Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

187. «r»zigas ülés BOYomber 28-án, péntekén. 1888. 2Q5 azon önkormányzati testületeknek a helyileg korlátolt állami feladatok teljesítésére is rendelt egyéb jövedelmét. E különbségből nem akarom levonni a teljes következményeket. Nem ! De arra, azután azt hiszem,teljesen jogosult a következtetés, hogy a jogkisajátításánál igazságtalanul ne tétessenek hátra azok, a kiknél ez a jövedelem publicus rendeltetését soha sem vesztette el s a kik az azzal összeforrott közfeladatokat ma is, még pedig sokkal nagyobb mértékben teljesítik. Ezen szempontok előre bocsátása mellett vizsgáljuk meg, t, ház, hogy e három kövelménynek mennyiben felelnek meg az előttünk lévő törvényjavaslatok. Eszményi tökélyre én nem törekszem. Minden reform, a mely ebben az országban létesül, létesül bizonyos adott viszonyok, bizonyos adott és meggyökerezett állapotok között; ennélfogva én, csak az elérhetőt kívánom. Első helyre teszem az államot és államnak parancsoló szükségét. Gondoskodva van-e ezen törvényjavaslatban arról, hogy a kárpótlás azon mérve mellett, melyet a kormány elfogadhatónak tartott, az állam érdeke meg van óva és az az adónem és annak mérve, a mi javasoltatik, meg adja,-e a szükséges segélyforrást az államnak. Erre t. képviselőtársaink a minister ur, vagy az államtitkár ur adhatnak hiteles és megnyugtató felvilágosítást; én azonban, valószínűleg a ház majdnem minden tagjával együtt azon helyzetben vagyok, hogy az iratokból és nyomtatványokból, a melyekre véleményemet építenem kell, nem vagyok tájékozva az iránt. Azt is megvallom, hogy azon módosítások, melyek a bizottságban elfogadtattak s melyek eredménye e javaslatban előttünk fekszik, kételyemet még erősítették. Mert én egyrészről láttam azt, hogy e törvényjavaslatnak eorrelatióban álló két része, tudniillik a kártalanítás ügye és az annak fedezetére is szolgáló, az államot illető adó, nem módosíttatott arányos mértékben. Mig a bizottságban, bizonyos irányban nagy és lényeges módosítások történtek a kárpótlás mérvére nézve, a melyek helyessége vagy helytelensége felett én ez alkalommal véleményt mondani nem akarok; viszont másrészt nem tudom, gondoskodva volt-e elegendően arról, hogy az ily módon felemelt nagyobb terheltetése az államnak a megfelelő fedezetet találja: t. ház, akkor pénzügyi értéke, a legjelentősebb szempont, mely ránk nézve kétségtelenül kényszerítőleg hat, meggyengülve, vagy elesnék e törvényi avaslat elfogadásának kérdésénél. A mi a második szempontot illeti, azt állítottam fel, hogy ha a különböző jogalanyoktól ezt a haszonvételi jogosítványt az állam közérdekében, az állam pénzügyi érdekében a maga számára megszerzik, egyik köre iránt a jogosítottaknak nem lehet bővebb kezű, mint a másik irányában. Egyszerűen azért, mert ha nem formailag, de lényegben kétféle mértékkel mérünk, a teherviselés egyenlőségének elvét sértjük meg, az állampolgárok egyik részére több és pedig lényegesen több terheltetést hárítunk: Már most, t. ház, ha én az egyik jogalany irányában olynemü kárpótlást adok, hogy az állam összes megváltási terhe a javaslott adó utján csak ugy vehető be, ha a másik jogalany irányában a kárpótlásnak méltánytalanabb és egyenlőtlenebb nagyobb mértékét alkalmazom, mi következik ebből ? Az, hogy az önkormányzati testületeknek adott lényegesen kisebb kárpótlás, kényszeríti őket új adóval közezélokra terhelni polgáraikat, melylyel pótolják a nekik nyújtott kárpótlás aránytalanul kisebb mértékét. Én nem kivánom, t. ház, azt, hogy lelkesedéssel menjünk be azon terhek viselésébe, melyeket államháztartásunk rendezésének szüksége, vagy gazdasági és külpolitikai válság, melynek árnyékai felettünk fenyegetőleg lebegnek, ránk rónak. De, hogy az áldozatokat meghozzuk, azt én legalább országos képviselői állásomból folyó kötelességemnek tartom. De én akarom, hogy ezen áldozat meghozásából, melyre teljes és korlátlan készségemet, nyilvánítom, egy erkölcsi fentartó elem ne hiányozzék, ne hiányozzék az az elem, melyet negyvennyoíczbeleoltott, ne hiányozzék az, hogy az azzal a meggyőződéssel történjék, hogy a mennyire emberi észszel s változatlan viszonyaink közt elérhető, a teherviselés egyenlőségének nagy elvét megóvni kisebbség és többség irányában egyenlő szent kötelességünknek tartjuk. (Helyeslés.) Jól tudom én azt, t. ház, hogy, ugy a mint st törvényjavaslat jelenleg hangzik, abban bizonyos módosításokra van kilátás. Azok a nyilatkozatok, melyek a pénzügyminister ur részéről történtek, igen sok részben alkalmasak arra, hogy enyhítsék az egyenlőtlenséget. Én remélem, mert nem hiszem, hogy olyan elveket említettem, melyek a t. többség által és a t. kormány által is helyeseknek ne tartatnának, mondom remélem, hogy e tekintetben elmegyünk a teljes megnyugtatás határáig. De hát valóban igaz-e az, hogy az önkormányzati kötelékekek irányában nincs meg az igazságos egyenlőség? Nem szólok, t. uraim, a kárpótlás mértékéről. Nem feszegetem bő-e vagy szűkebb is lehetett volna, Azt is jól tudom, hogy széles Európában nincs állam, a hol ez jog ilymérvtí kárpótlás mellett az általánosközteherviselés alapján megváltatott volna. Talán más időkben, más gazdasági és politikai körülmények közt törhetetlen kötelességünknek tartottuk volna apellálni arra, a mit én nemcsak méltányosnak, de jogosnak is találok, az általános teherviselés alapján adandó kárpótlás megszorítására; ma ugy látom, hogy a nemzetnek és a háznak majdnem