jelentősebb és fontosabb és ez a nagy forgalom érdeke, különösen pedig a mi termelésünk helyzete Austriánál fekvő határunkon. Nagyon jól tudom, hogy ez által könnyen oly előny nyújtathatnék az osztrák gyárakból vásárlóknak, mely termelésünknek csökkentésére és csorbítására vezetne. De legyen szabad ennek ellenében két tekintetet felhoznom. Az első az, hogy ugyanezen tekintet a fogyasztási adókra is áll, jelesen a czukorra és a sörre is. Itt azonban a tövényhozás és a kormány az általános teherviselés elvét fontosabbnak tartotta, mint ezen forgalmi és határérdekeket. És ha fontosabbnak tartom politikai szempontból egy oly adónál, melynek az a rendeltetése, hogy a kiváltságos jogok megváltásának költségét viselje, mert ha az egész állam számára szerezzük meg a jövedelmi forrást, akkor viselje az egész állam különbség nélkül a megszerzés és a jövedelmezőség terheit. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különben, tisztelt képviselőház, meg vagyok győződve, hogy ezen következmény elől a tisztelt kormány és törvényhozás nem fogja magát kivonhatni, mert a közös vámteriilet nem gátolhatja azt, hogy ez jogilag megtörténjék, még ha részben szigorú rendszabályok lennének is szükségesek a határvidékek forgalmánál arra, hogy az osztrák gyárakból jövő termények az adó által eléressenek és illetéktelen előnyt ne élvezhessenek a belföldi gyárakkal szemben. I De a két rossz közül a kisebbet kell választani. I A törvényhozás fogyasztási adóinknál már választott s ennél is mint tendentiájánál és lényegénél fogva fogyasztási adónál választania kell a törvényhozásnak. És én óhajtottam volna, hogy már most válaszszon a törvényhozás. Ebben állanak, t. ház azok, a miket a törvényjavaslat alapelveiről előadni szavazatom indokolására szükségesnek tartottam. (Halljuk.! Halljuk!) És most legyen szabad röviden összevonnom előadásomat. (Halljuk! Halljuk!) Három hiányára mutattam a törvényjavaslatnak. Ezen hiányokra nézve reménylem, lesz alkalmunk felvilágosításokat kapni és elérni oly módosításokat, a melyek nem i költött, de a valóságos és komoly aggodalmak nagy részének megnyugtatására lesznek alkalmasak. És ebben a feltevésben én szavazatommal a törvényjavaslat elfogadásához járulok; nem mintha engem az teljesen kielégítene, még a reménylett módosításokkal is, de mert a nagy czélt, melynek elérésére ez szükséges eszköz, magam is akarom; mert akarom azt, hogy Magyarország pénzügyei rendeztessenek, de rendeztessenek a méltányosság és az egyenlő teherviselés elvének alapján. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve ..... Papp Samu : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Ha azon alapos és nagy szabású beszédek után, melyek e vita folyamán a ház minden oldaláról elmondattak, valamint a csak imént előttem elhangzott nagyfontosságú fejtegetések után a magam részéről szükségesnek találom, hogy e kérdéshez hozzászóljuk és szerény meggyőződésemnek kifejezést adjak; szolgáljon mentségemül két körülmény. (Halljuk! Halljuk!) Az első, az a hazafiúi aggodalom, a mely az embert elfogja akkor, midőn egy ily fontos és életbevágó, annyi századokon keresztül gyakorolt jogot eltörlő, annyi anyagi érdeket oly közelrőlérintő, sőt némelyek és nemcsak a jelen kormánynyal szembea ellenzéki álláspontot elfoglalók, hanem olyanok véleménye szerint, kik különben & jelenlegi kormányt teljes meggyőződéssel támogatják, annyi anyagi érdeket sértő és ennek daczára az illám finaneiáira nézve, amint azt mondani hallottuk, legalább a közel jövőben kétes értékű törvényjavaslatról van szó, mint a mely előttünk fekszik. A másik körülmény, a miért felszólalni bátor voltam, az, hogy Torda rendezett tanácsú városa, melyet képviselni szerencséig vagyok, egy külön kérvényt nyújtott be a t. házhoz, a melynek egyes pontjai szerény véleményemmel szintén megegyeznek, a melyet szent kötelességemnek tartok támogatni. De, t. ház, sietek kifejezni, hogy nem azon százados jognak eltörlése^ mely eddig a nemzet egyik kiváltságos osztálya által gyakoroltatott, okoz nekem aggodalmat és nem